Wilber szerint húsz jellemző alapelv különíthető el az evolúcióban, amely minden szinten, minden jelenségre igaz (Wilber 1995). Ezek olyan univerzális minták, törvényszerűségek, amelyek közösek pl. egy atomban, egy virágban, egy fogalomban, egy gondolatban, egy kultúrában, egy neuronban, egy érzelemben, vagy egy transz-élményben. Ezekből az alapelvekből nyolcat tekintünk át a következőkben.
Első alapelv
Az első alapelv szerint a valóság holonokból áll, olyan dolgokból, amelyek egyszerre részek és egészek. Minden dolog (legyen az egy kő, egy sejt, egy élőlény, egy gondolat, egy szabály, egy szó, egy érzés) egyszerre része egy nagyobb rendszernek, ugyanakkor egy egész, amely részekből áll. A rész-egészség tulajdonságával bíró dolgokat nevezzük holonnak.
A realitás nem szubatomikus apró részecskékből tevődik össze. Ez egy szélsőségesen leegyszerűsített materiális szemlélet. A szubatomikus részecske is egy holon. Ha így nézzük a világot, és feltesszük a kérdést, hogy mi a holonokban a közös, akkor elkezdjük látni, hogy mi a közös az evolúcióban a különböző területeken. A fizio-, bio-, nú-, és teoszféra maga is egy-egy holon. A holonoknak közös mintázataik, jellegzetességeik, törvényszerűségeik vannak.
Mivel minden jelenségre univerzálisan igaz, hogy holonokból épül fel, így nem különböznek ettől a lelki jelenségek, a tudati fejlődés szintjei sem. A holonok működése pedig néhány alapelvből áttekinthető, ami sokat segíthet a lélek jellegzetességeinek megértésében.
Második alapelv
A második alapelv minden holon négy közös motivációját írja le. A holonok első két motivációja egyrészt, hogy fenntartsa egészlegességét, autonómiáját és egyénileg hasson (hatóerő), másrészt, hogy fönntartsa a rész-ségét, beleilleszkedjen egy nagyobb egészbe. Ezek egyben a holonok horizontális jellemzői is.
A következő két motiváció és egyben a holonok vertikális jellemzői a transzcendálás (önmeghaladás) és a feloldódás. Ma egyre többen tekintik az evolúciót kvantumevolúciónak. Úgy vélik, nem a természetes kiválasztódás és a véletlen miatt jelenik meg egy új szint. Az evolúcióban ugrások vannak, ahol a következő szinten az előzőhöz képest radikálisan új dolgok jelennek meg, amiket a korábbiból nem lehet kikövetkeztetni (pl. ha egy követ nézünk, semmit sem találunk, ami az élőlényre utalna benne). Az evolúció egy önmeghaladó folyamat. Ez a késztetés, hajtóerő tehát a Kozmoszba van építve.
Amennyiben egy holon nem tudja fenntartani önállóságát, nem tud megmaradni holonnak vagy nem tud egy nagyobb egységbe beilleszkedni, akkor szubholonokra esik szét (pl. a sejt molekulákra, atomokra) és megszűnik létezni (feloldódik).
Harmadik alapelv
Az önmeghaladás nem egy lineáris folyamat, hanem kreatív ugrások jellemzik. A kozmosz harmadik alapelve a kreatív felbukkanás alapján kvantumlépésekben bontakozik ki.
A holon lényegét nem lehet megtalálni a részeiben, mert hiába rakunk össze részeket, nem lesz belőle új szintű jelenség. A kreativitás a Szellem szinonimája. A Szellem nem más, mint az Üresség. Az Üresség – mely minden dolgok alapja – teszi lehetővé, hogy új formák jelenjenek meg, ez a kreatív kibontakozás alapja. Az önmeghaladás nem más, mint a Szellem maga. A folyamatosság nem a régi és az új jelenség szintjén van, hanem maguk ezek az alapelvek jelentik a folytonosságot.
