Humanisztikus pszichológia címkéhez tartozó bejegyzések

Alapvető jóság és egészség lakik mindannyiunkban

A humanisztikus pszichológia 1961-ben jött létre formálisan. Az irányzat kialakulása Abraham Maslow és Carl Rogers nevéhez kötődik, akik e terület ősatyjai. Rogers volt a gyakorlat embere, Maslow volt a tudós. Maslow több könyvet írt arról, hogy milyen is a kiteljesedett ember, pontokba szedte az önmegvalósított ember jellemzőit. Rogers pedig a gyakorlatban valósította meg a humanisztikus hozzáállást. A humanisztikus pszichológia a magasabb emberi jelenségekkel foglalkozik, mint az öntudat, önmegvalósítás, egészséges lét, remény, szeretet, kreativitás, létezés, a valamivé válás, az egyéniség, a dolgokban értelmet látni, s annak megértése, mit jelent embernek lenni.

Folytatás

Humanisztikus, transzperszonális és integrál pszichológia

tumblr_mmft1kPFHY1s1fji4o1_500A hétvégén újabb fő pszichológiai irányzatokat néztünk meg közelebbről. Ez volt az első alkalom, hogy már nem a Ménesi úton voltunk, nem a harmadik emeletről csodáltuk a kilátást Pestre, hanem a Közgáz épületével ismerkedtünk, a Duna másik oldalán. Ismét Böbe (Vizinger Erzsébet) adott elő nekünk és ezúttal a humanisztikus, a transzperszonális és az integrál pszichológia kerültek terítékre. Már a neveikben is benne van minden, amit ezek az irányzatok képviselnek: a humanisztikus pszichológia emberközpontú (nem betegből akar normális embert faragni, hanem a normálisból kiteljesedettet), a transzperszonális azt jelenti: a “személyesen túl”, tehát ez az irányzat nyitott az egón túli tartományokra is és végül az integrál pszichológia integrál, egyesít. Folytatás

Transzperszonális gyorstalpaló: Harmadik rész

3651Amint arra Ken Wilber is rámutatott Sociable God című könyvében, a valódi tudomány és a hiteles vallás között nem lehet ellentmondás. Ha mégis, nagy valószínűséggel “ál-tudománnyal” és/vagy “ál-vallással” van dolgunk, ahol egyik fél sem érti igazán a másik nézőpontját, és nagy valószínűséggel saját diszciplínájának is hamis vagy téves változatát képviseli. Hogyan egyeztethető mégis össze  a vallás, a spiritualitás és a tudomány, illetve milyen szerepet játszik mindebben a transzperszonális pszichológia? Következzen Grof megkezdett cikkének harmadik része, melynek előzményeit itt és itt olvashatjátok:

Folytatás

Transzperszonális gyorstalpaló:Második rész

2012 07 27 The Parish, 08 04 Frank, 08 17 Rootwire FestivalA pszichiátriai szakirodalomban számos olyan cikket és könyvet találunk, melyek azt tárgyalják, melyik klinikai diagnózis illene a leginkább a spirituális történelem kimagasló alakjaira. Szent Antalt például skizofrénnek nyilvánították, Keresztelő Szent Jánosról úgy vélik “öröklött degenerációban” szenvedett, Avilai Szent Terézt súlyosan hisztérikus elmebetegnek bélyegezték, Mohamed misztikus látomásait pedig az epilepszia tüneteinek tulajdonítják. Vajon meddig terjed a pszichiátria és hol kezdődik a transzperszonális pszichológia hatásköre? Folytatódjon hát a negyedik erő rövid története, melynek első részét itt olvashatjátok:

Folytatás

Vissza a transzperszonális tartományba

Abraham Maslow, pszichedelikus hullám, és a hatvanas évek ébredező spiritualitását meglovagoló tibeti szerzetesek, avagy a transzperszonális pszichológiát kialakító keleti és nyugati hatások:

Transzperszonális gyorstalpaló: Első rész

TranspersonalVolt itt minden az elmúlt napokban az instant megvilágosodástól kezdve, a kozmikus LSD élményeken át, egészen a spirituális ébredéssel fűszerezett gyermekszülésig, hogy az új Bibliát író Lukoffról már ne is beszéljünk. Jó eséllyel az már mindenki számára kiderült, hogy a transzperszonális pszichológia valahogy nem az a “hagyományos” pszichológia. Előszeretettel dolgozik például nem-szokványos tudatállapotokkal, a verbális terápiák helyett inkább az élményalapú terápiákat részesíti előnyben, és alapvetően nyitott minden olyan élményre, amely túlmutat a mindennapi, személyes dimenzión. De hogyan is kezdődött mindez? Eleinte ott volt a viselkedéstudomány és a pszichoanalízis, majd jött a humanisztikus pszichológia. És aztán? Egy nap, Abraham Maslow gondolt egyet, odafordult barátjához, Anthony Sutich-hoz, megpödörte bajuszát és így szólt: Te Anthony, nem felejtettünk mi el valamit? Ha kíváncsi vagy a részletekre, na meg a hiteles történetre, olvass tovább.

Folytatás