Gondolatok a pszichológia fejlődéséről – Megjelent Ken Wilber új könyve


Megjelent Ken Wilber új könyve a The Religion of Tomorrow! 

Huszonegy, azaz 21 évvel a megismerése után is megmagyarázhatatlan izgalommal dobog a szívem, ahogy látom ezt a könyvet, és ahogy várom, hogy megérkezzen a postán az Amazontól. Mintha csak az első randira készülnék. Pedig már annyi Wilbert olvastam és hallgattam 1996 óta!

Mi ez az izgalom? Miért van és miért nem untam még meg ezt a témát? Talán erre lehet mondani, hogy karmikus vagy valahová bekötött, valaminek a szolgálata? Hogy hiába telnek el az évtizedek. az izgalom és a jelentőség érzés nem kopik el? Folytatás

Everness izgalom

Írta: Pőcz Adri 
Ma reggel, talán a tavaszi nagytakarítás utózöngéjeként elkezdtem kitakarítani a gépemet és kidobálni mindazt, ami már idejétmúlt. Főleg a fotókra érvényes ez, amelyek temérdek helyet képesek elfoglalni, és a nagy részük félresikerült kattintás vagy a 25. verziója ugyanannak az eseménynek, csak más szemszögből nézve. Szeretem kidobálni a felesleges felvételeket és csak az „esszenciát” megtartani.

A legutóbbi Evernessen fotósként is funkcionáltam az Integrál Akadémia sátraiban, ezért most a gépemen megtaláltam az összes múlt évi Everness fotót. És az érzés? ….. Idén is legyen Everness! Idén is legyen INTA sátor! Idén is akarok még ilyet! Folytatás

Meglátni, hol tart a kliens és ahhoz alkalmazkodni – ez kulcsfontosságú készség

Bár a coaching és az orvosi gyógyítás között sok különbség van, mégis van egy analógia, ami nagyon könnyen szemlélteti a címben felvetett gondolatot. Ha egy orvos olyan gyógyszert ír fel a betegnek, amelyikre a beteg szervezete allergiás, a gyógyszer méreggé válik. A coachingban erre analógia az, ha a coach nem látja pontosan, melyik fejlődési szinten áll az ügyfél és így használja a legjobban működő eszközét, ami úgy sülhet el, hogy – mivel az ügyfél még “nem tart ott” – a pszichéje kiveti magából. Ha azon a szinten közelítjük meg az ügyfelet, ahol ő tart, bármelyik eszközünket ehhez tudjuk igazítani és ezáltal növelni a hatékonyságát. De ehhez látni kell az egész térképet, a fejlődési szinteket, amik felismerhetőek például a beszédből, abból, hogy az ügyfél milyen módon értelmezi a saját valóságát. Folytatás

Gondolkozz színekben! A Spiráldinamika elmélete

Az általános tapasztalat az, hogy aki egyszer megismerte a Spiráldinamika színeit, szintjeit és a mögöttük meghúzódó szemléletet, az nehezen szabadul tőle. Jó értelemben. 🙂 Visszavonhatatlanul beépül az elméjébe a Spiráldinamika szintjein és színeiben való gondolkodás, megszaporodnak az “ez piros viselkedés”, “ez a zöld elakadása”, “ez egy egészséges kék” típusú mondatok és kijelentések.  De mi  a Spiráldinamika? A Spiráldinamika egy fejlődési szakaszelméleti modell elnevezése, mely az ember értékrendjét, és abból fakadó világnézetét írja le nyolc szinten. A világnézet kérdését azért nagyon érdekes vizsgálni, mert az eltérő világnézetek mentén ütköznek össze leggyakrabban emberek, csoportok és nemzetek, és a hasonló vagy elfogadó világnézetek mentén jön létre a kooperáció és a teremtés. A Spiráldinamika segítségével választ lehet találni arra, hogy miként lehet két teljesen szemben álló világnézetet összeegyeztetni, merre lehet fejleszteni egyéneket, csoportokat, szervezeteket, hogyan lehet különböző világnézeteket kooperációra bírni. Használják lokális és globális problémák megoldásában egyaránt.  Folytatás

A világ szerint értelmezed magadat, vagy te adsz értelmet a világnak?

Milyen elvek mentén épül fel a szemléleted saját magadról és a világról, ami körbevesz? Lehet, hogy az idő nagy részében azt érzed, hogy a világ egy alapvetően ellenséges hely, amelyikben meg kell védened magadat. Az is lehet, hogy érzeted szerint vannak csoportok, akik nem ellenségesek, bennük meg lehet bízni, de a többiektől jobb távol tartani magunkat. Lehet, hogy szeretsz haladni az árral, vagy éppen úgy érzed, hogy valami nagyon forradalmit vagy hivatott megvalósítani. Hogy vagy az általános konvenciókhoz való igazodás terén? Gúsba kötnek a szabályok és normák, biztonságban érzed magadat tőlük vagy “felettük” állsz? Érdekes tény, hogy ezekre a kérdésekre különböző válaszokat adunk az életünk különböző szakaszaiban, bár mindegyik szakaszban meg vagyunk győződve arról, hogy helyesen gondolkodunk és érzünk. Akkor mégis mitől változik a szemléletünk? A logikus válasz az, hogy “mert változunk”. Pontosabban kifejezve, az én-érzetünk változik és fejlődik, és ez az én egyre fejlettebb, egyre szabadabb és egyre tágabb módon tud reagálni az őt körülvevő világra. Először azt várja, hogy a világ adjon értelmet az ő létezésének, majd a végén megfordul a felállás. De hogyan is történik ez a szemléletmódváltás?
Ezt a haladást térképezi fel az ego-fejlődési modell (az én fejlődése), amelyről már írtunk korábban is, és aminek most áttekintjük az egyes szintjeit. Meg tudod találni a rád legjellemzőbb viselkedés- és gondolkodásmódot? Folytatás