Negyedik alapelv
A negyedik alapelv a holarchia elve, amely szerint a holonok holarchikusan jelennek meg. Ez Arthur Koestler kifejezése a természetes hierarchiára. Azért vezette be, mert a hierarchiára, mint alá-fölérendelt dominancia viszonyra szoktunk gondolni, aminek rossz mellékíze van. A természetes hierarchia vagy holarchia az, amikor egy egész természetszerűleg része lesz valami másnak a következő szinten.
A természetes hierarchiák, azaz holarchiák holonokból állnak. Ha egy holon a természetes holarchiát bitorolni akarja, akkor patológia jön létre, vagy az, amit klasszikusan hierarchiának nevezünk. Például, amikor egy rákos sejt dominálja a szervet, vagy egy fasiszta diktátor a szociális rendszert.
Ötödik alapelv
Az ötödik alapelv az, hogy minden holon meghaladja, ugyanakkor magában foglalja az előző szintjét. A magasabb holonokban benne van az alacsonyabb, plusz valami extra, új dolog is. A holarchiát épp az valósítja meg, hogy a magasabban benne van az alacsonyabb, de az alacsonyabban nincs benne a magasabb, és nem is ismeri azt, szó szerint fogalma sincs róla.
A magasabb és alacsonyabb szintek nem értékbeli megkülönböztetések, hanem egyszerűen azt a tényt mutatják, hogy ha elpusztítjuk az alacsonyabb szintet, akkor minden odavész, ami felette van. Ha viszont fordítva teszünk és a felsőbb szinteket pusztítjuk el, akkor az alacsonyabbak megmaradnak.
Ilyen értelemben a bioszféra magasabb a fizioszféránál, a núszféra a bioszféránál, stb. Ha elpusztítjuk a núszférát, a bioszféra megmarad, de ha a bioszférát pusztítjuk el, nem marad meg a núszféra.
Hatodik és hetedik alapelv
Magasabb evolúciós szint – nagyobb mélység – kisebb kiterjedés.
A holarchia további jellemzője a mélység és a kiterjedés. Az emberek úgy vélik, a nagy kiterjedés egyben nagy mélységet is jelent (minél több, annál jobb, annál komolyabb). Egy
holarchiában a szintek száma a mélység, és az adott szinten lévő holonok száma a kiterjedés. Minél magasabb szintű valami, annál nagyobb a mélysége, a tudatossága. Például egy egészséges életmód fenntartása sokkal nagyobb odafigyelést, következetességet és így tudatosságot igényel, mint napi szinten egészségtelen gyors ételekkel letudni az étkezéseket.
Az egymásra épülő szinteken ugyanakkor egyre kisebb kiterjedés található az evolúcióban. Az előző példánál maradva, sokkal többen étkeznek ad hoc módon, mint igényes tervezést és válogatást követő tudatos étrend alapján. Minél nagyobb a mélység, annál kisebb a kiterjedés, vagyis minél nagyobb a tudatosság, annál kevesebb emberrel (avagy holonnal) találkozunk az adott szinten. A magasabb szinteken kevesebb egyedszám van, pl. kevesebb molekula van, mint sejt, kevesebb sejt, mint szervezet, vagy sokkal több átlagos ember van, mint megvilágosodott, stb.
Nyolcadik alapelv
A nyolcadik alapelv szerint, ahogy fölfelé haladunk a holarchiában, vagyis ahogy a mélység egyre nő (mélység = a meghaladott és magába integrált, benne foglalt előző szintek), ott egyre kevesebb holon van.
Mint a fentebbi ábrán is láthatjuk, a legmagasabb szint a Szellem, ami tulajdonképpen nem egy szint, hanem mindenhol ott van. Nem válik külön ettől a világtól, hanem minden holonját, manifesztációját magában foglalja, miközben ő maga nem manifesztáció. Mindig jelen van minden szinten, mert minden manifesztáció üresség-természetű alapja. A Szellem voltaképpen maga a papír, amire az egész ábrát fölrajzoljuk. Az alap és a cél is egyben.
Hozzászólások