Mindannyian emberi kapcsolatok hálójában élünk. Szűk értelemben azok a személyek tartoznak az életterünkbe, akikkel közvetlen, kétoldalú interakciós folyamatban veszünk részt (a családunk, munkatársaink, barátaink, stb.), tág értelemben pedig azok, akikkel közvetett és egyirányú a kapcsolatunk (akik a ruháinkat varrták, az ebédünket készítették, a buszt vezetik, amin utazunk, stb.). Az életterünkben lévő embereknek különböző funkciókat osztunk ki. Van, akitől tanulni akarunk, valakivel barátkozni, míg valakivel csak pár szót váltani, amikor összefutunk vele az utcán.
Hol a határ a normalitás és az abnormalitás között?
Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor szorongunk, le vagyunk törve, érthetetlenül dühösek vagyunk, és nem tudunk megbirkózni az élet bonyolult problémáival. Lelki egyensúlyunk időszakosan vagy tartósan felborul, pszichés tüneteket tapasztalunk önmagunkon. A pszichopatológia az a tudományág, ami a viselkedés és a szubjektív élményvilág kóros jelenségeivel foglalkozik.
Hogy mit nevezünk kórosnak, vitatott kérdés a pszichológia és a pszichiátria világában, számos tényező mentén közelíthetjük meg ezt a kérdést.
Kép forrása: pixabay.com
Kép forrása: pixabay.comSajátélmény beszámolók az Integrál Akadémiás életérzésről – 2. rész
Mit adhat a személyes életedhez az a három év, amit az Integrál Akadémia berkein belül, az integrál pszichológia képzésen élhetsz át? Ebbe az életérzésbe engednek betekintést azok a hallgatóink, akik az elmúlt években járták végig nálunk az önismeretnek ezt a korántsem hétköznapi útját.
Az asztrológia és a személyiség kapcsolata
Ha az asztrológiáról, mint holisztikus típustanról beszélünk, akkor meg kell említenünk Hermész Triszmegisztoszt. A neki tulajdonított – csak leírásokból, fordításokból ismert – Smaragdtábla a holisztikus szemléletnek azt az alaptételét tartalmazza, amelyre hatalmas szellemi tudásként felépült az asztrológia rendszere:
„Való, hazugság nélküli, biztos és igaz. Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy beteljesítse az Egy csodáját.”
Háromszorosan magasztos vagy Háromszorosan nagy Hermész mitikus alakjában a hellén Hermészre (kommunikáció, írás, isteni követ, intelligencia) és az ókori egyiptomi Thot istenre (írás, bölcsesség) ismerünk. A hagyomány viszont egy ténylegesen élő (kb. Kr. e. 12.000 vagy Kr. e. 8000 körül) emberként (is) számon tartja őt: a hagyomány szerint egy sírban (eszerint kb. Kr. e. 3000 körül élt), a múmiája mellett/kezében találták meg a világhódító Nagy Sándor katonái az írását, a híres Tabula Smaragdinát, a Smaragdtáblát, amely az alkímia és a spirituális tradíció alapszövegét tartalmazza. Számos további alkimista és hermetikus szöveg (Corpus Hermeticum) szerzőjeként tisztelik a Háromszorosan Magasztost, akinek a neve – lehetséges, hogy – valójában egy beavatási fokozatot jelölt.
Az integrál elmélet többszempontú valóságértelmezése
„Az „integrál” szó jelentése: átfogó, magába foglaló, nem kirekesztő, felölelő. Bármely terület integrál megközelítése pontosan erre is törekszik: annyi szemszög, stílus és módszertan felölelésére, amennyit csak lehetséges, miközben a téma koherens szemléletére törekszünk. Bizonyos értelemben az integrált megközelítések „metaparadigmák”, vagyis segítenek összehozni számos, már létező paradigmát, így ezek a megközelítések hálózatszerűen összekapcsolódnak és kölcsönösen megtermékenyítik egymást.” Ken Wilber
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság. Arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, egyre nagyobb a kakofónia, amikor napjaink problémáival szembesülünk, például a szélsőséges vallási fundamentalizmussal, a környezetünk lealacsonyításával, a kudarcot valló oktatási-nevelési rendszerekkel, egzisztenciális elidegenedéssel és szeszélyes pénzügyi piacokkal. A tudomány soha nem tagolódott még szét ennyi apró részterületre, soha nem volt ennyi világnézet, amelyeket mind-mind figyelembe kell venni, ha ezekkel a gondokkal akarunk foglalkozni. Valóságos bőségszaruja ez a megközelítéseknek.
Önismereti és spirituális sajátélmény – ezzel várunk idén is az Integrál Akadémia Sátorban
Pszichofotel Laár Andrással
Az Everness Fesztivál a tudatosság ünnepe, ahol minden rólunk, vagyis az emberről szól. Hallgathatsz előadásokat önismeretről, pszichológiáról, spiritualitásról, egészséges életmódról és gyakorolhatsz testtudatos mozgásformákat. Ezen a fesztiválon nem vagy egyedül a kérdéseiddel, a workshopokon pedig sajátélményben tapasztalhatod meg, ahogy megszületnek benned a válaszok.
