Nagy kihívás volt számomra beszámolni arról, hogy mi is történt az Integrál Akadémia második hétvégéjén. Annyi mindent adott az életemnek, az aktuális lelkiállapotomnak ez a két nap, hogy semmi sem volt elég jó ennek kifejezésére. Talán azzal tudnám a legjobban szemléltetni, hogy miután hazaértem a buddhista előadásról, leültettem a páromat és közöltem vele, hogy ha törik, ha szakad, én kolostorba vonulok Keletre legalább egy hónapra, és ha kell, a hajamat is leborotválom hozzá. Dilettánsként hangzik, ugye? Pedig még mindig így gondolom. Folytatás
2014. november hónap bejegyzései
Mi van a sulin túl?
Minden vélemény fontos számunkra
2012-ben végeztem az akadémián. Így visszagondolva egy hatalmas játszótérnek látom, ahol őszintén „előadhattuk” magunkat, foglalkozhattunk saját és mások problémáival, elakadásaival.
Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, 3 évig „komolyan”csinálom. Pszichodrámáztam, illetve terápiás kommunikációt tanultam az iskolán belül, külön jártam csoportos KIP-re, részt vettem Bence FLOW csoportjában, először volt egy női, majd egy férfi egyéni segítőm, családállításba is belekóstoltam. Folytatás
SEMMITTEVÉS? AZ, AMINEK LÁTSZIK?
Másfél éve végeztem az IntegrálAkadémián. Az iskolát munka mellett végeztem, s aztán munka mellett kezdtem klienseket támogatni útjukon. Az iskola harmadik évében éreztem az erősödő vágyat, hogy elhagyjam az addigi munkámat és átálljak segítői tevékenységre.
Egy belső önállósodási folyamat kezdődött, ami érzéseim szerint még nem fejeződött be, viszont a külső történések azt mutatják, hogy hatása mégis volt: Idén nyáron a munkahelyemen az osztályunkat átszervezték, a pozíciómat kivitték Romániába (“költséghatékony ország”) és én 15 év után közös megállapodással eljöttem a cégtől. Úgy élem meg, mintha most válnék igazán felnőtté.
Embertani ismereteim bővítése és színezése
A szombati előadásnak olyan hosszú volt a címe, hogy nem is bírtam megjegyezni. “A világ spirituális földrajza és kulturális antropológiája: a föld népeinek elhelyezkedése és spiritualitásuk”. Ezt most ügyesen bemásoltam ide az INTA oldaláról. Szerintem nekem ott akadt be a lemez, hogy nem tudtam mit jelent az “antropológia” szó. A hallatán nem jelent meg semmilyen kép a fejemben. Most viszont már tudom, hogy az antropológia “embertant” jelent, az emberi faj tanulmányozását. Így mindjárt más a helyzet, így már szeretem!
Barta Géza annyi oldalról mutatta meg nekünk az emberi fajt, amennyi oldalról még azt hiszem az életemben nem láttam. Mindjárt az elején egy videóval indított. Nem voltak benne szavak, csak zene és képsorozatok emberekről. Szinte mindegyik kép nagyon közeli volt és bár változtak a bőrszínek, az arcvonások, a viseletek, egy idő után azt vettem észre, hogy van bennük valami közös. A szemekben megjelenő egyetemes lélek.
Itt az INTA harmadik évfolyama beszél
Elsőként egy gyors helyzetjelentés: Évfolyamunkban november táján a megszokottól eltérően havazik. Erősen havazik. Legalábbis ez olvasható ki az újra megélénkül levelezőlistán, ahol felettébb megszaporodott Á betűk jelentek meg csoporttársaim emailjeiben, hangot adva az uralkodó hangulatnak:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…
A tavalyi évben beszélgettem egy harmadikossal, aki megvigasztalt, hogy majd a harmadik év jóval könnyebb lesz. Nem emlékszem ki volt, de igen nagy szerencse ez rá nézve, mert szívesen kérdőre vonnám.
Miért lettem pszichológus?
Gyerekkoromban egyszer átmentünk apukámmal a szomszédba, ahol Lajos bácsi és felesége Ili néni lakott. Baromi büdös volt Ili néninél ezért azt mondtam “itt büdös van”. Apám lefagyott, Lajos bácsi zavartan heherészett, Ili néni pedig elfehéredett és rosszul volt, és némán meredt maga elé. Ekkor azt mondta apám, hogy nem szabad ezt mondani Ili néninek. Akkor meg voltam győződve, hogy Ili néni szegény beteg, azért nem szabad ezt mondani. Később kiderült: nem beteg, csak felnőtt. És a felnőttek azt hiszik, hogy nem bírják az igazmondást és hazudniuk kell egymásnak, hogy boldogok legyenek. Akkor rájöttem, hogy mi gyerekek vagyunk az erősek és a felnőttek gyengék, mert ők nem bírják az igazmondást, mi meg igen, nem félünk tőle. A felnőttek a komfortos tettetést szeretik, mert félnek egymástól.
