Írta: Gánti Bence, Pőcz Adriana
Bármennyire is úgy tűnik, hogy a spirituális hagyományok és vallások szinte áttekinthetetlen sokasága létezik a világban, valójában könnyen megszámlálhatók és áttekinthetők. Csak néhány fő, élő spirituális hagyomány létezik a Földön, amelyek mélyen gyökereznek az emberiség múltjában. Mit nevezünk élő hagyománynak? Azt a hagyományt, amely több évszázados vagy több évezredes múlttal rendelkezik, és élő mesterek adják át a tanítványaiknak egy láncolaton át.
Napjainkban olyan globális, az emberi tudatra is kiterjedő változás zajlik a Földön, amely más megvilágításba helyez több, eddig objektív igazságként elfogadott tudományos tényt. Az 1900-as évek elejéhez képest sokat változtak a pszichológiai elméletek és egyre inkább a teljes spektrumú emberkép megismerését célozzák. Ma már több olyan gyakorlati megközelítéssel találkozhatunk, ami a tudatfejlődéssel járó új emberi kapcsolódási igényekre reagál. A pszichológiai megoldások lépést tartanak ezekkel az új jelenségekkel, minek köszönhetően ez a szemlélet átterjedt a gyermekpszichológia területére is.
Kimondva vagy kimondatlanul, de minden szülőben ott él a vágy, hogy ő majd másként csinálja. Amikor megszületik az első gyermekünk, ez a cél még egy ideig tudatosan ott lebeg a szemünk előtt. Aztán, ahogy betemetnek a használt pelenkák és ránk rakódnak az árulkodó szemkörnyéki párnácskák, már nem mindig tudjuk képviselni az általunk kitűzött célokat. Legtöbbször csak akkor eszmélünk fel, amikor leforráznak az első mellbevágó mondattal: „Pont olyan vagy, mint az Anyád/Apád”.
Mit tudunk ilyenkor tenni? Biztos Te is találtad már magad abban a helyzetben, amikor felismerted, hogy pontosan lekövetsz bizonyos szülői mintákat, amiket nagy ívben szerettél volna elkerülni. Azt mondják, az már fél siker, ha észreveszed, hogy úgy viselkedsz, ahogyan nem szeretnél. De hogy bújhatnál ki a saját bőrödből, hogy ezután másként tegyél?
Pénteken délután 5 órakor már javában gyülekezett az Integrál Akadémia jelenlegi és volt hallgatóinak apraja-nagyja mindazokkal együtt, akik testközelből is szerették volna megtapasztalni, mit kínál a három éves Integrál Pszichológia képzés. A nyílt nap első felében Gánti Bence, az Integrál Akadémia alapítója vezetett be minket az integrál szemléletbe és abba a küldetésbe, ami élete fő mozgatórugójává vált.
Sokszor mondjuk: problémás gyerek. Az igazság azonban az, hogy a gyerek viselkedése mindig egy tünet, egy jelzés arra, amikor nem kapja meg a szükséges figyelmet és gondoskodást. A probléma ilyen esetben a család működésében keresendő. Olyan ez, mint egy építőjáték: ha egyetlen kocka is elmozdul a helyéről, összedől az egész építmény. Csak akkor forog olajozottan a gépezet, ha jól tudunk a saját helyünkön működni. De vajon tudjuk-e, hogy hol a helyünk?
Nap, mint nap záporoznak ránk a gyereknevelés tuti receptjeit kínáló megoldások, elméletek és tapasztalatok. A szakirodalomban széles skálán találhatunk olyan kutatási eredményeket, melyek valamiféle fogódzót adnak a kezünkbe a jó gyereknevelés stratégiájához. Szülő legyen a talpán, aki az egymást túlharsogó szakértői tanácsáradatból ki tudja választani a neki és gyermekének legmegfelelőbb nevelési módszert! Ugyanakkor a közösségi médiákban felfigyelhetünk egy olyan új jelenségre, ahol az eddig láthatatlan némaságba burkolódzó anyák és apák közvetlen bepillantást engednek mindennapjaikba. Az elméletek és szaktanácsadások kaotikus garmadájából vagy mintegy arra válaszként egyre élesebben és egységesebben szűrődnek át a megfásult szülői hangok: nem jól működünk!
Az írás első részét ITT olvashatod el!
Az emberi léleknek megvan az a védekező képessége, hogy amikor egy helyzet túlságosan fájdalmas és/vagy félelmetes számára, akkor egyszerűen kilép belőle. Ez az esemény nem marad meg az egyén tudatában, olyan, mintha meg se történt volna. A tudatalattiban azonban minden egyes pillanat elraktározódik és anélkül, hogy az illetőnek tudomása lenne róla, a háttérből folyamatos hatást gyakorol az életére, a viselkedésére, a döntéseire. Van az a trauma, amit csak így képes elviselni az ember. A spirituális krízisek hátterében általában ilyen traumák állnak. Amikor szembesültem azzal, hogy vannak olyan részei az életemnek, melyekről egyáltalán nincsenek emlékeim, megértettem, hogy miért éreztem egész életemben egyszerre két világban magam. Gyerekkoromban minden olyan alkalommal, amikor erős trauma ért, egyszerűen kiléptem, átléptem valahová máshová. Ezt a tevékenységet később életvitelszerűen űztem a spirituális gyakorlataim során, ami még inkább növelte a szakadékot a bennem levő két világ között. Most viszont találkozhattam azzal a részemmel, akit gyerekkoromban élve eltemettem magamban, akinek létezéséről mindeddig nem volt tudomásom. Ez a mély lelki találkozás elkezdte feltölteni bennem a szakadék okozta űrt és ugyanakkor utat nyitott annak a rengeteg dühnek, amit egész addigi életemben elnyomtam magamban. Elnyomtam, mert azt tanultam meg, hogy nem szabad dühösnek lennem. És elnyomtam, mert még nem voltak megfelelő eszközeim ennek az intenzív, mindent elöntő és átható energiának a kezelésére. Az Integrál Akadémián és az egyéni önismereti folyamataim során azonban megkaptam a megfelelő eszközöket.
