Gebser elmélete a világnézeti szintekről

Gebser úgy véli, hogy az emberiség tudata több fejlődési szakaszon ment át, ahol a fejlődés nem lassú, fokozatos, folyamatos és lineáris módon ment végbe, ahogyan azt a darwini modell sugallja. A fejlődési váltás mutációszerűen zajlik le, ugrásszerűen, rövid idő alatt. Vagyis hosszú idő eltelik egy tudatfejlődési szinten, majd az a szint, mikor kiélte önmagát, mintegy megborul, zavar keletkezik, és hirtelen, rövid idő alatt kialakul az új működésmód. Gebser azt is állítja, hogy ezek az átalakulások strukturális változást eredményeznek a tudatban és a testben is. A következő szintekről, tudatstruktúrákról beszél:

  1. Archaikus világnézet
  2. Mágikus világnézet
  3. Mitikus világnézet
  4. Mentális világnézet
  5. Integrált világnézet

Gebser szerint a XX. század zűrzavara éppen a mentálisból az integráltba való átmenetet jelzi, most van ez a korszakváltás, tudatszint-váltás, kvantumugrás. Fontos tézise az is, hogy minden egy spirituális ősforrásból ered, és a fejlődés állomásaiban egyre inkább megnyilvánul a spiritualitás jelenléte. Ez az evolúció hajtómotorja, a szintek – noha van egy egymásutániságuk – egymás mellett is léteznek a Földön, tehát egy időben más kultúrákban, és adott kultúrákban más egyénekben más-más szintek lehetnek jelen. Ezzel együtt a fenti sorrend egyetemes és mindenki ezeken megy át, s végül minden kultúra is végig fog menni ezen a fejlődési útvonalon. A továbbiakban röviden áttekintjük a mentális és az integrál világnézeteket.

De először, ki volt Gebser?

Jean Gebsert (1905-1973) nehéz egy-egy kategóriába besorolni, de ha meg kell tenni, azt mondhatjuk, hogy svájci filozófus és író volt. Emellett nyelvész, utazó, fordító, történész és előadó. Gebser olyan filozófus volt, aki érdeklődött a misztika, a keleti tanok és a magasabb emberi képességek iránt. Gebser számos könyvet írt, melyekben leírta a világnézetek és ezzel együtt az emberi szemlélet fejlődési szintjeit, az archaikus, mágikus, mitikus, mentális és integrált sorrendet. Olyan embereket ihletett meg, mint a pszichológus C. G. Jung, a fizikus Werner Heisenberg, vagy a tibetológus Lama Anagarika Govinda, aki szerint Gebser a modern Európa egyik legnagyobb hatású és legkreatívabb gondolkodója.

A mentális világnézet tudatstruktúrája

Gebser szerint i. e. 10.000 és 500 között lépett át az ember a mitikusból a mentális világnézet korszakába, ahogy írja: „a kétdimenziós mitikus körből kilépett, s átlépett a három dimenziós térbe.” A mitologikus gondolkodás már nem volt képes önmagában kiszolgálni az embereket, megmutatkoztak a hiányosságai, például az istenek túláradó özöne, az egymásnak ellentmondó teremtéstörténetek és a megmerevedett vallási intézmények.

Ahogy Gebser írja,  „felfedezték az okságot”.

Az eleve adott és dogmaként elfogadandó történetek (mitológia) helyett bevezették az okságot. Az ember a racionális elméjét kezdte használni, hogy megbirkózzon az őt körülvevő világgal.

A mentális (racionális) szinten a misztikumot felváltja a metódusok alkalmazása, a vallást felváltja a tudomány, a modern kor „vallása”. Noha ez a folyamat nyugaton a görög filozófusokkal kezdődött több mint kétezer évvel később, a középkori skolasztika, mint áthidaló korszak után végül a felvilágosodás korszakában váltott át az egész nyugati civilizáció erre az újfajta megismerési módra mint közvalóságra.

