Úgy alkottam meg az első félévet, hogy minden hagyományba kapjunk egy keresztmetszeti betekintést. Megpróbáltuk megkeresni az országban azokat az embereket, akik erre képesek, azaz régóta benne is vannak az adott hagyományban, gyakorolják is azt, és képesek előadni is strukturáltan. Ez egy ritka kombináció. Olykor egy személy testesíti meg ezt egy napon, olykor több személyre van kiosztva.
Ez egy tisztelet-kifejezés a hagyományok felé. A spiritualitás ott kezdődik, hogy meghajlás, leborulás. Tisztelet-kifejezés. Persze nem autokrata, formális tisztelet, hanem a szív örömének a kifejezése. A szív örömének kifejezése a meghajlás. Szavakba öntve: Namo… Namo… Üdvözlégy… Üdvözlégy…
Az integrál szemlélet ezzel indul, hogy képesek vagyunk szívből köszönteni.
Ha pedig még nem, de már vonz az, aki igen, az már tulajdonképpen az. A megnyílás kezdete. A megnyílás évekig tarthat. Évekig. Folyamat. Csak maradj az ösvényen! És maradj kapcsolatban az ilyen emberekkel, a közösséggel!
Minden spirituális hagyomány tanulmányozása lehetne egy féléves, éves kurzus önmagában. De nem baj, hogy csak egy nap, ez is nagyon jó. A cél most az, hogy áttekintést kapj, és egy kis élményszerzést mindegyik hagyományból. Utána ezek majd a szívedben élnek és a megértésedben is.
Azt tanuljuk, hogy megtanuljuk szeretni a világot.
Megtanuljuk szeretni azt a sokféleséget – pluralizmus -, ami körülvesz minket. A megismerésen át és a kapcsolaton át, amit az adott tanár képvisel, mint kapocs az adott világhoz.
Az élő emberi kapcsolat a kulcs. A tanárszerepben jövő ember: egy kapcsolat. Egy élő kapcsolat. Akkor is, ha csak egy nap és nem személyes ismerősöd, de már egy élő kapcsolat. Na, ez az, amit nem kap meg az, aki az mp3-makat hallgatja egyedül otthon, vagy a jegyzeteket letölti.
Ha tényleg szeretnéd ezt, akkor el kell jönni, járni, mert az élő kapcsolat. Ember embertől tanul. Ez mindig is így volt és így is marad.
Szeretni. Szeretni nem könnyű ezt a világot, mert annyira sok a másság. De így a sulin át (a tan folyamán, a tanfolyamon át) tágul a megismerés, s azzal tágul a tudat. Wilber szavaival: a “perspective taking”, a nézőpontfelvétel képessége. Azzal tágul az együttérzés. Megismerés és szív együtt halad. Amit megértünk, azt el tudjuk fogadni. Nem feltétlenül érezzük magunkénak, de el tudjuk fogadni. Ha világbékét vagy akár regionális békét akarunk, akkor ezen kell dolgoznunk: megérteni, elfogadni.
Wilber szavaival: “higher stages mean wider perspective taking and wider scope of compassion”.
Azaz: ahogy a szinteken megyünk felfelé, két dolog nő: a nézőpontok felvételének a képessége és az együttérzés, az elfogadás.
A wilberi 3-mas egocentrikus szinten csak az én nézőpontom elfogadható, mindenki más idegen, veszély, ellenfél, és ha nem tehető követővé, akkor léte jogtalan, eltüntetendő a létből. Ilyen pl. az ISIS. A wilberi 4-es etnocentrikus szinten tágul ez: az “olyanok, mint mi” elfogadhatóak, mint pl. a keresztények. De mások nem jók. Mi versus ők. A w5-ös szinten a világcentrikusra váltunk: sokféle nézőpont létét elfogadom akkor is, ha nem értek egyet, de így élünk mi együtt és ez elfogadható. A világ már csak ilyen, ezer darabra tört. Egyenlő létjogosultságunk van, de az ügyesebb (akit megszavaz a sokaságunk) vezet, pl. amerikai elnökválasztás. Ez a demokrácia, a modernizmus, a tudomány. A világcentrikus felsőbb régiókban (w6) olyan területeke is rányitunk, ami a komfortzónán picit túl van, az együttérzésünk nő és felsejlik egy univerzális egységnek az érzete. Ez a tréning zajlik most IP1 első félévében.
Őrületes mennyiségű infó áramlik most át rajtatok, ha elolvassátok a jegyzeteket. Olvassátok el! Ez most részben egy informálódás. De… csendben átlengi a félévet egy kibontakozó tény: ez most kissé egy szent időszak is az életedben. Egyfajta beavatás. Engedjétek, hogy az legyen! Ezek tiszta spirituális hagyományok, évszázadokon át desztillált bölcsességek. A közös kulturális menedékünk nyugaton a megértés, tájékozódás. Ha eddig engeded be az is jó. De ha ezen túl még be tudod engedni, hogy a szívedet is megérintse, akkor elkezdesz kapcsolatba lépni a dolgok mélyebb jelenlétével.
