Fehér Csilla bejegyzései

Te is lehetsz „elég jó” szülő!

Kimondva vagy kimondatlanul, de minden szülőben ott él a vágy, hogy ő majd másként csinálja. Amikor megszületik az első gyermekünk, ez a cél még egy ideig tudatosan ott lebeg a szemünk előtt. Aztán, ahogy betemetnek a használt pelenkák és ránk rakódnak az árulkodó szemkörnyéki párnácskák, már nem mindig tudjuk képviselni az általunk kitűzött célokat. Legtöbbször csak akkor eszmélünk fel, amikor leforráznak az első mellbevágó mondattal: „Pont olyan vagy, mint az Anyád/Apád”.

Mit tudunk ilyenkor tenni? Biztos Te is találtad már magad abban a helyzetben, amikor felismerted, hogy pontosan lekövetsz bizonyos szülői mintákat, amiket nagy ívben szerettél volna elkerülni. Azt mondják, az már fél siker, ha észreveszed, hogy úgy viselkedsz, ahogyan nem szeretnél. De hogy bújhatnál ki a saját bőrödből, hogy ezután másként tegyél?

Folytatás

Lemaradtál? Így teremt rendet benned az integrál szemlélet

Pénteken délután 5 órakor már javában gyülekezett az Integrál Akadémia jelenlegi és volt hallgatóinak apraja-nagyja mindazokkal együtt, akik testközelből is szerették volna megtapasztalni, mit kínál a három éves Integrál Pszichológia képzés. A nyílt nap első felében Gánti Bence, az Integrál Akadémia alapítója vezetett be minket az integrál szemléletbe és abba a küldetésbe, ami élete fő mozgatórugójává vált.

Folytatás

Értsd meg a párod, nevelj tudatos gyermeket!

Sokszor mondjuk: problémás gyerek. Az igazság azonban az, hogy a gyerek viselkedése mindig egy tünet, egy jelzés arra, amikor nem kapja meg a szükséges figyelmet és gondoskodást. A probléma ilyen esetben a család működésében keresendő. Olyan ez, mint egy építőjáték: ha egyetlen kocka is elmozdul a helyéről, összedől az egész építmény. Csak akkor forog olajozottan a gépezet, ha jól tudunk a saját helyünkön működni. De vajon tudjuk-e, hogy hol a helyünk?

Folytatás

Hogyan lehetsz Te is fejlődéstudatos szülő?

Nap, mint nap záporoznak ránk a gyereknevelés tuti receptjeit kínáló megoldások, elméletek és tapasztalatok. A szakirodalomban széles skálán találhatunk olyan kutatási eredményeket, melyek valamiféle fogódzót adnak a kezünkbe a jó gyereknevelés stratégiájához. Szülő legyen a talpán, aki az egymást túlharsogó szakértői tanácsáradatból ki tudja választani a neki és gyermekének legmegfelelőbb nevelési módszert! Ugyanakkor a közösségi médiákban felfigyelhetünk egy olyan új jelenségre, ahol az eddig láthatatlan némaságba burkolódzó anyák és apák közvetlen bepillantást engednek mindennapjaikba. Az elméletek és szaktanácsadások kaotikus garmadájából vagy mintegy arra válaszként egyre élesebben és egységesebben szűrődnek át a megfásult szülői hangok: nem jól működünk!

Folytatás

Az Élet, amit már élhetek – 2. rész

Az írás első részét ITT olvashatod el!

Az emberi léleknek megvan az a védekező képessége, hogy amikor egy helyzet túlságosan fájdalmas és/vagy félelmetes számára, akkor egyszerűen kilép belőle. Ez az esemény nem marad meg az egyén tudatában, olyan, mintha meg se történt volna. A tudatalattiban azonban minden egyes pillanat elraktározódik és anélkül, hogy az illetőnek tudomása lenne róla, a háttérből folyamatos hatást gyakorol az életére, a viselkedésére, a döntéseire. Van az a trauma, amit csak így képes elviselni az ember. A spirituális krízisek hátterében általában ilyen traumák állnak. Amikor szembesültem azzal, hogy vannak olyan részei az életemnek, melyekről egyáltalán nincsenek emlékeim, megértettem, hogy miért éreztem egész életemben egyszerre két világban magam. Gyerekkoromban minden olyan alkalommal, amikor erős trauma ért, egyszerűen kiléptem, átléptem valahová máshová. Ezt a tevékenységet később életvitelszerűen űztem a spirituális gyakorlataim során, ami még inkább növelte a szakadékot a bennem levő két világ között. Most viszont találkozhattam azzal a részemmel, akit gyerekkoromban élve eltemettem magamban, akinek létezéséről mindeddig nem volt tudomásom. Ez a mély lelki találkozás elkezdte feltölteni bennem a szakadék okozta űrt és ugyanakkor utat nyitott annak a rengeteg dühnek, amit egész addigi életemben elnyomtam magamban. Elnyomtam, mert azt tanultam meg, hogy nem szabad dühösnek lennem. És elnyomtam, mert még nem voltak megfelelő eszközeim ennek az intenzív, mindent elöntő és átható energiának a kezelésére. Az Integrál Akadémián és az egyéni önismereti folyamataim során azonban megkaptam a megfelelő eszközöket.

