A SÁMÁN NEM SZENT EMBER – INTERJÚ FEHÉRHOLLÓ ÖSKÜVEL

Alig győzünk lépést tartani a keletről beáramló spirituális hagyományok és eszközök elsajátításával. Igyekszünk minél többet jógázni, meditálni, valamilyen harcművészetet gyakorolni. Közben csendben, szelíden a háttérből elő-elő lép egy hang, aki a magyarok ősi vallásáról és spiritualitásáról beszél.

Bár sokan nem ismerik, nekünk is van spirituális hagyományvonalunk. A magyar táltos vagy sámán hit egy ősi, évezredes tudás, amiről bátran elmondhatjuk, hogy a miénk. E tudás egyik jeles képviselője, Fehérholló Öskü, akivel arról beszélgettünk, mit jelent számára sámánként élni és, hogy tudja ezzel a hagyományvonallal segíteni a hozzá forduló embereket.

Kötöd valamilyen gyerekkori traumához a sámánná válásodat?

Tulajdonképpen nem, de kiskoromban is nagyon érzékeny voltam. Nem szerettem a hangos zajokat és volt egy állandó idegi feszültségem, ami a mai napig velem van. Amikor zaklatott tudatállapotban vagyok és izgulok, sokszor remeg a kezem. Fiatalon, pincér tanulóként ezt nagy hátránynak éltem meg. Később rájöttem, hogy ez tulajdonképpen az egyik erősségem. A kifinomult idegrendszer egy képesség, amit én gyerekkoromban még gyengeségnek hittem. Ez olyan bennem, mint egy húr, ami állandóan fel van húzva. Ha megpendül, tudom, hogy rátaláltam valamire.

Hogyan éltél gyerekként ezzel a belső feszültséggel?

Visszahúzódó gyerek voltam. Amikor elmentünk vendégségbe, szereztem ott egy könyvet a polcról és simán el voltam vele. Ha nem akartak kiszedni onnan, én nagyon jól éreztem magam. Úgy mentem mindenhova, hogy csak legyen közben egy könyvem. Mondjuk, hogy kerestem egy másik valóságot csak akkor még a könyvek fantáziavilágában találtam meg. Később persze én is végignéztem, miket írnak a különböző szakkönyvek a táltosokról, sámánokról. A visszahúzódás, befelé figyelés például az egyik volt, ami rám illett.

Úgy hiszem, hogy mindenkinek vannak bizonyos adottságai és képességei. Általában, amit a legrosszabbnak gondolunk az életünkben, az az igazi erősségünk. Amikor a saját gyengeségedet erővé tudod transzformálni, akkor rátalálsz valamire. Keresd meg azt, amiről eddig úgy gondoltad, az a legnagyobb hibád! Lehet, hogy pont azért félsz tőle és azért gondolod hibának, mert ha találkoznál vele, feje tetejére állítaná az egész életedet.

Én például, amikor úgy döntöttem, hogy sámánként fogok élni, mert nekem ez a dolgom, hirtelen csődbe ment az akkori párkapcsolatom és kiraktak a munkahelyemről. Van ebben egy váltás, amit nem biztos, hogy olyan jól él meg az ember. Ha ezen túl vagy, valami új, valami jobb jön. Úgy gondolom, hogy az ember célja a boldogság. Amikor olyan visszajelzéseket kapsz az élettől, hogy egyre boldogabbá válsz, akkor valószínűleg jó úton jársz.

Mikor jött elő belőled a sámán?

Hát régen is érdekeltek a különböző indiános meg sámános sztorik. Igazából 30 éves korom volt az, amire utólag azt mondom, hogy megváltoztatta az életemet. Akkor ezt persze még nem tudtam. Elmentem Somogyi István egyik táborába és egyszerűen elkezdtek történni velem a dolgok, amiket egy darabig csak úgy fűzögettem össze. Eltelt nagyjából tíz év, mire rájöttem, hogy nekem ezzel több dolgom van, mint negyedévente elmenni egy-egy elvonulásra.

Megértettem, hogy életvitelszerűen akarok táltosként vagy sámánként élni. Ennek következtében Budapestről vidékre, Bugacra költöztem. Ez egy elég dolgos környék, egy nagyon élő tanyavilág. Úgy érzem, azzal, hogy 4 évvel ezelőtt odaköltöztünk, egy olyan életteret teremtettem magamnak, amiben ki tudok teljesedni és jól érzem magam. Tudom valóban életvitelszerűen élni azt a dolgot, ami előjött belőlem.

Mit ad ez az életvitel neked?

Egy élhető környezetet és egy bizalmat ahhoz, hogy azt érezzem, van a világnak jövője. Úgy érzem, a nagyvárosokban az emberek nagyon elszakadnak a hétköznapi valóságtól és a természettől. Most azt látom, hogy van azért visszaút. Van lehetőség egy fenntarthatóbb társadalmat teremteni. Azt hiszem, ha mindenkinek lenne egy használható élettere, akkor ezeket a folyamatokat meg lehetne fordítani, visszatérhetnénk a természetbe.

Van egy olyan látomásom, hogy az emberiségnek a jövője múlik azon, mennyire tud újra együttműködni a természettel. Sokszor halljuk, hogy imádkozzunk Földanyáért és védjük meg. Én úgy hiszem, hogy ő gondol egyet, megrázza magát és mi már nem vagyunk sehol. Elölről kezdi valami értelmesebb fajjal, ha úgy akarja és akkor így jártunk. Mindenképp nekünk kell változnunk.

