Szemkontaktus kísérlet 2015 Budapest

Fotó: Integrál Akadémia. A képre kattintva megnézheted a teljes képgalériánkat.

2015. október 15-én a világ számos nagy városában, többek között Budapesten is, egy érdekes szemkontaktus kísérlet zajlott. Az eseményt a Liberators International indította egy egyszerű Facebook esemény megosztással és felhívással a csatlakozásra. Egy csapat ausztráliai fiatal áll a szervezet mögött, akik azt tűzték ki célul, hogy hűen a nevükhöz felszabadítják az emberi lelket. Számos magán és nyilvános helyen kezdeményeznek olyan megmozdulásokat, amelyek nemtől, kortól és háttértől függetlenül bevonják a résztvevőket, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg az őszinte emberi kapcsolódást.

Én is a Facebookon találkoztam az esemény videójával. Azonnal megfogalmazódott bennem egy vágy, hogy jó lenne részt venni valami hasonlóban, ha lenne nálunk is. Bence rövidre zárta a kérdést: “Ha megszervezed, akkor lesz. Mit szólnál, ha az Integrál Akadémiával együtt, a te vezetéseddel megszerveznénk?” Így történt, hogy az Integrál Akadémiával közösen elkezdtem szervezni a Budapesti szemkontaktus kísérletet.

Budapesten több csapat is nekikezdett a tervezésnek, szervezésnek, próbáltam valahogy velük is összehangolódni, hogy minél többen legyünk egy helyszínen, ami sokkal jobb ötletnek tűnt, mint szétszóródni a városban. Jelentkeztek “szemezőnek” osztálytársaim és más évfolyamokba járó csapattársak is, sőt még olyanok is, akik már egy ideje kireppentek az Akadémiáról. Az esemény hivatalos mottóját – “Hová lett az őszinte emberi kapcsolat? Osztozzunk 1 perc szemkontaktusban, hogy kiderítsük.” – az egyik évfolyamtársam, Ladányi Bea rajzolta meg nekünk, és a tábla annyira jóra sikeredett, hogy szinte az összes sajtóközleményben szerepelt.

10

Forrás: www.szeretlekmagyarorszag.hu

Szinte az utolsó pillanatig nem volt világos számomra, hogyan fog az egész szervezésből összeállni az esemény, hogy eljönnek-e azok, akik jelezték, hogy jönni fognak, és ami a legfontosabb, hogy nem fog-e elmosni minket az eső. Aznapra ugyanis erős szelet és zuhogó esőt jósoltak a meteorológusok. A csodálatos számomra az volt, hogy mire elérkezett az esemény kezdete, egyszeriben minden összeállt. Megjelentek az önkéntesek, ott termett hirtelen több TV és rádió csatorna, az emberek teljesen önszervező módon berendezkedtek: valakik plédre ültek a földre, valakik kréta köröket rajzoltak maguk köré, valakik székeken ültek. Az égiek is velünk voltak, mert egy csepp eső sem esett le körülbelül 7 óráig, és még azután is csak szemerkélt.

Fotó: Integrál Akadémia. A képre kattintva megnézheted a teljes képgalériánkat.

Amint beleálltam az én kis körömbe, azonnal megtaláltak az emberek és folyamatosan cserélődtek előttem. Néztem barna szemekbe, kék szemekbe, vizsgálódó, nyugodt, koncentrált és szétszórt szemekbe is. Nem mindenkinek volt komfortos, és bevallom, hogy előnyben éreztem magam sok mindenkivel szemben, mert a suliban vagy egyéb terápiás terekben én már megszoktam ennek a mély együttlétnek a hangulatát, de láttam, hogy ez több ember számára ismeretlen. Érdekes, hogy általában kíváncsi vagyok az emberi sorsokra és történetekre, de aznap nem voltam. Csak néztem a szemeket anélkül, hogy tudtam volna a másik ember nevét, azt, hogy miért jött és hová indul miután kilépett a körből. Semmilyen információ nem volt, csak egy szempáron át tükröződő lélek az utca kellős közepén, ahol egyébként szinte semmi intimitás nem volt. Mégis, ha elég hosszan néztünk őszintén egymás szemébe, elveszett a világ és nem maradt semmi más, csak ez a kapcsolódás.

” Alapvetően  barátságosak, és nyitottak voltak az emberek. Többségük jóval tovább kitartott, mint egy perc, és  voltak,  akik  abba sem akarták hagyni. Szinte mindenki más arckifejezéssel hagyta el a helyszínt, mint amivel jött. Vonásaik kisimultak, meglágyultak, finomabbak, kedvesebbek lettek. Hatalmas élmény volt mindezt megtapasztalni! “ – mondja Farkas Edit, másodéves Integrál Akadémia hallgató.

Fotó: Integrál Akadémia. A képre kattintva megnézheted a teljes képgalériánkat.

 Érdekes feltenni a kérdést, hogy miért veszik el, vagy hová veszik el a jelenléttel teli kapcsolódás, és hogy miért korlátozódik olykor felszínes frázisokra, beszélgetésekre, amikben nem merjük kimondani, amit igazán gondolunk, vagy kapcsolatokra, amelyekben még magunk elől is elrejtjük az érzéseinket. Valószínűleg azért is lehet ez, mert az őszinteség azt jelenti, hogy felvállalunk mindent és bármit, ami bennünk zajlik – és ez nem biztos, hogy mindig illeszkedik a képhez, amelyet megalkottunk magunkról.