Folytatás

Szellemet a palackból…

Az egyik ok, amiért pályaválasztáskor a szociológia irányába fordultam az volt, hogy össze tudjam rakni magamban ennek az életnek nevezett, néha túlontúl fájdalmas játéknak a kirakós darabjait. Kerestem a „miérteket” és azt hittem, ebben segít majd a szociológia. Tény, hogy nagyon sokat megtanultam az egyetemen a társadalom kollektív működésmódjáról, hierarchikus és strukturális szerveződéséről, a mögöttes folyamatok organikus és mesterséges marionett szálairól. Azt éreztem azonban végig, hogy nem jutok elég mélyre a különböző elméletek és gyakorlatok tanulmányozásával. Nem kaptam meg a válaszokat és egy idő után úgy éreztem magam, mint a szárazföldön pattogó hal, aki kétségbeesve keresi a mélység vizei felé vezető átjárót a földben. Aztán később, ahogy hónapról hónapra egyre többet értettem meg és illesztettem be saját világképembe az integrál szemléletből, úgy éreztem, nem egy átjárót, de magát a tengert találtam meg.

Folytatás

A negatív automatikus gondolatok és a helyzetek értelmezése

A kognitív modell feltételezi, hogy az újszülött olyan képességekkel születik, melyek révén képes arra, hogy az őt ért élményeket aktívan feldolgozza. A személy fejlődése során a társas környezettel történő kapcsolatok és interakciók során szerez tapasztalatokat, és ezek alapján alakítja ki viszonyulásait önmagához, másokhoz és a világhoz.

Ezek a viszonyulások, az egyes helyzetek személyes értelmezései alkotják a kognitív struktúrát. A kognitív struktúra hierarchikus, és szintjei eltérnek egymástól stabilitásukban és a tudatosság számára való hozzáférhetőségükben. A kognitív struktúra mindig befolyásolja az egyes helyzetek értelmezését.

Folytatás

Amikor válaszúthoz érsz

Amikor válaszúthoz érkezünk, megállunk egy pillanatra mérlegelni, hogy jövőbeni választásaink milyen lehetséges haszonnal vagy veszteséggel kecsegtetnek. Szeretnénk, ha a befektetett időt és energiát sikeres végeredmény koronázná. Ez teljesen logikus, ki akarna fölöslegesen megerőltető munkát végezni, ha nem kap érte semmit cserébe? Az önismeret útja azonban nem ennyire kiszámítható. A végeredmény nem garantált olyan módon, ahogy itt és most azt elképzeljük. Persze az út elején még lehetnek olyan képzeteink, hogy minden jó lesz, ha a szabályok szerint játszunk és sok önismereti foglalkozáson részt veszünk. Az önismeret útja azonban nem a szabályokról, sokkal inkább azok felrúgásáról szól. Nem törvénytelen cselekedeteket kell ez alatt érteni, hanem azoknak a már lejárt szavatosságú belső szabályoknak az elengedését, amelyekkel egész életünkben önmagunkat hátráltattuk. Hogy a régi minták ilyen formán való elengedése és az új, saját bensőkből fakadó szabályok követése milyen módon hat jövőbeni önmagunkra, céljainkra, haszon és veszteség kvótáinkra, az teljességgel kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, hogy annak elengedése, átformálása, amit most megkérdőjelezhetetlenül hiszek magamról, hogyan hat majd rám és viselkedésemre a jövőben.

Folytatás

Találkozz a benned élő sámánnal!

Sokan sokféle problémával keresünk fel különböző gyógyítókat és orvosokat. Van bennünk egy társadalmilag elfogadott elvárás arról, hogy valaki vagy valami, egy külső személy, egy új csodagyógyszer majd megoldja a problémáinkat. Amikor ez az út zsákutcába vezet – mert valljuk be, ilyen is előfordul –, akkor sokszor értetlenül és elkeseredve állunk a bajban, mondván: nincs segítség. De mi van akkor, ha nincs is szükségünk külső segítségre? Mi van akkor, ha minden, ami a gyógyulásunkhoz és boldogságunkhoz kell, közvetlenül elérhető önmagunkból?

Ha kitekintünk egy kicsit a rációra épített nyugati világfelfogásból és egy pillanatra el merjük engedni a tudomány mindenhatóságába vetett hitünk korlátait, észrevehetjük, hogy vannak olyan társadalmak a Földön, ahol nem használják a nyugati civilizáció tudományos termékeit, mégis képesek meggyógyulni a legkülönbözőbb testi és lelki betegségekből. Vajon, hogy csinálják?

Folytatás

Az Élet, amit már élhetek: utam az Integrál Akadémián

Bár sokáig nem tudtam róla, de mindig is két világban éltem. Amikor megszületett bennem a döntés, hogy beiratkozok az Integrál Akadémiára, már nagyon erősen jelen volt ez a kettősség az életemben. A fizikai testem egyre inkább felmondta a szolgálatot, a spirituális dimenzió pedig állandó részévé vált a mindennapjaimnak. Nem voltak azonban még megfelelő eszközeim hidat képezni a kettő között. Tulajdonképpen nem is tudtam arról, hogy ez lehetséges, arról pedig végképp nem, hogy az emberi fejlődés kulcsa a bennünk levő világok integrálásában rejlik.

Folytatás