Az anyaméhben töltött 9 hónap alatt későbbi életünket meghatározó páratlan, intenzív érési folyamaton megyünk keresztül, mely során felkészülünk a méhen kívüli életre. A folyamatos strukturális és funkcionális fejlődéssel, növekedéssel párhuzamosan, a környezettel való interakció során pszichés készségeket és magatartásformákat is kifejlesztünk, melyek feltételei a méhen belüli (intrauterin) és a korai méhen kívüli (extrauterin) életben maradásnak.

Fizikai létünk első kilenc hónapját, 266 napját egyetlen apró sejtként kezdjük, melynek súlya a gramm mintegy tizenötmilliomod része. Születéskor pedig, az intrauterin (méhen belüli) fejlődés eredményeként kb. kétmilliárd sejtből állunk és átlagosan 3250 grammot nyomunk (Cole, 2006).

A méhen belüli fejlődést a tudósok három egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztják. Sok fejlődéspszichológus a méhen belüli időszakot egyben minden későbbi fejlődés modelljének tekinti.

„1. A csíraszakasz akkor kezdődik, amikor az anya és az apa csírasejtjei fogamzáskor egyesülnek és addig tart, amíg 8-10 nappal később a fejlődő szervezet a méh falához tapad.

2. Az embrionális szakasz a méhfalhoz rögzüléstől a nyolcadik hét végéig tart, amikorra a fontosabb szervek mindegyike primitív alakot ölt.

3. A magzati vagy fötális szakasz a fogamzás utáni kilencedik héten kezdődik a csontok keményedésének első jeleivel és a születésig tart. Ebben a szakaszban a primitív szervrendszerek olyan szintre fejlődnek, hogy a kisbaba orvosi segítség nélkül is képes az anya testén kívül létezni” (Cole, 2006).

Az intrauterin baba egy nagyon érzékeny lény, akinek a személyisége elsősorban az anyával történő tudatos és tudattalan interakciók során, továbbá az apa és a közvetlen környezet összetett interperszonális hálózatában formálódik kezdetektől fogva, mivel az anya állandó kapcsolatban áll sajátos szociális és ökológiai környezetével. Ezért nagyon fontos, hogy már az intrauterin fejlődés során az anya tisztában legyen azzal, hogy hogyan és milyen csatornákon keresztül tud babájával kommunikálni, és ennek milyen kihatásai lehetnek gyermekére. Ennek a tudatos kommunikációnak az előnyei lehetnek:

– a szülők és az intrauterin baba közötti párbeszéd a várandóság során egy olyan lehetőség, mely későbbi élet során felbukkanó lélektani, érzelmi és testi zavarok elsődleges megelőzéséül szolgál

– a párbeszéd előkészítés lehet az optimális szülési helyzetre, szülésre, a szülés egészséges lefolyására

– hatással van az ember későbbi életének interakciós folyamataira is

– erősíti a kötődést

– ösztönzőleg hat a baba testi, lelki/érzelmi, szellemi fejlődésére a stimuláció révén

– fejleszti az anyai érzékenységet a babája iránt, mely a születést követően is segítséget nyújt abban, hogy megértse és érzékenyen reagáljon babája szükségleteire

Kommunikációs csatornák

Davenport három csatornáját különíti el az anya-magzat kommunikációnak: fiziológiai, viselkedéses és az ún. együttérzés vagy láthatatlan csatornát (Varga Katalin és Suhai-Hodász Gábor 2002), melyeket az anya és gyermeke közötti fiziológiai, viselkedéses és láthatatlan kapcsolatokként is értelmezhetünk.

Fiziológiai csatorna: ebben az esetben mind az anya, mind pedig a magzat részéről a kommunikáció a vér útján, biokémiai eszközökkel, mint anyagcseretermékek, kémiai anyagok, hormonok, ingerületátvivők, stb. segítségével történik.

Viselkedéses csatorna: magába foglal minden olyan tevékenységet, amit az anya csinál, mint pl. a munka és pihenés ritmusa, a járás, beszéd, sőt még az is, hogy milyen környezeti feltételeket teremt meg az anya, akár zaj tekintetében is. Ide tartozik a babával kapcsolatos tudatos interakció is, mint az érintés, simogatás, ringatás, illetve a baba irányába történő beszéd és ének is (Varga Katalin és Suhai-Hodász Gábor, 2002).

Együttérzés vagy láthatatlan/tudattalan csatorna: ez az anya és magzata közötti pszichológiai kapcsolatot jelenti, egyfajta intuitív, belső kapcsolatra utal. Mindez feltételez egy olyan fokú anyai érzékenységet, ami minden anyában megvan és lehetővé teszi a kisbabával való kapcsolatfelvételt természetes úton, belső hangjának segítségével. Pl. az anyák többsége érzi, hogy fia vagy lánya fog születni, vagy egyesek már a várandóság legelején megérzik, hogy teherbe estek (Varga Katalin és Suhai-Hodász Gábor, 2002).

Tudatos várandósság, tudatos kommunikáció

A tudatos várandósság magában foglalja ezeknek a kommunikációs csatornáknak a tudatos használatát. A várandósság 9 hónapja ugyanis a kismama számára egy személyiségfejlődési folyamat lehetőségét kínálja, mely során a gyermek világrajövetelével együtt egy új identitás is megszületik: a kismama valakinek a lányából egy gyermek anyjává válik.

A várandósság minden kismama esetében jelentős testi és érzelmi változásokkal, valamint egyfajta pszichés fellazultsággal jár együtt. Ekkor a tudatos és tudattalan közötti határok átjárhatóbbakká válnak. Erre utalhatnak az anya egyéni belső világának szintjén a múltbeli emlékek, érzések hirtelen és intenzív felbukkanásai, a mély benyomást keltő álomképek gyakorisága és a gondolkodás regresszív, archaikusabb formái.

Ezek alapján fontos az anya részéről a babával való kapcsolatteremtés, kommunikáció, valamint a saját érzelmek baba felé történő tudatos kifejezése. Azok az anyák ugyanis, akik a babájukat a várandósság kezdetétől személyiségként kezelik, a későbbiekben is sokkal jobb kapcsolatot tudnak majd gyermekükkel kialakítani. Lelki szinten az apa támogató szerepe nagyon sokat segít a kismamának, ezért előnyös a babára nézve, ha minél több időt töltenek együtt a szülei.

Forrás: Nemes Mariann, Perinatális pszichológia – Integrál Akadémia jegyzet, 2006.