elhárítás címkéhez tartozó bejegyzések

Honnan tudod, hogy spirituális elkerülésben vagy?

A tudatunkban folyamatosan zajló evolúció során először a racionális részünk fejlődik és teljesedik ki. A mai nyugati társadalmakban a legtöbb ember itt tart. Ennek kollektív megnyilvánulása a kapitalista, piacgazdaság alapú társadalmi berendezkedés. Lehet, hogy benned is megjelenik egy ellenállás, amikor olvasod a „kapitalista” és „piacgazdaság” szavakat. Ez tipikus „tünete” annak, amikor nyílik bennünk a racionális melletti intuitív részünk. Ilyenkor „fujjolunk” mindenre, aminek köze van az anyagiakhoz. Ebben a törekvésünkben tulajdonképpen magát az anyagot akarjuk tagadni, amire a fejlődésünket gátló szükségtelen tényezőként tekintünk.

Folytatás

Mit védünk, és mi ellen védekezünk?

„A fenséges elfojtása éppolyan jelentős bennünk, mint az ösztön-énünk elfojtása. Az Istennel szembeni védekezésünk csak egy kicsit tér el attól, ahogy az Ördög ellen védekezünk. De ami közös Istenben és az Ördögben, az az, hogy mindketten az egót veszélyeztetik.”
(Ken Wilber)

A klasszikus felfogás: a szorongató belső tartalmak ellen védekezünk

Mindannyiunknak vannak öntudatlan, automatikussá vált önvédő fogásaink, melyet a lélektanban elhárító mechanizmusoknak hívunk. Az elhárítási mechanizmusainkkal az énünk integritását, az identitásunkat védjük, azt, aminek érezzük magunkat, és az ellen védekezünk, ami ezt megingatná, veszélyeztetné. Az ilyen dolgokat igyekszünk elhárítani. Az elhárító mechanizmusokra rögvest a pszichoterápia történetének elején felfigyeltek már, nevezetesen Freud és lánya Anna Freud, így a klasszikus felfogása és leírása az elhárító mechanizmusoknak tőlük és a pszichoanalízisből ered, mely szerint a tudatalattiból feláramló, a tudat számára túl erős, vagy elfogadhatatlan impulzusokat a tudatos én szűri. A tudatalattiban mind ösztönös törekvések, és érzelmek vannak, mind felettes-én tartalmak, azaz erkölcsi, morális, emberi-társas szabályozó elvek. Ezek közül sok, ha teljes valójában bukkanna fel, az túl sok lenne a tudatos én számára, ezért az határokat tart fent, védi önmaga integritását, szűr, védekezik. Az elsődleges védekezés tehát, noha látszólag más emberek felé irányul, igazából az általuk saját magunkban kiváltott és felbukkanni akaró tartalmak ellen irányul. Folytatás