Az Everness Fesztivál olvasztótégelyként köti össze a hasonlóan gondolkodó, őszinte kapcsolatokat kereső, tudatosan fejlődni vágyó embereket. Évente több alkalommal nyújt lehetőséget a közös úton járó keresőknek a kapcsolódásra, az egységélmény megtapasztalására.
Hogy működünk az evilág és a spirituális világ határán?
A transzperszonális szinteken az emberi megismerés (kogníció) meghaladja a racionális elme működését és intuitív, valamint analógiás módon történik. A wilberi 7. szint az evilág és a spirituális világ határa, a határon innen. Ezt nevezzük természetmisztikának vagy pszichikus szintnek. Az evilág alatt azt a mindennapi valóságot értjük, melyet „6 érzékszervünkkel” tapasztalunk. A 6 érzékszerv fogalma a keleti tanokból ered és nem tévesztendő össze a hatodik érzékkel. A keletiek ugyanis az elmét is érzékszervnek tekintik, hiszen, ha megfigyeljük önmagunkat (meditálunk) egy fejben menő gondolatot is ugyanúgy tárgyként tudunk szemlélni, mint egy kívülről jövő hangot, tehát az elme és az öt érzékszerv együtt a hat érzékszerv.
Gyász és gyászmunka
A gyász folyamatát úgy határozhatjuk meg, mint az elvesztett személy hiányából eredő pszichológiai és érzelmi reakciót. A gyászmunka azonnal elindul a halálhír tudatosulásával, mely lassú megszabadulás a veszteség okozta bánattól, gyásztól olyan módon és eredménnyel, hogy az elvesztett személy nélkül tudjunk új kapcsolatok és lehetőségek felé fordulva teljes, nyitott életet élni.
A gyász irodalmában nagy hagyománya van a gyász szakaszokra bontásának. Annyiban megegyeznek a modellek, hogy a gyász kezdeti szakaszának a sokkot, dermedtséget tartják, kivéve azt az estet, amikor az anticipált gyász lehetséges. Az anticipált gyász esetén a hozzátartozók tudnak a személy terminális (véges, végleges) állapotáról vagy életveszélyes helyzetéről, és lehetőségük van felkészülni az elvesztésére. A halál után általában a viselkedésben, érzelmekben és gondolatokban megjelenő sokk, tagadás kerül előtérbe, intenzív vegetatív tünetekkel, a veszteség tudomásulvételének képtelenségével. Ezután következnek a köztes fázisok, melyeket a halálhír tudomásulvételével és az érzelmi reakciók változatosságával lehet jellemezni, majd a gyászmunka lezárása, ami megköveteli a gyászolótól az életének, identitásának, világképének újraszervezését, az alkalmazkodást a megváltozott helyzethez, és az élet új lehetőségeinek felismerését.
A Hellinger-féle családállítás
A Hellinger-féle családállítás vagy családkonstelláció állítása egy nemrég kidolgozott módszer, mely a pszichoterápia és a spiritualitás határterülete. Formailag olyan, mint a pszichodráma – csoportos pszichoterápiás módszer, ahol a csoporttagok eljátsszák a főszereplő életének problémás szereplőit –, itt azonban a téma adott: a családi problémák.
A családi problémákat állítják fel úgy, hogy a résztvevők szinte semmit nem tudnak a családról és a főszereplő kliensről. Mégis, pillanatokon belül, ha a főszereplő beállítja őket a terem közepén lévő térbe, akkor elkezdik érezni a sajátos viszonyokat egymáshoz, és a terapeuta biztatására kikommunikálják érzéseiket és gondolataikat.
Sok, a felmenők által gyakran sírba vitt, s emiatt jelenleg is tudattalanul problémát okozó családi titok tárul fel így, mely ezáltal fel tud oldódni. Továbbá gyakori, hogy a kliens olyan szerepekben van, amelyek nem a lélek természete szerint való egészséges szerepek, például a saját apjának nem a lánya, hanem a felesége szerepét tölti be lélektanilag. Ekkor a családállítás során helyreállítjuk a lélek természetes öntőformája szerinti szerepeket a főszereplő és családtagjai között.
Amikor mennél, de a világ nem ereszt
Gyerekként azt hisszük, a miénk lesz minden, ami elő van írva: ház, összetartó család, jó kocsi, gyerekek és persze egy vastag állás, amiből mindezt fedezzük. Vannak szerencsések, akiknek ez össze is jön, de lássuk be, ők a kivétel, ami erősíti a szabályt.
A valóság az, hogy elkezdjük élni azt az életet, ami a szüleink és a környezetünk szerint jó nekünk. Előre kijelölt irányok mentén igyekszünk megvalósítani a mások által helyesnek ítélt célokat. A tét magas, az elvárás egyre több, nekünk pedig se időnk, se energiánk nincs átgondolni, hogy vajon tényleg azt tesszük-e, amit akarunk.
