2017. október hónap bejegyzései

Az önkéntesség „haszna”

Szerző: Válóczi Andrea

„Szívküldi szívnek tiszta szívből szívesen..” Valahogy így kezdődik az a gyerekkoromból idézett mondóka, amit egymás emlékkönyvébe írtunk.

És az jár a fejemben, hogy vajon manapság hol és milyen helyzetben tapasztalom meg ezt a tiszta szivességet, ami szó már önmagában is olyan töltettel ivódott be a köztudatba, hogy ha adok is, cserébe bizony várok valamit tőled…

Amikor 8 évvel ezelőtt feliratkoztam egy önkéntes hírlevélre, ahol kéthetente küldték nekem az általam preferált munkákra az önkéntes lehetőségeket, akkor az volt a fejemben, hogy ezt jó érzés (lenne) csinálni, és csak így tud(na) változni a világ jó irányba, aminek én is részese lehetek. Gondolatban már eljutottam eddig a pontig, miközben ezt követte erkölcsi meggyőződés is, ugyanakkor a tettek mezejére mégsem léptem. De vajon miért nem?
 Folytatás →

Kontempláció, a keresztény meditáció

Tudtad, hogy a keresztényeknek is van saját meditációs módszerük? A keresztény egyházak életébe a megújulás nagy lehetőségét és a többi világvallással történő egyesülés ígéretét hordozza magában a kontemplatív imádság. A hívők így meditációs gyakorlási lehetőségen keresztül kapnak új ösvényt az evangélium mélyebb megértésére.

Folytatás →

Mindannyian egy mennyei ember részei vagyunk: a Kabbala tanítása

A kabbala a judaizmushoz kapcsolódik, ezért teremtéstörténete is hasonló. A kabbala szó azt jelenti: kapni, befogadni. Nyelve mindig is héber-arameus dialektusú volt. A kabbalizmusból származó fő művek a Széfer Jecírá (alkotás könyve) és a Zóhár (ragyogás), melyek kezdettől fogva szembehelyezkednek a Talmuddal.

A Kabbala azt tanítja, hogy mindnyájan egy-egy sejtjei vagyunk egy nagy, növekvő mennyei emberi teremtménynek. Ezt a lényt Adam Kadmonnak hívják. Ezzel a névvel találkozhatunk Szepes Mária, A Vörös Oroszlán című regényében is. A kabbalista kifejezés szerint „Isten azt kívánta, hogy meglássa Istent”. Eszerint Isten életet akart adni, így megteremtette Adam (=ember) Kadmont, azt a fenséges lényt, aki egyszerre férfi és nő (androgün), ugyanakkor makrokozmikus (léptékében egyenlő az univerzummal).

Folytatás →

SHARING IS CARING – A MEGOSZTÁS (ÖNMAGADRÓL VALÓ) GONDOSKODÁS

Szerző: Válóczi Andrea

Emlékszem nekem milyen volt először megosztókörben ülni, és másokat hallgatni, miközben kitárulkoznak, megnyílnak legőszintébb valójukban.

Emlékszem, gyomromig hatolt a remegés: féltem, hogy amint rám kerül a sor, butaságot fogok mondani, és egyébként is: ki kíváncsi az én problémáimra? Mindenkinek megvan a maga baja. Míg én szívesen adtam a figyelmemet másoknak, engem mérhetetlenül zavart, ha engem figyeltek.

  Folytatás →

Önismeret: áldás vagy átok?

Vannak pillanatok, amikor legszívesebben a város összes ajtaján bekopogtatnék, hogy hírül vigyem az önismeret lehetőségét. Áldásként érkezett az életembe és biztos vagyok benne, hogy másoknak is valódi segítséget nyújthat. Persze tudom, hogy ez végképp nem az a történet, amit erőltetni lehetne. Ez nem egy gyorstalpaló tanfolyam, ahol passzív részvevőként kapsz egy elméleti tudást, amit később hasznosíthatsz. Az önismeret egy világokat felforgató, nagyon is élő, aktív részvételt kívánó gyakorlati munka önmagunkon és gondolkodási mintáinkon. Képes gyökerestől felforgatni belső világunkat, hogy aztán a létezés egy teljesen új szintje bontakozhasson ki bennünk. Az önismeret egy áldás.