A mentális világnézetű ember a modern kor embere. A logika vezérli és racionálisan gondolkodik, független és individualista. Jól felépített énhatár választja el a többi embertől,

egója kifejlődött és erős, mely maga után vonja a magányt és elidegenedést is.

Jellemző rá az is, hogy erősen védi az egóját, mivel önmagát azzal azonosítja.

 

Az integrált világnézet tudatszerkezete

Gebser szerint a mentális világnézet után még egy létrejött világunkban, az integrált világnézet. Olyan kulturális eseményekkel illusztrálja ezt, mint az idő tekintetbevétele a fizikában, vagy a festészetben az idő ábrázolása a képeken. Az integrált világnézet szerinte „az idő berobbanása a mentális struktúra fix világába”. Ez alatt azt érti, hogy az integrált szemléletben az idő folyamatosságának percepciója jelenik meg, szemben a mentális múlt-jelen-jövő kategorikus elkülönítésével. Vagyis

az itt-és-most hangsúlya alakul ki, illetve az éberség az itt és most-ban.

Az integrált világnézet alapja Gebser szerint az éberség és a tudatosság. Ha éberek vagyunk magunkra, észrevesszük, hogy minden korábban említett világnézet, struktúra megvan a lényünkben. Ezek a működésmódok ekkor nem egymást kizáró világnézetek, hanem alternatív lehetőségek, melyeket az integrált szemlélet egységérzése elfogad egymás mellett, és egy egységes keretbe helyez azok tényszerű látásával az éberség terében.

Gebser állítja, hogy itt az ember többé nem az igazságról beszél, hanem az igazságot mondja. Más szóval a filozófia helyett, ahol az igazságról beszél, itt a személy magává az igazsággá válik, és szavai ezt tudatosítják belülről.

Az integrált világnézet Gebser szerint aracionális és aperspektivikus, vagyis

nem a racionalitás lineáris logikája jellemzi, és nem kötődik egy nézőponthoz (perspektíva).

A racionális szinten az ember levezeti magának, hogy miért van igaza. Az igazát egy logikai láncon át vezeti le, és ahhoz köti. Más személy más logikával mást vezet le igaznak, s a két személy szemben áll egymással, mert igazát mindkettő egy logikai lánchoz fixálja.

Továbbmenve, az élményt gyakran lerontja a túlzott logikai magyarázkodás, ezért az integrált világnézetű személy akkor is elfogadja egy jelenség létét, ha még nincs meg rá a logikai magyarázata. Nem fogadja el viszont, ha nincs meg rá a logikai magyarázat és saját élmény sincs hozzá, hanem pusztán mitológiákkal van alátámasztva. Ekkor legfeljebb mint lehetséges hipotézist őrzi azt a tudata egy szegletében. Ezért az alogikusság nem a dogmatizmusba való visszalépést jelenti, hanem az élményvilágba való előrelépést.

A másik kulcsfogalom itt az aperspektivikusság. Egyik jelentése tehát az, hogy nem kötődik a személy egy nézőponthoz, hanem egyszerre többet képes figyelembe venni. Ha a személy sok nézőpontot elfogad, akkor viszont végül egy sem marad, amely fix lenne, amit végső valóságnak tekinthetne. Ez az egyik nehézsége az integrált világnézetnek. Wilber ezt egyenesen „aperspektivikus őrület”-nek nevezi (ahol az őrület nem a klinikai értelemben vett elmebajt jelenti). Ha nem marad fix logikai vár, amit a racionális elme épített, mert mindenféle variáció lehetséges, hisz mindegyiket meg tudja magyarázni ugyanaz az elme, akkor egy dolog marad biztosan: a most, a jelen, az éberség, és a jelenben az éberséggel megfigyelhető dolgok, éppen az integrált szint jellemzői.


Forrás: Gánti B. (2008). A világnézetek fejlődése, Gebser modellje. Integrál Akadémia, Budapest
A teljes 21 oldalas jegyzetet meg tudod vásárolni ITT


 

Integrál Pszichológia képzés indul szeptember 16-án!

Részletek: http://www.integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak

Hozzászólások