A „sámánság” hogy nyilvánult meg nálad, milyen képességeid jelentek meg?

Van, amikor egyszerűen tudok dolgokat. Tudom valamiről, hogy az úgy van. Nehezen lehet ezt megmagyarázni. Belelátok az emberekbe. Ha valami olyan problémájuk van, amit még maguk elől is eltusolnak, akkor általában tudok segíteni. Nekem az a dolgom, hogy katalizátor legyek. Ennek az a lényege, hogy ne én mondjam meg a tutit, hanem próbáljak mindenkit rávezetni arra, hogy megkeresse és felismerje a saját igazságait. Ha én mondok valakinek valamit az olyan, mintha egy szószékről prédikálnék. Az nem megélés. Én megélést, saját tapasztalást próbálok nyújtani és aztán segíteni annak értelmezésében. Ez kicsit pszichiáter, kicsit integrál. Igen, talán mondhatom, hogy integrál sámán vagyok (nevet).

Volt olyan, hogy azt érezted, szétesik a személyiséged?

Igen, módosult tudatállapotban, egy-egy „utazásban” előfordult. Amikor eggyé válsz az univerzummal, annak vannak nagyon jó és nagyon félelmetes részei. Feloldódni a végtelenben nem biztos, hogy mindig olyan jó érzés. Mert szeretem az életemet és szeretek itt lenni. Szeretem a gyerekeimet, a páromat, szeretek élni, enni, inni, szeretkezni, kocsit vezetni. Ha visszamegyek a nagy Egybe, akkor nincsenek ezek a tapasztalások. Én szeretek tapasztalni. Azt hiszem, vannak az emberi elmének olyan határai, amiket nem tud esetleg károsodás nélkül átlépni. Nekem dolgom az, hogy feszegessem és keresgéljem ezeket a határokat. Azóta számtalan esetben egy-egy ilyen élményem segített másokat visszahozni ebből a tudatállapotból.

A buddhizmusban mindent kizársz magadból, kizárod a szélsőségeket és ott maradsz az ürességben, így válsz teljessé. A magyar az Egynek a vallása. Ez azt jelenti, hogy megvizsgálsz és befogadsz mindent, így válsz a végén eggyé. Van egy indián tanító sámán, Sánta Őz, aki azt mondja, a sámán nem szent ember. Megéli a legnagyobb mélységeket és magasságokat pontosan azért, hogy utána segíteni tudjon másoknak. Nemcsak beszél valamiről, amit olvasott valahol, hanem ő is volt mát ott, abban a helyzetben, abban a tudatállapotban.

Én tudom, hogy engem például volt, hogy a lányom hozott vissza egy-egy „utazásból”. Amikor együtt dolgozok egy másik emberrel, utazunk az ő problémájával és azt látom, hogy szét van esve, az élete romokban, öngyilkos akar lenni, akkor előhozom magamból, hogy nekem miért érdemes élnem. Ezt elmondom neki és működik. Pont azok a dolgok jelennek meg bennem, amiért neki is érdemes visszajönni.

Mi az, amiben még segíteni tudsz az embereknek?

A legfontosabb, amire engem a mesterem, Somogyi István megtanított, hogy meg kell találnunk azt, ami a leginkább kifejez minket. Mindig arra törekedj, hogy te legyél te, és ne más emberként akarj élni. Akkor lehetsz boldog és teljes, ha eszerint élsz. Ekkor válhatsz példává is mások számára. Én ebben próbálok segíteni az embereknek, hogy találják meg azt, amire születtek, a saját útjukat. A dobolás, az éneklés, a szertartások, az izzasztó kunyhók, a parázson járás eszközeivel tudom segíteni ebben a hozzám fordulókat

Egy utazás alkalmával kaptam erről egy tanítást. Feküdtem a földön, énekeltem, imádkoztam és nem találtam vissza a testembe. Felemeltem a fejem és egy Csodaszarvas volt az oltáromon, a gyertya lángja pedig pont a két szarva között égett. Ekkor előjött egy olyan emlék, hogy a Csodaszarvas minden korban egy vezető állat, aki hazavezet téged. Minden tudatállapotból hazavisz az igazi őshazádba, ami nem egy külső hely, hanem a belső lényeged. Így született meg a Napagancsos Csodaszarvas című dal. Az ősök útja a hagyományaink, szokásaink, szertartásaink átörökített vonala. Ezek mind-mind a szarvas nyomai tulajdonképpen, amelyek megmaradnak az utókornak és segítenek visszatalálni az igazi lényegünkhöz.

Hol találhatnak meg téged azok, akiket hív ez az út?

Kéthetente tartok dobköröket Budapesten a Magnet Házban. Bugacra is szeretettel várok minden érdeklődőt, gyógyulni vágyót és a sámán/táltos úton fejlődni akaró tanítványt.


Ismerkedj meg a világ spirituális hagyományaival az Integrál Akadémián! Gyere el március 23-ai ingyenes, interaktív nyílt napunkra!

Részletek: www.integralakademia.hu/tavaszinyiltnap2018

Hozzászólások