Folytatás →

Jógi vagyok, ha jógázok?

Nevezhetjük magunkat jóginak, ha mindennap végezzük a jóga ászanákat? Mit jelent a „felébredés”, miből ébredünk fel és mi az, hogy „végső valóság”? Hogy lehet a jógával elérni a megvilágosodást? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat az alábbi írásban.

Folytatás →

Tölts minőségi énidőt magaddal!

Felgyorsult világunk olykor kaotikus rendszerében helyet követelt magának egy új fogalom, mely már nem csak pszichológiai körökben ismert: az énidő. A nyugati civilizációban külön iparág fejlődött ki ennek elmélyítésére és fokozására. Minden ilyen program azt ígéri, hogy magunk mögött hagyhatjuk hétköznapi gondjainkat. Valljuk be, hogy ez azért nem mindig sikerül. Előfordul, hogy ugyanolyan stresszesek vagyunk egy-egy nyaraláson, mint otthon és a hétvégi wellness sem tud minket mindig kikapcsolni. Mivel önmagunk elől nem tudunk elbújni, így a megoldásra váró problémákat és az égető vágyakat ott hordozzuk lelkünkben. Nem tudjuk úgy bepakolni az útibőröndünket, hogy ezt mind magunkkal ne vinnénk. Belső világunk egy olyan csomag, amely mindenhová elkísér minket.

Folytatás →

A Föld vallási térképe

A világ kultúrái olyan, a térképeken is ábrázolható földrajzi térben találhatóak, amit számos szempont szerint fel lehet osztani. Az alapvető keretet a természetföldrajz adja, amin túl társadalmi, kulturális, politikai és vallási szempontok is szerepet játszanak. Utóbbi mentén haladva térképezzük fel az alábbi írásban az egyes földrészeken jellemző vallási formákat.

Folytatás →

Patológiás vs. normális – hol a határ?

A pszichopatológia az a tudományág, ami a viselkedés és a szubjektív élményvilág kóros jelenségeivel foglalkozik. Mindannyian megélünk olykor érzelmi hullámvölgyeket és hajlamosak vagyunk ilyekor azt mondani magunkról, hogy depressziósok vagyunk. Egy-egy borongós hangulat azonban még nem nevezhető kórosnak. Sokszor találhatjuk szembe magunkat az élet kiszámíthatatlanságával, amikor azt érezzük, nem tudunk megbirkózni a váratlan helyzetekkel. Hogy ezeket a lelkiállapotokat mikortól nevezzük kórosnak, a mai napig vita tárgyát képezi a pszichológiában és a pszichiátriában. Van azonban egy-két éles határvonal, ahonnan elindulhatunk.

Folytatás →

Buddha ösvénye kivezet a szenvedésből

Buddha i.e. 624-ben született a mai Nepál területén, a Himalája déli lábánál a Lumini kertben. Apja a Sákja Királyság királyaként nagyon óvta attól, hogy meglássa a világ valódi arcát. A herceg születésekor egy aszkéta azt jövendölte, hogy nagy uralkodó lesz belőle, ha a palotát választja, amennyiben azonban lelki útra tér Buddhává, azaz megvilágosodottá válik. Apja azt szerette volna, ha az ő nyomdokaiba lép, az ifjú hercegnek ezért a Sziddhárta, „minden kívánságot beteljesítő” nevet adta és csak a szép dolgokat mutatta meg neki a világból. A herceg azonban egy napon kíváncsi lett a palota falain túli világra is. Apja mindent megtett, hogy az utcákon is csak szépet lásson, de két fogyatékos öregember mégis Sziddhárta elé tévedt. Az ifjú herceg ekkor felismerte, hogy a szépség mellett szenvedés is van. Amikor látta meghalni az embereket, szívében együttérzés ébredt minden lény szenvedése iránt. Ekkor megfogadta, hogy kiutat talál ebből az örökös körforgásból. Gyermeke születése ellenére elhagyta családját, hiszen tudta, hogy a pillanatnyi örömök megélésén túl rájuk is ugyanúgy a szenvedés és a halál vár.

Folytatás →