Freud pszichoszexuális fejlődés elmélete

hill-74571_1280

A szexualitás a legtöbb felnőtt gondolataiban a nemi szervekhez köthető szexuális élményt jelenti, amely kamaszkorban fejlődik ki, és a felnőttkoron át tart az időskorig. A lélektan szakemberei számára a szexualitás egyéni története korábban kezdődik, nevezetesen már néhány héttel a születés után. Ez a szexualitás még nem kötődik a nemi szervekhez, tehát ez esetben nem a közösülés vágyáról beszélünk, hanem a testi örömérzet jelenlevőségéről különféle élethelyzetekhez és testrészekhez kötve. Ezt az elméletet, amely a korai életszakaszok és a gyermekkor pszichoszexuális fejlődését írja le, Sigmund Freud dolgozta ki a huszadik század elején, és azóta is az egyik legpregnánsabb modell erre az időszakra. Folytatás

Az egész életen át tartó fejlődés elmélete

stairs-684150_1280

A fejlődéslélektani modellek az élet egy fontos kérdésében való szakaszos fejlődésünket írják le. Ilyenek lehetnek a “Minek vagyok tudatában?”, “Hogyan látom a világot?”, “Mit helyes tennem és mit nem?” kérdések, amelyekre a pszichológiai és biológiai fejlődésünk során különböző válaszokat adunk.

Susanne Cook-Greuter, Harvardi kutató,  a ‘Ki vagyok én?’ kérdésre adott válaszainkat, tehát  a szelf (identitás) vagy ego fejlődését kutatja immár 35 éve. Kutatásai eredményeként alkotta meg az ego-fejlődési modellt, amelyben jól elkülöníthető 10 fejlődési szakaszt ír le. Minden szinten, tehát a fejlődés mindegyik szakaszában valahogyan értelmezzük a világot, jelentést adunk neki, és egy bizonyos módon viszonyulunk hozzá, ami nagymértékben meghatározza azt, hogy miben és hogyan tudunk sikeresek lenni. Ez a sajátos értelmezés befolyásolja, hogy egy adott fejlődési szakaszon: Folytatás

Minden nép és kultúra ősei sámánok voltak

shaman-smoking-e1446230427442

Ahogy az indiánok, úgy a magyar őseink is sámán hitvilágból érkeztek (jelenlegi szibériai sámánság a rokon). Az az igazság, hogy minden nép és kultúra ősei sámánok voltak a Földön, nemcsak a magyaroké, ugyanis mindenki egykor törzsi nép volt, és a spiritualitás sámánikus módozata a törzsi létmódhoz tartozott. Folytatás

Mi az, amiről tudod, hogy érdemes érte élni?


“A szívedet nem tudod akarattal
megnyitni. De megengedheted
neki, hogy megnyíljon,
ha megfelelőek a körülmények.”
– Krishna Das

Csíkszentmihályi Mihály arra tette fel az életét, hogy megértse a boldogság, kreativitás és a kiteljesedés fogalmait. Európában nőtt fel és a II. világháborút 7 – 10 éves kora között élte meg, aminek megtapasztalása egy nagyon mély belső kutatást indított el benne, hogy vajon az emberek mitől érzik magukat boldognak? Mi az, amiről eldöntik, hogy azért érdemes élni? Mi az élet értelme?
Folytatás

A mese ereje

fairy-tale-1653150_1280A mese vagy egy történet összeköti a mesélőt és a hallgatókat a képzelet által. A képzelet szimbólumokat használ – élmények, képek, hangok – amelyeknek az emberek bizonyos jelentést adnak. Ilyen módon a mesemondó igazából mindig a kapcsolódások alakítását és erősítését segíti egy közösségen belül azáltal, hogy a képzeletet serkenti a mesében megjelenő szimbólumok által.

Duncan Williamson élete a mesékről és énekről szólt. Skót Utazó családból származott. A Skót Utazók nomád emberek voltak, nem tartoztak sem a romákhoz sem a cigányokhoz, bár ők is sokat tudnának mesélni az előítéletekről és a becsmérlésről.  Duncan Williamson 60 évet töltött utazással Skócia területén, bármerre járt, történeteket mesélt és gyűjtött. A többi Skót Utazó-hoz hasonlóan Duncan családja is nomád életet élt, télen sátorban laktak, nyáron pedig összecsomagoltak és vándoroltak egyik helyről a másikra, szezonális munkákat vállalva, hogy eltartsák magukat. Folytatás