Sayalay Anuttara: egy buddhista szerzetesnő tanításai (1. rész)

Sayalay Anuttara, a „nagy dzsána mester”, Pa Auk Sayadaw tanítványa januárban ismét hazánkba látogat, hogy tanításaival és jelenlétével utat mutasson mindazoknak, akik szívükben azt kérik.

Sayalay (ejtsd: szájáléj) Anuttara (eredeti nevén: Beth Upton) angol származású buddhista szerzetesnő, aki évekig meditált a burmai théraváda hagyományban. 22 évesen vándorolt ki Londonból először Srí Lankára, majd Burmába, ahol 25 évesen, 9 éve avatták szerzetesnővé a Pa Auk Kolostorban. Itt öt évet meditált egyhuzamban Pa Auk Sayadaw személyes irányítása alatt, majd más buddhista helyeket is felkeresett keleten, ahol szintén sokat gyakorolt és meditált.

A buddhista kolostorokban kimagasló eredményeket ért el a szerzetesek között. Sayalay Anuttara nagyon komoly gyakorlónak számít, így például tavaly fejezte be 15 hónapos meditációját, amit egyedül töltött egy barlangban. A közelmúltban megkezdte utazásait és tanításait a nemzetközi színtéren. Tanításának sajátossága, hogy mindenkivel személyesen elbeszélget és olyan egyéni meditációs eszközöket ad a kezünkbe, amely számunkra itt és most a legmegfelelőbb.

Sayalayt-t Gánti Bence pszichológus, az Integrál Akadémia alapítója, a Buddhizmus című könyv szerzője hívja meg hazánkba, hogy a magyarok számára is elérhetővé és járhatóvá tegye a buddhizmus ezen vonalát. A továbbiakban Sayalay azon tanításaival ismerkedhetsz meg, melyeket legutóbbi ittartózkodása idején adott át nyilvános előadásán.

Sayalay Anuttara szerint mindannyiunkban közös, hogy nem akarunk szenvedni. Vannak vágyaink, félelmeink, sóvárgásaink, szomorúsággal és dühvel teli pillanataink. Ha egy kívánság által meg tudnánk ezektől szabadulni, akkor nagyon sokan elértük volna már a megvilágosodást. Buddha azt mondta, hogy nem a külső világ miatt szenvedünk, hanem amiatt, ahogy a külvilágra figyelünk. Lehet, hogy azt gondolod, azért szenvedsz, mert a testedben van egy fájdalom vagy azért, mert más emberek szenvedést hoztak rád. Lehet, hogy az időjárást vagy a politikát okolod. Buddha felismerte, hogy nem ezek miatt, hanem a dolgokhoz való belső viszonyulásunk miatt szenvedünk. A világhoz viszonyulhatunk félelemmel, haraggal, gyűlölettel, szomorúsággal, büszkeséggel, féltékenységgel, szeretettel, együttérzéssel, bölcsességgel, fájdalommal, tehát nagyon sokféle módon. Buddha osztályozta ezeket az érzelmi állapotokat és két nagy csoportra osztott őket: helyes és helytelen hozzáállásra. Azt mondta, nincs közti állomás, ha a tudatunkat nem helyes módon irányítjuk a dolgokra, akkor csak helytelenül tudjuk ezt megtenni, amitől szenvedni fogunk. Ha viszont jól fordulunk a dolgok felé, akkor elmúlik a szenvedés.

Buddha felismerte, hogy mindkét útnak három gyökere van. A szenvedéshez vezető három gyökér ok a sóvárgás, az elutasítás vagy gyűlölködés és a nem tudás vagy illúzió. A buddhizmus szerint a sóvárgás nem más, mint vágyni valamire, illetve ragaszkodni ahhoz, ami már a birtokunkban van. Az elutasítás nem csak a gyűlölködést foglalja magába, hanem bárminemű idegenkedést, amit valami iránt érzünk. A nem tudás vagy illúzió az állandóságba vetett hitünkből fakad. Ilyen illúzióként tekint a buddhizmus személyes énünk tartósságába, változatlanságába vetett hitünkre, illetve arra, miszerint bármilyen mulandó tárgy által elérhetjük a tartós boldogságot. A szenvedés nélküli léthez a sóvárgás, elutasítás és a nem tudás megszüntetésén keresztül vezet az út.

De hogyan lehet ezeket megszüntetni? Sayalaytól erre is választ kapunk Buddha szavainak közvetítése által. Ezek szerint a sóvárgást a nagylelkűség és az adakozás ellensúlyozza, az elutasítást és gyűlöletet a szerető jóság. A nem tudást az a megértésünk szüntetheti meg, ha felismerjük, hogy minden mulandó. Ha ki akarunk jutni a szenvedésből, akkor ápolnunk kell a három jó gyökeret és egyszerűen el kell hagyni a három helytelent. Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de a gyakorlatban nem olyan könnyű kivitelezni, mivel az elménk már nagyon megszokta a negatív gyökereket. Az egyik mód, ahogyan a három helyes gyökeret ki tudjuk magunkban művelni: a meditáció.

Sayalay szerint sokan, akik városban élnek rögtön rávágják erre, hogy „én nem tudok meditálni, mert tele van az elmém gondolatokkal és nem tudom lenyugtatni magam vagy elalszok”. A szerzetesnő szerint az egyik kulcs ennek elkerülésére, hogy a tudatállapotunknak megfelelő meditációs eszközt választunk. Ennek szemléltetésére egy egyszerű hasonlattal élt, miszerint képzeljük el, hogy csinálunk egy gyönyörű szobrot. Fogunk egy nagy farönköt és egy durva vésőt. Az elején leszedjük a fát, még nem túl finoman dolgozunk, és amikor kezd szépen körvonalazódni az arc, lerakjuk a munkához szükséges durva eszközt. Innentől egy másik, sokkal finomabb vésőt használunk. Ha az arc már tisztán kirajzolódott, letesszük ezt a vésőt is és előveszünk egy smirglit. Egy idő után ez is túl durvának bizonyul és ettől kezdve már csak egy finom papírral dörzsölgetjük a szobrunkat. A legvégén mindössze egy puha ruhadarabbal polírozzuk simára az arc vonalait. Ugyanígy kell eljárnunk a meditációban az elménkkel kapcsolatban is.

Ha az elménk tele van negativitásokkal és egy olyan finom meditációs eszközhöz nyúlunk, mint a légzésünkre összpontosítás az orrunk alatt, az pont olyan, mintha rögtön egy puha ruhadarabbal próbálnánk arcot kifaragni a durva fából. Beláthatjuk, hogy nagyon sok időbe telne így eredményt elérni. Ebben az esetben tehát nem ez a meditáció a megfelelő eszköz számunkra. A következőkben arról olvashattok majd, hogy milyen három, a nyugati ember életmódjába is beilleszthető eszközt oszt meg velünk Sayalay a helyes hozzáállás megszilárdításához.

Ha kíváncsi vagy és nem szeretnél várni a folytatásra, nézd meg az alábbi videót Sayalay tanításairól:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1929&v=zE_S1ppguFY


Regisztrálj Sayalay Anuttara január 5-ei budapesti nyilvános előadására és meditációjára!

Részletek: www.integralakademia.hu/sayalay2018jan

 

Hozzászólások