A spiráldinamika elmélet egy fejlődési szakaszelméleti modell. Azt mondja ki, hogy az emberi lélek fejlődése során különböző szintek alakulnak ki a társadalmakban, amik az idegrendszer változó környezetre adott válaszreakcióiként értelmezhetők.
A modell Dr. Clare Graves-től származik, amit két tanítványa, Dr. Don Beck és Christopher Cowan finomított tovább. Az alábbiakban a spiráldinamika szintjeit fejtjük ki részletesebben.
„A felnőtt ember lélektana egy kibontakozó, felmerülő, oszcilláló, spirálisan mozgó folyamat, mely során a korábbi, régebbi, alsóbb szintű viselkedésrendszereket újabb, magasabb szintű rendszerek veszik át, amikor az ember körül megváltoznak az egzisztenciális feltételek.”
Dr. Clare Graves
A Spiráldinamika egy fejlődéselméleti modell, mely az ember értékrendjét és abból fakadó világnézetét írja le egymásra épülő szintek mentén haladva. A modell Dr. Clare Graves-től származik, akinek tanítványai, Dr. Don Beck és Christopher Cowan finomították tovább az elméletet. Graves szerint egy spirálörvénnyel lehet a legjobban reprezentálni az emberi rendszerek megjelenését, ahogy az egyre növekvő komplexitású szinteken át fejlődnek. A spirál minden egyes felfelé mozgó része a már létező rendszer eggyel jobb verzióját termeli ki.
Graves úgy vélte, hogy az emberi lélek fejlődési szintjei nem merev struktúrák, hanem a változó környezetre adott válaszként létrejövő reakciók. Ez az idegrendszer környezethez való alkalmazkodását és új idegrendszeri struktúrák kiépülését jelenti minden egyes fejlődési szinten, amely bio-pszicho-szociális változást hoz az ember életébe. A szintek kialakulása tehát nyitott rendszerű, dinamikus, és a változó körülményekhez igazodó agy átstrukturálódásával jár.
Az általános tapasztalat az, hogy aki egyszer megismerte a Spiráldinamika színeit, szintjeit és a mögöttük meghúzódó szemléletet, az nehezen szabadul tőle. Jó értelemben. 🙂 Visszavonhatatlanul beépül az elméjébe a Spiráldinamika szintjein és színeiben való gondolkodás, megszaporodnak az “ez piros viselkedés”, “ez a zöld elakadása”, “ez egy egészséges kék” típusú mondatok és kijelentések. De mi a Spiráldinamika? A Spiráldinamika egy fejlődési szakaszelméleti modell elnevezése, mely az ember értékrendjét, és abból fakadó világnézetét írja le nyolc szinten. A világnézet kérdését azért nagyon érdekes vizsgálni, mert az eltérő világnézetek mentén ütköznek össze leggyakrabban emberek, csoportok és nemzetek, és a hasonló vagy elfogadó világnézetek mentén jön létre a kooperáció és a teremtés. A Spiráldinamika segítségével választ lehet találni arra, hogy miként lehet két teljesen szemben álló világnézetet összeegyeztetni, merre lehet fejleszteni egyéneket, csoportokat, szervezeteket, hogyan lehet különböző világnézeteket kooperációra bírni. Használják lokális és globális problémák megoldásában egyaránt. Folytatás
A mai közgondolkodásban az alkímiát egy mágikus, babonás áltudománynak tekintjük, amelynek célja valamikor a felvilágosodás előtt az aranycsinálás, vagy a fiatalságot és örök életet biztosító bölcsek kövének előállítása volt. Írásomban bemutatom, hogy az alkimisták által leírt folyamat nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan Fritz Perls és Joseph Zinker definiálták a Gestalt ciklust, ahogyan Don E. Beck és Christopher C. Cowan vázolták a spiráldinamika fejlődési modelljét és ahogyan Ken Wilber leírta a holarchikus megőrizve meghaladást. Megemlékezem Carl Gustav Jungról, aki elsőként figyelt fel az ilyen jellegű analógiákra. Folytatás
A generációs elméletet William Strauss és Neil Howe amerikai történészek alapozták meg az 1991-ben megjelent Generations című könyvükkel. Ebben azt állítják, hogy az egymást követő emberi generációk világlátásában, értékrendjében és viselkedésében egy mintázat fedezhető fel, ami ciklikusan ismétlődik. Szerintük egy ilyen ciklus (saeculum) hozzávetőleg egy emberöltőt, 80 évet tart és az alábbi szakaszokból áll: Folytatás
