A Hellinger-féle családállítás vagy családkonstelláció állítása egy nemrég kidolgozott módszer, mely a pszichoterápia és a spiritualitás határterülete. Formailag olyan, mint a pszichodráma – csoportos pszichoterápiás módszer, ahol a csoporttagok eljátsszák a főszereplő életének problémás szereplőit –, itt azonban a téma adott: a családi problémák.

A családi problémákat állítják fel úgy, hogy a résztvevők szinte semmit nem tudnak a családról és a főszereplő kliensről. Mégis, pillanatokon belül, ha a főszereplő beállítja őket a terem közepén lévő térbe, akkor elkezdik érezni a sajátos viszonyokat egymáshoz, és a terapeuta biztatására kikommunikálják érzéseiket és gondolataikat.

Sok, a felmenők által gyakran sírba vitt, s emiatt jelenleg is tudattalanul problémát okozó családi titok tárul fel így, mely ezáltal fel tud oldódni. Továbbá gyakori, hogy a kliens olyan szerepekben van, amelyek nem a lélek természete szerint való egészséges szerepek, például a saját apjának nem a lánya, hanem a felesége szerepét tölti be lélektanilag. Ekkor a családállítás során helyreállítjuk a lélek természetes öntőformája szerinti szerepeket a főszereplő és családtagjai között.

A családállítás atyja

Bert Hellinger (született 1925-ben, Németországban) 25 éven keresztül dolgozott papként Afrikában, rasszok közötti ökumenikus műhelyeket szervezett már azelőtt, hogy pszichoanalízist, Geltalt-terápiát, tranzakcióanalízist (TA) és a családterápiák bizonyos formáit tanulta volna. Mindezen tapasztalatok formálták meg az alapját az ő rendszerszemléletű csoport-megközelítésének, melyet „család-állításként” ismerünk.

Hellinger felismerte a rendező elvet, amely aktív erőként működik a családokban. Amennyiben a családban uralkodó rendet nem tartjuk tiszteletben, és visszatérések, tagadás, téves azonosulás van a családban, az eredmény zavarodottság, amely valamely családtag helytelen pozíciójára utal.

A családi rend számára arrogáns hatást kelt az, ha egy gyerek akarja megszervezni a szülők közötti viszonyt, amennyiben lenézi az apát vagy az anyát és bosszúálló, becsmérlő velük, ha maga mögött akarja hagyni az egyik idősebb fiú- vagy lánytestvért.

Néha a gyermek tudattalanul és teljesen haszontalanul áldozza fel magát, egy olyan ösztönös igényből fakadóan, miszerint meg kell óvnia a családi egyensúlyt (vérfertőzésbe keveredik azért, hogy megvédje az anyát) vagy azáltal, hogy túlságosan sok felelősséget vesz el a gyenge apától, amely később megterhelő lesz a felnőtt kapcsolataira nézve.

Csakis az alázat és a (rejtett) igazság felismerése képes visszaállítani az ártatlanság és a bűntudat egyensúlyát. Az igazság, mint egy láng felvillanása, képes magát megmutatni… és a következő pillanat már lehet másmilyen, el is tűnhet: „az igazság nem állandó”, mondja Hellinger. Az ő “rendről” alkotott víziója rugalmas, időnként vitákra ad okot: a hűtlenséggel kapcsolatosan kijelenti, hogy ez magában foglalja a házasság végét.

Hosszas gyakorlatában felismerte, hogy a korai halál, abortusz, öngyilkosság, családi titok, erőltetett emigráció, valamely családtag kizárása (bűncselekmény, pszichiátriai okok, vegyes házasság, szexuális identitás, másik vallás követése, vagy olyan döntés következtében, hogy visszavonult apáca vagy szerzetes lesz) esetén a következő generáció tagjai zavarttá válhatnak, anélkül, hogy értenék, mi történik velük.

Hogy zajlik egy családállítás?

A “családállításhoz” 10-20 résztvevőre van szükség, időtartama fél és másfél óra között ingadozhat. A kliens (aki előkészületként jó, ha tanulmányozza saját családfáját) hozzálát problémája megformálásához anélkül, hogy túl sok részletet adna meg. Felkérést kap arra, hogy kérjen meg csoporttagokat, képviseljék őt magát, illetve családtagjait és a még a fontosnak vélt halott családtagokat is.

Mihelyst minden képviselő megkapta a helyét a szobában, olyan érzéseket, illetve kölcsönhatásokat tapasztalnak, melyek azokhoz a személyekhez tartoznak, akiket ők képviselnek. Ezt a jelenséget “a tudó mezőnek” nevezik, amely megteremti az ösztönös vonzódást, illetve elutasítást, a pozíció megváltoztatásának igényét, stb. Ennek módosulatai mindenhol intenzív emocionális reakciókat képesek kiváltani.

A terapeuta “szertartásos mondatokat” alkalmaz, amely az egész állításnak meglehetősen rituális karakterisztikát ad. A saját családját képviselő tagok közötti váltakozó kölcsönhatások arra sarkallják a klienst, hogy eredeti, fixált “forgatókönyveit” egy új, multidimenzionális valósággá változtassa, amely több tudatosságot és harmóniát eredményez.

A „tudó mező”

A „tudó mező” jelenségét transzperszonális szempontból úgy magyarázzuk, hogy ez az a kollektív tudati mező, amit az isteni tudatnak tekintünk. Ez a mező az, ami rendezi a dolgokat, a nem véletlen véletlenek, a sorsot, stb. (nevezhetjük Istennek, csí-nek vagy pránának akár).

Amennyiben minden ember össze van kapcsolva ebben a kozmikus energiamezőben, úgy mindannyian egyetlen emberi család tagjaiként működünk, és képesek vagyunk intuitív módon információkat fogadni a Legfelsőbb Énünkkel megvalósuló kapcsolatunk által. Feltételezések szerint ennek a gyönyörű összekapcsolódásnak egyetlen végső célja van, hogy az emberi tudatosság legmagasabb formájához és kollektív harmóniához vezessen el bennünket.

Forrás: Gánti Bence, Louise Bloemen (fordította Bőr Róbert), A Hellinger-féle családállítás, Integrál Akadémia jegyzet