Stan Grof munkásságát leginkább négy nagyobb téma köré csoportosíthatjuk: pszichedelikus terápia, tanatológia (haldoklás és a halálközeli élmények tanulmányozása), holotróp légzés, és spirituális krízis. De mi a közös ebben a négy helyzetben? Mindegyik szorosan kapcsolódik a nem szokványos tudatállapotok egy speciális alosztályához, amelyet Grof holotrópnak nevez. A pszichedelikus terápiában a holotróp állapotot valamilyen tudattágító szer (LSD, pszilocibin, meszkalin, triptamin, vagy amfetamin származék) váltja ki, a holotróp légzésnél a felgyorsított légzés, az érzelmeket mozgósító zene és a megfelelő testmunkatechnika kombinációja teszi ugyanezt. A spirituális válság során a holotróp állapot spontán módon jelenik meg és a kiváltó okok csak ritkán azonosíthatóak. A halálközeli élmények esetében a tudatállapot megváltozását egy konkrét élethelyzet idézi elő. De hogyan is kapcsolódik mindez az emberi psziché kibővített térképéhez? Ha tudni szeretnétek, nézzétek meg a videót, majd olvassatok tovább:
Holotróp tudatállapotokban a tudat minősége alapvetően megváltozik. Általában teljesen orientáltak maradunk térben és időben, ugyanakkor egyszerre érzékeljük a valóság eltérő dimenzióit. Látómezőnket eláraszthatják az egyéni és kollektív tudattalanból származó látomások, átélhetjük a halál és újjászületés folyamatát, és egy sor rendkívüli spirituális élményben lehet részünk. Grof úgy találta, hogy az akadémiai pszichiátria és pszichológia által használt modell, amely kizárólag a születés utáni élettörténeti eseményekre és a freudi egyéni tudattalanra korlátozódik, képtelen megmagyarázni a holotróp állapotokban tapasztalt jelenségeket. Éppen ezért, saját kutatási eredményire alapozva, felvázolta az emberi psziché új térképét, amely a megszokott biológiai dimenzión túl, két további területet is felölel: a pre- és perinatális (születés előtti és születés körüli) tartományt, valamint a transzperszonális tartományt (beleértve a faji, a kollektív és filogenetikus emlékeket, a karmikus élményeket és az archetípusos dinamikát).
A születés utáni élettörténeti tartományról csupán néhány szót szólnék. Az emberi pszichének ezt a részét, amely a kisgyermekkori és gyermekkori élményekből, valamint az egyéni tudattalanból tevődik össze, a pszichiátria, pszichológia és pszichoterápia területéről már meglehetősen jól ismerjük. Olyan megoldatlan érzelmi konfliktusok és elfojtott emlékek találhatók itt, amelyek a megfelelő integráció hiányában nagyon gyakran valamilyen pszichológiai, vagy pszichoszomatikus betegség kialakulásához vezetnek.
A születés utáni tartományon túl találjuk az emberi tudattalan szélsőséges érzelmek és testérzetek teljes skáláját felvonultató perinatális szintjét, amelyen a születés és halál témáinak furcsa keverékét élhetjük át a holotróp állapotokban. A születés egy rendkívül intenzív, fájdalmas élmény, amely erőteljes pszichoszomatikus hatást gyakorol a magzatra. Az orvostudomány és az ortodox pszichiátria álláspontja szerint azonban a gyermek nem tudatos a fizikai fájdalmak közepette, így a születés élménye semmilyen nyomot nem hagy benne. Grof szembehelyezkedve ezzel az állásponttal úgy gondolja, hogy a gyermek igenis tudatosan megéli saját születését, és ennek lenyomata megőrződik a tudattalan rétegekben is. Ez az élmény később komoly hatást gyakorol az egyén hátralévő életére és személyiségének alakulására.
Holotróp állapotokban a tudattalan tartalmak újraélésével a születéssel járó érzelmi és testi nehézségek széles spektrumát tapasztalhatjuk meg. Átélhetjük a vajúdás bizonyos szakaszait, amint előrehaladunk a szülőcsatornán, vagy farral előre, netán köldökzsinórral a nyakunk köré tekeredve bújunk ki, de akár azt is felfedezhetjük, hogy használtak-e fogót, vagy érzéstelenítést megszületésünkkor. A psziché e tartományában a biológiai születés egymást követő szakaszait újraélve nem csak a születés körüli szomatikus élményeket tapasztalhatjuk meg, de a jungi értelemben vett kollektív tudattalant is felölelő transzperszonális tartományokhoz is hozzáférhetünk. Ily módon érthetővé válik, hogy a születés traumájának tudatos újraélése és integrálása fontos szerepet játszik mind az önmegismerésben, mind pedig az élményalapú pszichoterápiában.
A tudattalan perinatális rétegekben négy dinamikus élménykonstelláció gyökerezik. Ezeket a rétegeket Grof BPM, azaz születési alapmátrixok néven azonosította. Ezek mindegyikére bizonyos érzelmek, testérzetek és szimbolikus képvilág jellemző, melyek között egyfajta kapcsolat, ún. élménylogika figyelhető meg. A perinatális mátrixok külön biológiai, pszichológiai, archetípusos és spirituális dimenziókkal rendelkeznek.
Szabó András