“Meglepett, hogy zavarba jöttem, hogy mások, idegen emberek közel jöttek hozzám, a szemembe néztek. Meglepett, mert úgy gondoltam, hogy én bodywork csoportokban harcedzett, másokkal könnyen kapcsolódó vagyok. És nem. Éreztem magamban a remegést, mikor közel jöttek hozzám. Éreztem, hogy ki az, aki túl közel jön, ki az, aki pont ott áll, ahol már nincs szorítás a mellkasomban, és megnyugtató a szemébe néznem. Megtapasztaltam azt is, amikor én mentem zavarba ejtően közel egy szép szemű fiúhoz, és tekintetemet a köldökéig fúrtam.”  – mondja Oláh Rita, harmadéves Integrál Akadémia hallgató.

Hét óra körül leszállt ránk a sötétség és elkezdett szemerkélni az eső, de még ez sem tántorította el a résztvevőket. Az utcalámpák fényében, esernyőkkel a kezükben továbbra is álltak vagy ültek és néztek egymás szemébe, őszintén, kitartóan, barátságosan és szeretettel.

“Terápiás közegből van tapasztalatom, hogy milyen valakivel hosszabb ideig egymás szemébe nézni. Az érdekessége ennek a helyzetnek mégis az volt, hogy most ezt teljesen ismeretlenekkel lehetett megtenni. Jó volt látni, hogy az “utca embere” is kíváncsi és nyitott az ilyesfajta kapcsolódásra. Számomra ez volt felszabadító. Leginkább hazafelé menet vettem észre a felszabadultságomat. Kevésbé néztem a földet, több figyelmet szántam a mellettem elhaladó emberekre és közben nem volt az az érzésem, hogy valami rosszat teszek vagy hogy félreértik. ”  – mondja Polgár Gabriella, végzett Integrál Akadémia hallgató.

Egészen az eseményig nem is tudatosítottam, hogy az, ha valakinek a szemébe tudok nézni, egy ajándék, ami nem mindenkinek adatott meg.

Fotó: Integrál Akadémia. A képre kattintva megnézheted a teljes képgalériánkat.

 

“Volt egy kedves fiú, akinek mindkét szeme kancsal volt, és nevetett a zavaromtól. Elmesélte, milyen kellemetlen neki mikor valakitől kérdez valamit, és az nem válaszol, mert nem érzi, hogy tőle kérdezi. Elgondolkodtam. Ő nem tud senkit megajándékozni azzal, hogy belenéz a másik szemébe… “ – mondja Oláh Rita, harmadéves Integrál Akadémia hallgató.

Amikor az utolsó “szemező” páros is lassan elhagyta a helyszínt, úgy tűnt, hogy az esemény elérte célját. Kortól, nemtől, nemzetiségtől és háttértől függetlenül érkeztek résztvevők az előzetes Facebook hirdetés alapján, vagy kapcsolódtak be spontán módon, és figyelmüket adták egy másik embernek.

“Ahogy szemtől szembe láthattuk egymást, a szeretet és a dinamika növekedett, oldva a gátlást, lebontva a falakat, meghívva a gyermeket, a felvállalást, a kiegyenlítődést, a betekintést … a gondolatnélküliség “áramlott”, a megengedés, az elnyugvás, mikor is elmosódott a hideg, esős utcán üldögélés képe, érzete,  s a helyét az egység élménye, a “vele benne lenni” megélése, a tér-és időnélküliség vette át, és az ürességben csak az ember belső lélegzése volt jelen.”   – mondja Kiss Renáta, másodéves Integrál Akadémia hallgató.

Mikor 8 után elindultam hazafelé, hónom alatt a táblával és egy székkel, odarohant hozzám egy srác, és felajánlotta, hogy segít. Először elutasítottam őt, de újból felajánlotta, míg végül úgy éreztem, nem árthat, ha az utcasarokig hozza a táblát. Indiai volt, akcentussal beszélt angolul és két nappal azelőtt érkezett meg Budapestre Bombayből. Nem bántam meg, hogy elkísért, ugyanis szünet nélkül arról regélt, hogy mennyire köszöni az élményt, és hogy neki még soha nem volt ennyire mély megélése attól, hogy valaki a szemébe nézett, és hogy ezt az élményt biztosan nem fogja elfelejteni. Az 50-dik köszönöm után megkérdezte, hogy megölelhet-e engem. Mondtam neki, hogy persze. Szorosan megöleltük egymást, majd csillogó szemekkel még egyszer rám nézett, azt mondta “Namaste”, majd mindketten folytattuk a saját utunkat.

Ennyire egyszerű egymásnak jelen lenni és meghallani egymás lelkét, amit legjobban két mondat fejez ki, amit Kiss Renáta beszámolójában találtam:

– Milyen érintést kérsz?
– Amiben szeretsz.

 

Szemkontaktus kísérlet 2015, ahogy mi láttuk – ENDIZÁJN videó

Az eseményről hírt adott a sajtó és a média is

HVG

HVG


Magyar TV
1


M2 Petőfi
2


Képek
flrck

 

 

 

 

 

 

Az Integrál Akadémia tananyagának szerves része a terápiás kommunikáció képzés, amely két éves, beszélgetési technikákat és módszereket, aktív figyelmet és meghallgatást  tanító, gyakorlati tréning.  Az értő figyelem és tiszta kommunikáció kimunkálása nemcsak a tanácsadói vagy terápiás munkában hasznos, hanem a mindennapi életben is segíti a mély és őszinte kapcsolatok kiépítését.

Az előadásaink bárki számára nyitottak, a terápiás kommunikáció képzés csak a hallgatóink számára látogatható. Ha azt érzed nálunk a helyed, várunk szeretettel!

integral_akademia2

Hozzászólások