Az ősmag, mint a jungi individuáció végső állomása

Jung analitikus pszichológiájának központi fogalma az individuáció, ami a mély-én elérését célzó belső utazást, igazi önmagunk megvalósítását jelenti. Az individuációs folyamat célja, hogy az ego-tól eljussunk belső ősmagunkba, mély-énünkbe, a Selbst-hez.

Tudatosan önmagunk felé

A individuáció nem egyenlő az individualizmussal. Előbbire nemcsak a saját érdekünkben törekszünk, hanem azért is, mert a társadalom javát szolgáljuk vele. Jung szerint egyedül belső fejlődéssel és integrációval lelhetjük meg önmagunkat és találhatunk értelmet a világban. A mély-énhez csak akkor juthatunk el, ha tudatosan törekszünk rá, különben a folyamat a tudattalanunkban történik (vagy inkább stagnál), ami nem eredményez személyiségfejlődést.

Az individuációs folyamat kezdete általában egybeesik az életközépi válsággal. Ezen a krízisen a legtöbben 35-40 éves korunk körül megyünk át, amit a Selbst egyfajta felszólításaként értelmezhetünk. Az individuáció hívó szavának való ellenszegülés, illetve a folyamat félresiklása neurózishoz vezet (a nyugati civilizációban a legtöbb átlagember tapasztal magán a klinikai neurózishoz hasonló, de annál enyhébb tüneteket, manapság ez a normalitás része).

Mély-én a kormánykeréknél

Jung szerint a személyiség belső szerkezetét az egymással ellentétes erők dinamikája jellemzi. A legfőbb ellentét a személyiség tudatos és tudattalan része között feszül. Ha az egyik pólus túl dominánssá válik, akkor a másik elkezd kompenzálni. Ezek az ellentétes erők mozgatják és látják el energiával az individuációs folyamatot. Mindezt maga a Selbst, a mély-énünk irányítja.

Ősvalónk olyan szabályozó központ, amely a személyiség állandó növekedését és érését idézi elő. A fejlődés üteme attól függ, hogy az ego meghallgatja-e ősvalónk üzenetét, tudatunk hallgat-e a tudatalattinkra? Ebből következően a négy alapfunkció (gondolkodás, érzés, érzékelés, intuíció) együttes teljesítménye szükséges a haladáshoz.

A személyes és kollektív tudattalan határán

Az individuációs folyamat kibontakozása archetipukusan meghatározott. Az ősképek vagy archetípusok a tudatot ősi mitologikus színezetű, nagy érzelmi energiájú képzetek formájában érik el. Egyszerre dinamikus képek és óriási erejű érzelmek, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Álmok, fantáziák, víziók révén jutnak kifejeződésre. Pszichés értelemben rokonok az ösztönökkel, az evolúció termékei és az agyszerkezettel öröklődnek. Az archetípusok pszichés működésünket alapvetően meghatározzák és alakítják egyéni életünket.

Ahhoz, hogy az individuáció útjára lépjünk, először el kell engednünk a perszónát, azt a védőmaszkot, amit kifele, a világnak mutatunk magunkról. Ezt követően szembe kell néznünk saját belső sötétségünkkel, árnyék részeinkkel. Ha jól végezzük a dolgunkat, a folyamat során a tudattalanban az árnyék mögött egy másik szimbolikus figura, az anima vagy animusz jelenik meg.

Ezek a saját nemiségünkkel ellentétes ősképek, amelyek Jung szerint a személyes és kollektív tudattalan határán helyezkednek el. Ez férfiak esetében az ún. animát, nők esetében pedig az animust jelenti. E pszichés szerkezetek az ellentétes nem attitűdjeit hordozzák magukban, így a férfi lelkében élő nőt és a nő lelkében élő férfit. Az anima és animus egyrészt a kollektív tudattalan által meghatározottak, másrészt a személyes élet tudattalanba süllyedt emlékeiből tevődnek össze.

Találkozás a bennünk élő másikkal

Az animánkkal vagy animusunkkal való találkozást követően komoly és hosszadalmas küzdelem vár ránk, amelynek során megoldást kell találnunk az ő problémájára. Amennyiben ez sikerül, akkor többé nem csak részlegesen, hanem teljesen azonosulunk vele. Ekkor tudattalanunk megváltoztatja domináns karakterét és olyan új szimbolikus formában jelenik meg előttünk, amely az ősvalónkat, a pszichénk legbelsőbb magját reprezentálja.

Ősvalónk álmainkon keresztül üzen nekünk, amikben ettől kezdve különböző Selbst-szimbólumok jelennek meg. Nők esetében lehet ez egy felsőbbrendű női alak, egy papnő, varázslónő, földanya, vagy a természet, illetve a szerelem istennője, míg férfiak esetében a beavatást végző, vagy védelmező férfi, bölcs öregember, a természet szelleme.

A fejlődés további menete ősmagunk különböző aspektusainak egyre mélyebb megközelítését teszi lehetővé. A teljes érettség legvégső formája az az állapot, amikor többé nem az ego, hanem a Selbst személyiségünk irányítója.

Forrás: Nemes Mariann, Jung analitikus lélektana, spiritualitása és pszichoterápiás gyakorlata, 2007. – Integrál Akadémia jegyzet


Ismerd meg Jung pszichológiáját és spiritualitását február 27-ei, mindenki számára nyitott előadásunkon!

Részletek: www.integralakademia.hu/pszichologiai_iranyzatok_2019

Hozzászólások