És minden hagyományban ugyanaz a lemez szól igazából: a szív megnyílása, a belsőben való elmélyedés, a bölcsesség és együttérzés felkeltése, amin át aztán a transzcendens vezet minket, és hogy van egy forrás, egy Teremtő. A belső iránytű. Először úgy tűnik, hogy sokféle eltérő irányzat van. Viszont ha a saját szíved, lelked megnyílt, akkor rájössz, hogy egy univerzális emberi pszichéről van szó, sokféle verzióban dalolva. Ez a transzperszonális váltás. Ekkor válsz transzperszonális emberré. A transzperszonális nem csak azt jelenti, hogy érdekli a spiritualitás. Hanem azt hogy wow… megtalálsz egy belsőt, amit felismersz minden hagyományban. És élvezed, hogy mennyiféleképpen mondják el azt! Mint megannyi zenei stílus. Gyönyörű. És mindegyikben van valami extra okosság, amire ők jöttek rá.
A zenei körünk is transzperszonális kör. Eltérő tradíciók dalain át mi magunk, együtt, és ott az estek jelenében érjük el az emelkedettséget, amit semmilyen vallás brandje nem tulajdonol, itt és most élő.
Miért a spirituális hagyományok áttekintésével indul az integrál pszichológia képzés? Nem túl nehéz kezdetnek? Miért nem a könnyebb materialista nyugati pszichológiával kezdünk, mint pl. Freud, aki szerint se isten, se semmi, csak ezélet? A baba üres lélekkel születik és mikor kihúzzák a mamából, na onnan kezdődik csak a lelki élete. Előtte csak egy biológiai húsdarab lélek nélkül, hát nem? Nem lenne ez megnyugtatóbb teória? Nem kellene bajlódni láthatatlan transzcendenssel.
Jól csak a szív lát. A szívvel látni egy egészen más ösvény: elképesztő. Az együttérzés szeme.
Két agyunk van, két gondolkodás van: az ész gondolkodása és a szív gondolkodása.
Az utóbbi néha mást javasol, mint az előző. De azért jó, ha van mellé ész is. Ettől integrál. A szimpla new age csak érzések, élmények, szív, és bal félteke tagadása. Az integrál a teljes agy. Az viszont nem jó, ha az ész kikapcsolja a szívet. A bal félteke egyeduralmát már ismerjük. Nincs benne kegyelem. Vagyis kegy-etlen. Az integrálban legyen ész és kegy is. A kentaur az ész és a szív házassága. “The marriage of sense and soul” – Wilber 1998-as könyvének a címe.
Ezt képviseli a kentaur szimbólum, a wilberi 6-os szint “jele”.
Tehát a hagyományok előre vételével követjük az univerzális rendet. Először a tág, befogó kerettel foglalkozunk: a léttel. És azon belül egy alegység az elme, a személyes psziché, amivel a pszichológia foglalkozik. Az integrál szemléletre az képes, akit érdekel a spiritualitás is. Akár úgy, hogy saját élménye van, bizonyos annak meglétében, és egy olyan közeget és életet keres, amelynek ez természetes része, akár úgy, hogy nem bizonyos benne, viszont érez egy érdeklődést, vagy legalábbis hajlandó nyitottan, józan ésszel áttekinteni, hogy mi is ez.
És végül hogyan várhatnál világbékét addig, amíg te magad idegenkedsz egy kultúrától is a Földön?
Ismerd meg a kultúrákat, fogd be a Földet, legyen teljes lefedettséged! A megismerés által pedig fogadd el őket. Ekkor felsejlik benned a világbéke hitének a lehetősége.
És látni fogod, hogy egy adott kultúra nem rossz vagy jó. Hanem egy adott kultúrán belül lehet szenvedést okozó patológiás forma, vagy lelki harmóniát okozó forma is. És ez minden kultúrában megvan.
Bence
Az első év teljes órarendjét ITT tudod megnézni
SZILVESZTER EGY JÓ CSAPATBAN – FELTÖLTŐDÉS EGÉSZ ÉVRE
Szeretnél velünk mély csendeket ülve elmélyedni a meditációban, jókat beszélgetve mesterévé válni a minőségi együttléteknek, olykor pedig mozogni, táncolni és igazán megtapasztalni az integrál létmódot?
Bővebb információ és jelentkezés ITT
Ha már sok helyen kerested, de eddig nem találtad meg azt, ahol a pszichológia és a spiritualitás összeérnek, akkor itt jó helyen jársz!
INTEGRÁL AKADÉMIA
Hazánk és Európa első szisztematikus integrál pszichológiai képzőhelye
Tudás * Szakmai gyakorlat * Saját élmény * Spiritualitás
Tekintsd meg az első év órarendjét ITT
Hozzászólások