A negatív automatikus gondolatok és a helyzetek értelmezése

A kognitív modell feltételezi, hogy az újszülött olyan képességekkel születik, melyek révén képes arra, hogy az őt ért élményeket aktívan feldolgozza. A személy fejlődése során a társas környezettel történő kapcsolatok és interakciók során szerez tapasztalatokat, és ezek alapján alakítja ki viszonyulásait önmagához, másokhoz és a világhoz.

Ezek a viszonyulások, az egyes helyzetek személyes értelmezései alkotják a kognitív struktúrát. A kognitív struktúra hierarchikus, és szintjei eltérnek egymástól stabilitásukban és a tudatosság számára való hozzáférhetőségükben. A kognitív struktúra mindig befolyásolja az egyes helyzetek értelmezését.

A kognitív struktúra szintjeiből tekintsünk most rá kettőre!

Tudatos gondolatok

Ezeknek tudatában vagyunk, észrevesszük, felismerjük őket, akaratlagosan gondolunk rájuk.

(Negatív) automatikus gondolatok

Az automatikus gondolatok spontán, automatikus módon merülnek fel egy konkrét, aktuális külső vagy belső eseményre, személyre vonatkozóan. Önkéntelenül, automatikusan futnak át a fejünkön, könnyen tovatűnnek, sokszor nehéz őket „fülön csípni”. A konkrét események értelmezésében és a hozzájuk kapcsolódó (negatív) érzelmi állapot kialakításában játszanak döntő szerepet. Könnyen hozzájuk lehet szokni és maguktól értetődőnek tűnnek. Sokszor torzítottak, szélsőségesen szubjektívek, de ezt nem vesszük észre. Például egy pánikbeteg észleli, hogy szívverése, szívritmusa fizikai megterhelés hatására megváltozik, és ekkor a következő negatív automatikus gondolat (NAG) ugrik be neki: „szívinfarktust fogok kapni”, „kész, vége, meghalok”.  E gondolatok következménye intenzív szorongás, félelemérzet.

A negatív automatikus gondolatok létrejöttét az ún. gondolkodási hibák (kognitív torzítások) teszik lehetővé, melyek akaratlan érvényesülése a személy gondolkodásában torzítja az információk feldolgozásának folyamatát. Ezek következtében az információfeldolgozás árnyalatok nélküli, sematikus, beszűkült, merev  lesz.

A kognitív torzítások 10 fő csoportját azonosították:

  1. Minden vagy semmi típusú gondolkodás

Amikor az ember mindent fekete-fehér kategóriákban értékel, végletekben, árnyalatok nélkül gondolkodik. Pl. nem tökéletes teljesítmény esetén az egész helyzetet teljes kudarcnak éli meg: „Ha nem vagyok a legjobbak között, akkor értéktelen vagyok.” „Ha nem tökéletes a teljesítményem, akkor nem ér semmit.”

  1. Túláltalánosítás

Egyszeri negatív esemény alapján általános szabályt alkot a személy. Pl. ha valami nem sikerült, akkor úgy zárja le a dolgot, hogy „nekem soha semmi nem sikerül”.

  1. Negatív szűrés

Amikor a személy egy adott történésből pusztán egyetlen kellemetlen részletet emel ki, s ennek alapján mindent negatívan minősít. „Ez a hosszú repülőút hazafelé elrontja az egész nyaralást.”

  1. A pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése

Ha semleges vagy pozitív tapasztalatait az egyén azzal utasítja el, hogy azok „nem számítanak”. Így az egyébként pozitív események is negatívnak tűnnek fel. „Csak azért ragaszkodik hozzám, mert nem ismer.” „Csak azért sikerült a nyelvvizsgám, mert szerencsém volt.”

  1. Elhamarkodott, önkényes következtetés

Amikor a negatív következtetés nem a tényeken alapul:

A) Gondolatolvasás: amikor az egyén azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak róla (negatívumot), és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe. Pl. társaságban valaki nem figyel rá: „Unalmasnak tartanak.”

B) Jövendőmondás: a személynek a jövőre nézve negatív elképzelései vannak, és más – sokkal valószínűbb – kimeneteleket nem vesz figyelembe. „Úgysem fog sikerülni.”

6. Felnagyítás és lekicsinylés

Amikor az ember eltúlozza bizonyos dolgok fontosságát (pl. saját hibáit vagy mások erényeit), vagy – ellenkezőleg – saját jó tulajdonságait, sikereit, illetve mások gyengéit bagatellizálja. Ezt a tulajdonságot kettős morálnak is nevezik. „Az semmi, hogy van egy diplomám, mert az mindenkinek van.”

  1. Érzelmi logika

Az érzések evidenciaértékűek, meghatározzák a valóságot és a jövőt. „Bűnösnek érzem magam, tehát valami rosszat tettem.” „Fáradt vagyok, ebből is látszik, hogy nem vagyok képes semmire.”

  1. „Kell” és „kellene” állítások

Az egyénnek határozott elvárasai vannak arról, hogy neki, illetve másoknak hogyan „kell” viselkednie, és ezek meghiúsulása esetén túlértékeli a negatív következményeket. Kényszerként éli meg feladatait, tevékenységeit. „Mindig pontosnak kell lennem.” „Rendet kell raknom.”  „Át kell mennem a vizsgán.” „A barátomnak tudnia kellene, hogy mit szeretnék.” „Az embereknek udvariasabbaknak kellene lenniük.”

  1. Címkézés és téves címkézés

A túláltalánosítás extrém formája. A személy önmagát vagy másokat úgy ítéli meg, hogy az adott viselkedés leírása helyett az egész személyt minősíti.  „Hibáztam” helyett „született vesztes vagyok.” „A feleségem megint morgott velem amiatt, hogy nem mostam el magam után az edényeket ” helyett „ez a nő egy hárpia.” „Ez az ember nem úgy viselkedett velem, ahogy én szerettem volna” helyett „ez egy aljas, szemét ember”.

  1. Perszonalizáció

Olyan dolgokat vesz magára a személy, melyek nem indokoltak, negatív eseményekért ok nélkül felelősnek érzi magát, vagy egy negatív eseményt csak saját személye bevonásával képes megindokolni. „Az én hibám, hogy rossz hangulatú volt a családi ebéd.” „X azért ment el mellettem a tömegben köszönés nélkül, mert valamivel megsértettem.”

A logikai hibákat a kognitív struktúra mélyebb szintjei (hiedelmek és sémák) határozzák meg, működtetik.

Forrás: Berczik K. (2007). A kognitív- és viselkedésterápiák elméletei és pszichoterápiás gyakorlatai. Integrál Akadémia, Budapest

Ha szeretnéd elolvasni a teljes 30 oldalas e-jegyzetet, ITT megtalálod.


Szeptember 16-án indul az új évfolyam! Tarts velünk, ha szeretnél még többet megtudni az emberi viselkedés mozgatórugóiról!

Részletek: http://integralakademia.hu/aktualis/aktualis-programok-az-integral-akademian/544-mit-kinal-az-integral-akademia

Hozzászólások