Elindult az Integrál Akadémia 9. évfolyama
Fehér Csilla vagyok, az Integrál Akadémia kilencedik évfolyamának egyik bloggere. Keresőként sokféle úton jártam már és sok mindent megörökítettem az utókor számára versben, prózában és néha dal formájában. Ez a fórum lehetőséget ad, hogy átadjam az út során tapasztaltakat, mely talán mások számára is útikalauzként szolgálhat. Beszámolok majd az iskolában történtekről, aktuális én- és létérzetekről, illetve azokról a hatásokról, melyek ezeket vezérlik. Az Integrál Akadémián minden hétvégén történik bennem valamilyen átalakulás. Egy kis részem mindig meghal, hogy átadja a helyét annak az újnak, amely mindig is bennem növekedett csak valahogy sosem volt bátorságom utat engedni neki. Hát most van! Teszem ezt szóban, írásban és cselekedetekben. Ezennel szeretettel meghívlak erre az utazásra és kívánom, hogy Te is sok új élménnyel gazdagodj általa!
Jó reggelt integrál közösség!
A nevem Laci és a második évfolyam iskolai életének eseményeiből fogok számotokra időnként részleteket megosztani. A szellemileg kimerítő, de igen tartalmas és izgalmas tanítási napok után leültem este dolgozni. Nemrég eszembe jutott, hogy érdemes lenne a hétvége élményeit még frissen szavakba foglalni. Zene nélkül pedig se munka, se inspiráció, se blog, szóval a háttérben halkan Bachan Kaur lágy hangjával és egy levendulás füstölővel az elmúlt két napról fogok most mesélni nektek.
Örömteli számomra az idei tanévben, hogy sorozatban már a harmadik alkalommal volt lehetőségünk Vizinger Böbe tanítását hallgatni. Kifejezetten kedvelem őt, mert színes előadásokat tart, ahol a figyelmünk még az ebéd utáni “kaja-kóma” ellenére is kellően fókuszált tud maradni. Így hát szombaton a “Szelf-fejlődés preperszonális, perszonális és transzperszonális modelljei, és integrálásuk” témakörét ismerhettük meg részletesebben. Három dolgot emelnék ki ebben a témában amik jobban megragadták figyelmemet: Freud pszichoszexuális fejlődéselméletének kapcsán sokunkban indult el az önanalízis, hogy az orális-, anális-, fallikus-, látencia- és genitális szakaszok melyikéhez köthetőek saját megakadásaink, ez sok helyen a humorba hajló beszélgetést és megosztást indított el bennünk a szünet alatt egy jó kávé mellett.
Elindulnak az INTA bloggolások!
Adriana vagyok és két másik blogtársammal ezentúl rendszeresen hírt fogunk adni az Integrál akadémián szerzett élményeinkről. Bemelegítésként most megosztom, hogyan is kerültem bele a képbe és csatolok magamról egy fotót is, hogy el tudjátok képzelni, ki van a sorok mögött….
ESEMÉNY KRÓNIKA: Két hónapja, 2014 szeptemberében kezdtem járni az Integrál Akadémiára, mint új elsős. Már az első hétvége után írtam egy összefoglalót. Csak úgy, kikívánkozott belőlem, spontánul megszületett. Aztán gondolkodtam azon, hogy megírom Bencének, hogy akarja-e, hogy valaki rendszeresen írjon ilyen összefoglalókat (mondjuk én…). Végül elengedtem ezt a gondolatot. “ÁÁÁÁÁ…. Biztos hülyeség. Nem akarná.” Végül ő maga küldött egy emailt az osztálynak azzal a kérdéssel, hogy kinek lenne kedve blogolni? És ettől a ponttól kezdve minden úgy ment, mint a karika csapás. Hárman lettünk, akik erre a feladatra vállalkoztunk, Bence összehangolt minket, nagyon világos kereteket szabott, megfogalmazta az irányelveket, leosztotta a feladatokat és útjára engedte a folyamatot. Ilyen az INTA… hatékonyan szerveződő, belső fejlődést generáló intézmény.
