Megoldatlan sorsfeladataink megértése

muller1Amint azt bizonyára már tudjátok, a május 12-én megrendezésre kerülő Országos Transzperszonális Találkozó díszvendége Müller Péter dramaturg lesz, aki élettapasztalati, lélektani beállítottsága, mély gondolkodása és spirituális érdeklődése révén hazánk egyik legkedveltebb szellemi tanítója és ezoterikus írója. Olyan nagy sikerű könyvek szerzője, mint a Kígyó és kereszt, Szeretetkönyv, Örömkönyv, Gondviselés, és a Jóskönyv. Vasárnapi előadásán, saját tapasztalatai mentén, a spiritualitás szerepéről beszél majd. A részletes ismertetőt alább olvashatjátok.
“Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd. Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.”

-Christina Grof és Stan Grof Budapesten! Május 10-11-12. Jegyek, infók itt.

Vasárnap, május 12.

A SPIRITUALITÁS SZEREPE ÉLETÜNKBEN: MEGOLDATLAN SORSFELADATAINK MEGÉRTÉSE

Müller Péter a lélektan és spiritualitás területét érintő előadásában a saját megfigyeléseit és tapasztalatait foglalja össze. Kiemeli sorsunk felismerésének fontosságát a lelki célba érés iránti törekvésünkben. A téma mélyebb megértéséhez segítségül hívja a szent iratok lélektani elemzését is. Ezek a régi történetek gyakran olyan emberi drámáról, diszharmónikus és sokszor végzetes pszichológia feszültségről szólnak, melyet megoldatlan sorsfeladataink okoznak a lelkünkben. Az ősi hindu hagyományban erről szól Ardzsuna küzdelme a Bhagavad Gitá-ban (szvadharma), és a keresztény hagyományban Jézus szenvedés története a Bibliában (“Ne az én akaratom legyen meg…”). Müller Péter ismerteti Oidipusz tragédiáját is, mint egy megoldott esetet. Ez a kérdés azért lényeges a szerző szerint, mert a mai ember nem tudja, hogy vállalt sorsa van, mint ahogy a karma fogalmát is félreérti. Ezért abban a tévhitben él, hogy ha ledobja a keresztjét, nyertes lehet.

Szabó András

 

 

Hozzászólások