2017. augusztus hónap bejegyzései

Szellemet a palackból…

Az egyik ok, amiért pályaválasztáskor a szociológia irányába fordultam az volt, hogy össze tudjam rakni magamban ennek az életnek nevezett, néha túlontúl fájdalmas játéknak a kirakós darabjait. Kerestem a „miérteket” és azt hittem, ebben segít majd a szociológia. Tény, hogy nagyon sokat megtanultam az egyetemen a társadalom kollektív működésmódjáról, hierarchikus és strukturális szerveződéséről, a mögöttes folyamatok organikus és mesterséges marionett szálairól. Azt éreztem azonban végig, hogy nem jutok elég mélyre a különböző elméletek és gyakorlatok tanulmányozásával. Nem kaptam meg a válaszokat és egy idő után úgy éreztem magam, mint a szárazföldön pattogó hal, aki kétségbeesve keresi a mélység vizei felé vezető átjárót a földben. Aztán később, ahogy hónapról hónapra egyre többet értettem meg és illesztettem be saját világképembe az integrál szemléletből, úgy éreztem, nem egy átjárót, de magát a tengert találtam meg.

Folytatás →

A negatív automatikus gondolatok és a helyzetek értelmezése

A kognitív modell feltételezi, hogy az újszülött olyan képességekkel születik, melyek révén képes arra, hogy az őt ért élményeket aktívan feldolgozza. A személy fejlődése során a társas környezettel történő kapcsolatok és interakciók során szerez tapasztalatokat, és ezek alapján alakítja ki viszonyulásait önmagához, másokhoz és a világhoz.

Ezek a viszonyulások, az egyes helyzetek személyes értelmezései alkotják a kognitív struktúrát. A kognitív struktúra hierarchikus, és szintjei eltérnek egymástól stabilitásukban és a tudatosság számára való hozzáférhetőségükben. A kognitív struktúra mindig befolyásolja az egyes helyzetek értelmezését.

Folytatás →

Amikor válaszúthoz érsz

Amikor válaszúthoz érkezünk, megállunk egy pillanatra mérlegelni, hogy jövőbeni választásaink milyen lehetséges haszonnal vagy veszteséggel kecsegtetnek. Szeretnénk, ha a befektetett időt és energiát sikeres végeredmény koronázná. Ez teljesen logikus, ki akarna fölöslegesen megerőltető munkát végezni, ha nem kap érte semmit cserébe? Az önismeret útja azonban nem ennyire kiszámítható. A végeredmény nem garantált olyan módon, ahogy itt és most azt elképzeljük. Persze az út elején még lehetnek olyan képzeteink, hogy minden jó lesz, ha a szabályok szerint játszunk és sok önismereti foglalkozáson részt veszünk. Az önismeret útja azonban nem a szabályokról, sokkal inkább azok felrúgásáról szól. Nem törvénytelen cselekedeteket kell ez alatt érteni, hanem azoknak a már lejárt szavatosságú belső szabályoknak az elengedését, amelyekkel egész életünkben önmagunkat hátráltattuk. Hogy a régi minták ilyen formán való elengedése és az új, saját bensőkből fakadó szabályok követése milyen módon hat jövőbeni önmagunkra, céljainkra, haszon és veszteség kvótáinkra, az teljességgel kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, hogy annak elengedése, átformálása, amit most megkérdőjelezhetetlenül hiszek magamról, hogyan hat majd rám és viselkedésemre a jövőben.

Folytatás →

Találkozz a benned élő sámánnal!

Sokan sokféle problémával keresünk fel különböző gyógyítókat és orvosokat. Van bennünk egy társadalmilag elfogadott elvárás arról, hogy valaki vagy valami, egy külső személy, egy új csodagyógyszer majd megoldja a problémáinkat. Amikor ez az út zsákutcába vezet – mert valljuk be, ilyen is előfordul –, akkor sokszor értetlenül és elkeseredve állunk a bajban, mondván: nincs segítség. De mi van akkor, ha nincs is szükségünk külső segítségre? Mi van akkor, ha minden, ami a gyógyulásunkhoz és boldogságunkhoz kell, közvetlenül elérhető önmagunkból?

Ha kitekintünk egy kicsit a rációra épített nyugati világfelfogásból és egy pillanatra el merjük engedni a tudomány mindenhatóságába vetett hitünk korlátait, észrevehetjük, hogy vannak olyan társadalmak a Földön, ahol nem használják a nyugati civilizáció tudományos termékeit, mégis képesek meggyógyulni a legkülönbözőbb testi és lelki betegségekből. Vajon, hogy csinálják?

Folytatás →

Az Élet, amit már élhetek: utam az Integrál Akadémián

Bár sokáig nem tudtam róla, de mindig is két világban éltem. Amikor megszületett bennem a döntés, hogy beiratkozok az Integrál Akadémiára, már nagyon erősen jelen volt ez a kettősség az életemben. A fizikai testem egyre inkább felmondta a szolgálatot, a spirituális dimenzió pedig állandó részévé vált a mindennapjaimnak. Nem voltak azonban még megfelelő eszközeim hidat képezni a kettő között. Tulajdonképpen nem is tudtam arról, hogy ez lehetséges, arról pedig végképp nem, hogy az emberi fejlődés kulcsa a bennünk levő világok integrálásában rejlik.

Folytatás →