A transzperszonális szinteken az emberi megismerés (kogníció) meghaladja a racionális elme működését és intuitív, valamint analógiás módon történik. A wilberi 7. szint az evilág és a spirituális világ határa, a határon innen. Ezt nevezzük természetmisztikának vagy pszichikus szintnek. Az evilág alatt azt a mindennapi valóságot értjük, melyet „6 érzékszervünkkel” tapasztalunk. A 6 érzékszerv fogalma a keleti tanokból ered és nem tévesztendő össze a hatodik érzékkel. A keletiek ugyanis az elmét is érzékszervnek tekintik, hiszen, ha megfigyeljük önmagunkat (meditálunk) egy fejben menő gondolatot is ugyanúgy tárgyként tudunk szemlélni, mint egy kívülről jövő hangot, tehát az elme és az öt érzékszerv együtt a hat érzékszerv.

Az elme három komponensből áll: képzeleti képek, gondolatok és érzelmek. A hat érzékszerv ezek alapján: látás, hallás, szaglás, ízlelés, testérzések (hagyományosan „tapintás”, ide értendő az effektív tapintásérzés mellett minden testből jövő egyéb érzés is pl. izom feszülés, hideg érzés stb.), érzelmek, gondolatok, képzeleti képek. Ha megfigyeljük azt, amit evilágnak, földi világnak nevezünk, az nem más, mint ezen komponensek együttese, más szóval, ha leülünk nyugodt mozdulatlan üléssel lecsukott szemmel meditálni azzal a céllal, hogy megfigyeljük, mi az, ami a valóságban van, akkor vagy a testünket fogjuk érezni, vagy az elménket tapasztaljuk, vagy éppen valami érzékszervi benyomás fogja megragadni a figyelmünket. A túlvilág pedig minden olyan tapasztalás, ami az előbbi komponensek mögül, egy finomabb szintről jön elő, ezeket szubtilis – az eviláginál finomabb jelenségeknek, tapasztalatoknak nevezzük, ilyen pl. egy szellemlény közvetlen látása, vagy a fehér isteni fény személyes átélése, ez lesz a 8. szubtilis szint témája.

A pszichikus képességek szintjén a tapasztalás az evilág keretein belül marad, viszont megjelenik benne a szubtilis valóság hatása. Pl. amikor valaki határozottan azt érzi, hogy a vele történtek nem véletlenül történtek, a „sors rendezte úgy”, akkor intuitíven érez egyfajta mögöttes valóságot, amit közvetlenül még nem tapasztal (nem lát egy lényt, aki így rendezte, nem hall földöntúli hangokat, amik sugallnak, csak érzi, hogy rejtett erők működnek közre a láthatatlan, megfoghatatlan transzcendens világból).

Minek vagyunk tudatában a pszichikus képességek szintjén?

A kogníció alapkérdése a pszichikus képességek szintjén is az, hogy minek vagyunk tudatában és azt hogyan fogjuk fel. Itt a parapszichológiai, bioenergetikai jelenségeknek, a mágiának, az erők intuitív olvasásának, a sorsszerűség érzésének és ufo élményeknek vagyunk tudatában, ezeket intuitíven és analógiás módon fogjuk fel.

Tudatában vagyunk az evilági dolgoknak és a mögöttes erőknek közvetve. Ráérzünk a rejtett, mögöttes tartalmakra, érzékeljük az erőket és intuitíven megértjük a szimbólumokat. Az analógia azt jelenti, hogy intuitíven összefüggést látunk két vagy több egymástól független valóságrendszer között pl. bolygók – ásványok.

„A pszichikus képességek szintjén előfordul, hogy időlegesen szertefoszlik a különálló szelf-érzés (az ego vagy kentaur), és az egyén azonosul az egész közönséges vagy szenzomotoros világgal – ezt nevezzük természetmisztikának. Mondjuk kirándulás közben, ellazult, tágas tudatossági állapotban rápillantasz egy eléd tornyosuló hegyre és hopp! – egyszerre csak eltűnik a szemlélő, csak a hegy marad – s a hegy te magad vagy. Nincs többé belső szemlélő, aki a külvilág részét képező hegyet nézi. Csak a hegy van, amely mintegy önmagát nézi, vagy inkább úgy tűnik, mintha önmagadban látnád a hegyet, amely ekkor közelebb van hozzád, mint a tulajdon bőröd. Más szóval a szubjektum és az objektum, vagyis te meg az egész természeti külvilág nem váltok külön egymástól. Kinn és benn értelmét veszti.” (Wilber, 2009)

„Ha a megismerés eléri a pszichikus képességek szintjét, az ember egyszerűen érzékelni kezdi az új jelenségeket, ugyanolyan magától értetődő természetességgel, mint ahogy a köveket a szenzomotoros világban vagy a képzeteket a mentális világban. Egyszerűen adottá válnak a tudatosság számára.” (Wilber, 2009)

A pszichikus képességek szintjének jelenségei

A pszichikus képességek szintjének jelenségeit 6 nagy csoportba soroljuk: parapszichológiai jelenségek, bioenergetika, mágia, az erők intuitív olvasása, a sorsszerűség érzése, ufó élmény

• Parapszichológiai jelenségek

  • Telepátia – gondolatok, érzések átvitele
  • Prekogníció – tudni előre mi lesz
  • Tisztán látás – információt szerezni távoli helyekről, emberekről
  • Pszichokinézis – tudattal mozgatni, befolyásolni tárgyakat
  • Testen kívüliség élménye
  • Stigma, spontán gyógyulás stb.

• Bioenergetika

  • Aura látás
  • Csakra érzékelés
  • Energiák érzékelése
  • Radiesztézia
  • Chi vezette harcművészet

Pl. chikung, tai chi, kriya jóga, tumó, prána nadi, reiki

• Mágia

  • Események befolyásolása a szimbólumok manipulálásával

Pl. tibeti mágia, afrikai voodoo, indonéz mágia, sámánaktusok stb.

• Az erők intuitív olvasása, „jóslás” szimbólumrendszerekkel

  • Asztrológia
  • Ji king
  • Tarot és másfajta kártyák

Pl. sámán a dob bőrerezetéről, bushman a földre dobott pálcikákból.

• A sorsszerűség érzése

  • Szinkronicitás élmény
  • Nem véletlen véletlenek
  • Áramlással haladás, ami akar lenni, flow, jelek figyelése

Pl. a Mennyei profécia c. könyvben az eseményekkel halad a főhős, érzékenyen figyeli a jeleket, sugallatokat.

• Ufo élmény

  • ufo-val történő találkozások alatt átélt tapasztalatok

Forrás: Gánti Bence, Kognitív működés a felső szinteken, Integrál Akadémia jegyzet, 2009.