A buddhista elképzelés szerint számos olyan univerzum létezik, ahol érző lények élnek. Nincs tisztán kimondva, hogy ezek vajon fizikailag más bolygók, alternatív tudati valóságok vagy a kettő együtteséből álló univerzumok. A buddhista szertartások szövegeiben mindenesetre többször találunk utalást arra, hogy Buddha beszédeit milyen dévák (istenek, istennők), és más univerzumbeli lények hallgatták. A vadzsrajána buddhizmus szertartásainak jókívánság részeiben pedig benne van: „minden lény javára, az univerzum minden szegletében”.
A létforgatag
Az univerzumokat a buddhista tan hat típusba sorolja, és ide csoportosítja a lét összes formáját: az embereket, az ember alatti, illetve feletti létformákat. Alattiak az állatok, éhes szellemek és a pokolvilág, felettiek a félistenek és istenek világa.
A létsíkokat a karma tanából vezeti le a buddhizmus. Eszerint egy lény a karmájának (a cselekvései által felhalmozott lenyomatok hatásának) megfelelően kerül egy-egy síkra. Mindegyik világ adott lelki állapotok és karmák helyének felel meg.
A létforgatag (szamszára) bármely síkjára is szülessünk, abban biztosak lehetünk, hogy ott töltött életünk állandótlan, mulandó. A halál és újjászületés örökös körforgása ezzel ellentétben szüntelenül meghatározza sorsunkat, amíg el nem érjük a teljes megvilágosodást. Következő testetöltésünk helye nagyban attól függ, hogy cselekedeteinkkel milyen karmát halmozunk fel jelenlegi életünkben.
A hat létsík, ahol testet ölthetünk
1. Az istenek (dévák) világa, a mennyország
Ez a menny világa, lakói az istenek és istennők, szanszkritül a dévák. A buddhista leírások szerint mindenféle érzéki élvezet folyamatos élvezése zajlik itt a minden jó világában, a mennyei örömök birodalmában. A jó cselekedetek, jó karmák révén kerülnek ide a lények. Itt nincs szenvedés, csak boldogság és élvezet. A probléma – amiért ez a világ a szenvedés, a létforgatag, az élet-halál-újjászületés körén belül foglal helyet -, hogy egy idő után ez a karma is kihuny, és akkor kiesik a lény az istenek világából, ami nagy szenvedéssel jár. Az istenek itt is megöregszenek, bár sok tízezer évig élnek, haláluk mégis szenvedéssel jár.
2. A félistenek világa
Az itt lakók a félistenek, titánok, az ún. asurák. Féltékeny istenek és démonok ők, akik azon ügyködnek, hogy lenyilaztassák hadseregükkel az istenek világában élőket. Ez tehát az irigység, hataloméhség, versengés világa.
3. Az emberek világa
Az emberek (az ember szanszkritül manusya) – kétféle cselekvést végeznek: jó és rossz cselekedeteket. Ebben a világban a szabad akarat a meghatározó, és egyedül itt adódik lehetőség valódi fejlődésre, a karmikus élet-halál-újjászületés ciklusból való kiszabadulásra. Itt munkásemberek és uralkodók közösen osztoznak a karma és a szabad akarat világán.
4. Az állatok világa – a tiryakák (alacsonyabb rendű állatok)
Itt a bűnök, a rossz karmák uralkodnak, ezek miatt kerülnek ide a lények. Ha valaki állatiasan él, a vágy és gyűlölet ösztöneit szabadon kiélve, akkor hajlamos ide kerülni. Az állatok világa az, ahol a nem-tudás, tudatlanság, a butaság és az alacsony ösztönök kontrollálatlan megélése a fő jellemzők.
5. Az éhes szellemek világa
Ide a rossz karmák miatt kerülnek a lények. Állandó éhség és szomjúság kínozza őket. A leírás szerint hatalmas gyomruk és vékony nyakuk van, ezért sosem tudnak jól lakni. Ez a kapzsiság és mohóság világa, ahol ezek az uralkodó tulajdonságok a létélmények. Itt a szellemek ugyanott élnek, ahol azelőtt testben voltak, csak most láthatatlanok, és nem érik el, amit akarnak. Befejezetlen földi ügyleteik vannak, amik ide kötik őket.
6. A pokol világok
A lények gonosz cselekedeteik és karmáik miatt születnek ide. Ez a gyűlölet, a gyilkosság és egyéb rossz tettek világa. A lények 60.000 évet töltenek el itt, mire kijuthatnak.. A buddhisták összesen nyolc szintjét írják le a pokolnak, ahol mindenféle szörnyű kínokat és szenvedéseket élnek át a lények. Meglepő módon a buddhista iratok tételesen számba veszik a pokolban átélhető kínzásokat és leírják, hogy konkrétan mely emberi tett milyen pokolbéli kínzáshoz vezet.
Hogy léphetünk ki a létforgatagból?
Buddha felismerte, hogy minden szenvedésnek három gyökere van: a sóvárgás, az elutasítás vagy gyűlölködés és a nem tudás. A buddhizmus szerint a sóvárgás nem más, mint vágyni valamire, illetve ragaszkodni ahhoz, ami már a birtokunkban van. Az elutasítás nem csak a gyűlölködést foglalja magába, hanem bárminemű idegenkedést, amit valami iránt érzünk.
A nem tudás vagy illúzió az állandóságba vetett hitünkből fakad. Ilyen illúzióként tekint a buddhizmus személyes énünk tartósságába és változatlanságába vetett hitünkre, de arra is, miszerint bármilyen mulandó tárgy elősegíti a tartós boldogságot. A szenvedés nélküli léthez a sóvárgás, elutasítás és a nem tudás megszüntetésén keresztül vezet az út.
De hogyan lehet ezeket megszüntetni? Buddha szerint a sóvárgást a nagylelkűség és az adakozás ellensúlyozza, az elutasítást és gyűlöletet a szerető jóság. A nem tudást az a megértésünk szüntetheti meg, ha felismerjük, hogy minden mulandó. Ha ki akarunk jutni a létforgatagból, a halál és újraszületés örökös körforgásából, akkor ápolnunk kell a három jó gyökeret és egyszerűen el kell hagyni a három helytelent.
Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de a gyakorlatban nem olyan könnyű kivitelezni, mivel az elménk már nagyon megszokta a negatív gyökereket. Az egyik mód, ahogyan a három helyes gyökeret ki tudjuk művelni magunkban: a meditáció.
Buddha élő példaként áll előttünk, miszerint van olyan út, ami kivezet a szenvedésből és a létforgatagból (szamszára). Ezt az utat követve már számos ember elérte a megvilágosodást. Ha téged is hív ez az út, ismerkedj meg a buddhizmussal közelebbről október 6-ai, mindenki számára nyitott előadásunkon!
Forrás: Gánti Bence, A buddhizmus – Integrál Akadémia jegyzet
Hozzászólások