Itt az INTA harmadik évfolyama beszél

matterhorn-968_640Elsőként egy gyors helyzetjelentés: Évfolyamunkban november táján a megszokottól eltérően havazik. Erősen havazik.  Legalábbis ez olvasható ki az újra megélénkül levelezőlistán, ahol felettébb megszaporodott Á betűk jelentek meg csoporttársaim emailjeiben, hangot adva az uralkodó hangulatnak:

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…

A tavalyi évben beszélgettem egy harmadikossal, aki megvigasztalt, hogy majd a harmadik év jóval könnyebb lesz. Nem emlékszem ki volt, de igen nagy szerencse ez rá nézve, mert szívesen kérdőre vonnám.

Ugyan miből jutott ilyen következtetésre?

  1. Belecsaptunk a pszichopatológiába. Ez azzal jár, hogy az éppen elhangzó tünetek jórészét felfedezni véljük saját magunkon, vagy a család, barátok, kerülnek besorolásra a DSM/BNO kategóriákba. Lassan már-már jogosnak érzem Besenyő Pista bácsi kérdését: Nooormális??
  2. Előttünk a szakdolgozatírás. Mi legyen a téma? Ki legyen a konzulensem? Hogyan fogok én ennek nekiállni? Szerencsére közeleg Vizinger Böbe egész napos zenés-táncos rendezvénye, ahol a „Hogyan” kérdés lesz napirenden.
  3. Többen már elveszítettük a kliensezés-szüzességünket, gazdagabbak lettünk kisebb-nagyobb fájdalmakkal, örömökkel, alakuló tapasztalatokkal. A levelezőlista ebben a témában is rendkívül aktív, némi álomba szenderült időszak után jó újra érezni a csoport erejét, ahogy rezonálunk egymásra, segítünk, támogatunk, vitázunk, megosztunk, összegezzünk.
  4. A félévi vizsgára való készülés ügyében újra élénk az érdeklődés a tanulócsoportok iránt. Mert azt már látjuk, fel kell kötni azt a bizonyost, akkora az anyag mérete és a nehézsége.

A levelezőlista lassanként teljesen átalakul egy szakmai fórummá és a privát témák redukálódnak néhány szóra vagy a már említett Á betűre.

A mostani hétvége kiemelkedően erős tapasztalatokat, mély folyamatokat hozott. Szombaton Örssel voltunk, ahol új eszközzel gyarapítottuk TK-s eszköztárunkat. Itt is volt sok megérintő élmény, viszont a vasárnapi bodywork Nórával az egyik legerősebb csoportnapunk volt eddig.

Olyanok is bevonódtak és aktív résztvevőkké váltak, akik eddig leginkább kívülről szemlélték a hasonló csoportozásokat vagy kifejezték határozott ellenszenvüket a bodywork iránt.

Számomra az érződik, miszerint fokozatosan, egyre inkább vállaljuk önmagunkat, érzéseinket, félelmeinket, vágyainkat, örömeinket, szükségleteinket, ahogyan haladunk előre.

Nehéz az út és mintha egyre több energiát venne igénybe a haladás. Fáradunk, de ebbe a fáradtságba jelentős mennyiségű pozitív érzés vegyül, ami visz tovább, előre.

Péter

Hozzászólások