enneagram címkéhez tartozó bejegyzések

Az enneagram megmutatja, ki vagy

Ebben a bejegyzésben az enneagram ősi személyiségtípus rendszerével ismertetünk meg, mely összesen 9 személyiségtípusra osztja az embereket. Mindegyik típus a kora gyermekkorból indul és az ego gyökeréből vezeti le az emberek viselkedéses, érzelmi és gondolati beragadásait, azaz karakterfixációit. Jelzi a normál-, a patológiás-, az önmegvalósító- és a spirituálisan felébredett tartományait az egyes típusoknak. Az enneagramnak vannak tehát analitikus, pszichopatológiai és transzperszonális vonatkozásai is, ezért egy ezoterikus gyökerű, ugyanakkor integratív pszichospirituális típustanról beszélhetünk.

Folytatás

Enneagram 4: A művész

Az enneagramról pár szó:

Az enneagram egy személyiségtípus rendszer, melynek alapjai ezoterikus, ősi múltra tekintenek
vissza, de a jelenlegi formájában ismert, kidolgozott személyiség típustana a XX. század New
Age-es pszichológiájának a terméke, s mint ilyen, elsősorban az 1970-es évek óta került a
köztudatba és használatba, akár mint önálló rendszer, akár elhelyezve, mint a transzperszonális
pszichológia vagy az integrál pszichológia része. 


Enneagram 4-es típus: A művész

I. AZ ALAPFELÉPÍTMÉNY

Szenvedély, alapérzés: IRIGYSÉG
Védekező mechanizmus: önmagába vetítés
Tudattalan gyermekkori üzenet: Nem helyes túl jól lenni!
Elveszett gyerekkori üzenet: „Annak látunk, aki vagy!!”
Félelem: Félelem attól, hogy nincs identitása és személyes fontossága.
Alapvető vágy: vágya, hogy hiteles önmaga legyen – mely elpuhultsággá silányul.
Énkép, amit fenn akar tartani: egyedi, más, mint a többi, érzékeny, magával őszinte.
Ezért ezzel a tevékenységgel azonosul: a másság érzésével, a hibásság érzésével és érzelmi
reakciókkal. Nem akarja elismerni eredendő jóságát és a többiekhez való hasonlóságát.
Fő manipulációs eszköze: szeszélyességgel – mindenkinek nagyon óvatosan kell vele bánni.
Gyermekkori alaphelyzet:

A négyes is a szeretet elvesztésével küszködik. Ennek több formája lehetett, akár már a méhben
nem érezte jól magát, akár megvolt a szeretet, de menet közben veszett el (első három-négy év
általában). Tipikus, mikor a lány veszti el apja szeretetét, pl. az ödipusz korban, mikor a papa
megijed a lány bújásától szexuális felhangot érezve, s megkéri a lányt, többet ne másszon az
ölébe, aki nem érti, miért, s rossznak hiszi magát. Akár ez az ok vagy más, a négyes ettől azt
gondolja és érzi, hogy valami baj van vele. Az Édenkert elvesztését éli meg, és úgy próbálja
visszaszerezni a figyelmet és az édenkerti állapotot, hogy nagyon egyedi lesz, annyira, hogy nem
vonatkoznak rá a szabályok. Mindezt azért teszi, hogy figyeljenek rá megint. Tragikus
sebzettséget, egyedüllétet, kívülállóságot érez, s mindezt a „különleges vagyok és egyedi”
érzetben foglalja össze. Folytatás