Kezdő vagyok a segítői szakmában. 2013-ban végeztem az Akadémián és abban az évben kezdtem segítőként munkálkodni. Ha őszinte vagyok, az első kliensemnél még fölényes hozzáállásom volt, persze nem mutattam nyíltan, de valami ilyesmiket gondoltam: “Tanultam pszichológiát, fogom tudni, hogy mi segít neki. Biztosan azt várja tőlem, hogy megmondjam, hogy mit csináljon.”
Pár ülés után kezdtem sejteni, hogy ez nem teljesen így megy. A megoldandó problémahalmaz mögött kezdtem meglátni az embert és megértettem, hogy ebben a szakmában a legfontosabb az, hogy nyitott legyek a másik emberre és úgy fogadjam el őt, ahogyan van. Ne akarjam megváltoztatni. Folytatás
2015. április hónap bejegyzései
Humanisztikus, transzperszonális és integrál pszichológia
A hétvégén újabb fő pszichológiai irányzatokat néztünk meg közelebbről. Ez volt az első alkalom, hogy már nem a Ménesi úton voltunk, nem a harmadik emeletről csodáltuk a kilátást Pestre, hanem a Közgáz épületével ismerkedtünk, a Duna másik oldalán. Ismét Böbe (Vizinger Erzsébet) adott elő nekünk és ezúttal a humanisztikus, a transzperszonális és az integrál pszichológia kerültek terítékre. Már a neveikben is benne van minden, amit ezek az irányzatok képviselnek: a humanisztikus pszichológia emberközpontú (nem betegből akar normális embert faragni, hanem a normálisból kiteljesedettet), a transzperszonális azt jelenti: a “személyesen túl”, tehát ez az irányzat nyitott az egón túli tartományokra is és végül az integrál pszichológia integrál, egyesít. Folytatás
