A kínzástól a szedálásig: a pszichiátria rövid története

 Lelki és súlyos pszichés problémák mindig is léteztek a világban. Az ókori görögök vagy egyiptomiak hisztériaként és melankóliaként utalnak rájuk, a középkorban pedig úgy vélték, a lelki egyensúly felborulása démonok általi megszállottságot jelez.

Sötét, kínzó középkor

Az első „megoldás” a pszichés problémák „kezelésére” az 1200-as években jött létre. Ez volt az azilum (menhely). Lényege abban állt, hogy a kezelhetetlennek ítélt embereket elfogták, majd egy olyan helyre vitték őket, ahol nem zavarták a társadalom többi tagját. Ez tehát egy elkülönítő hozzáállás volt, ami a XIII. századtól a XX. század második feléig kizárólagos szemléletként uralkodott a pszichiátriában.

Ezek a helyek a XX. századig pusztán a zárt falak mögötti fizikai elkülönítés, korlátozás, megkötözés, láncra verés, ostorozás, verés és kínzás színhelyei voltak, s gyakorlatilag a pszichiátria egyetlen eszköztáraként szolgáltak. A cél a pszichés problémákkal élő emberek elkülönített tárolása, megfegyelmezése volt, amihez az erőszak és megfélemlítés válogatott eszközeit alkalmazták.

A legkeményebb „elmegyógyintézet” az angliai Bedlam volt, ahol az elkülönített pszichés betegeket beléptidíj ellenében cirkuszi mutatványként prezentálták a kíváncsi szemek előtt. A korszellemet jól illusztrálja Benjamin Rush, az amerikai pszichiátria atyjának 1812-ben tett kijelentése, miszerint a rémület erőteljesen hat a testre az elme közegén keresztül, ezért használni kell az őrültség gyógyítására.

Felfedezések, elfeledések

A XX. század elején Freud kijelentette, hogy a pszichés problémáknak lelki eredetük van (elfojtás), vagyis nem neurológiai, biológiai vagy orvosi eredetűek. Kidolgozta a pszichoanalízis módszerét a lelki bajok beszélgetéssel történő feltáró kezelésére, melyet ő maga nem pszichiátrián, hanem magánpraxisban végzett.

A pszichiáterek egy része elkezdte alkalmazni a pszichoanalitikus lelki beszélgetést a pszichiátriai klinikákon is. Mára ez a vonal gyengült és a biológiai-gyógyszerészeti hozzáállás mélyült el.

Az 1930-as években feltalálták az elektrosokk módszert (elektrokonvulzív terápia – ECT), valamint a pszicho-sebészetet (az agy egyes területeinek átvágását – lobotómia, leukotómia), amivel javulást tudtak előidézni bizonyos esetekben.

Gyógyszerrel a lelki békéért

A lelki állapotot befolyásoló pszichiátriai gyógyszereket az 1950-es és 60-as években találták fel. Ekkor fedezték fel a klórpromazint és a lítium-karbonátot. A klórpromazin egy pszichotikus állapotokat megszüntető antipszichotikum, ami szedáló, nyugtató hatású. A lítiumot hangulat-stabilizátorként alkalmazták hangulatzavarokra, depresszióra vagy mániás-depresszióra.

Ma már ezeknél kifinomultabb gyógyszereket használnak, de ekkor alakították ki a jelenleg is használatos fő gyógyszertípusokat – az antipszichotikumokat, antidepresszánsokat és szorongásoldókat (anxiolitikumokat). A pszichiátriai gyógyszerek alkalmazása széles körben elterjedt, mára pedig a pszichiáter fő (gyakran egyetlen) „terápiás” tevékenységét jelentik.

Antipszichiátriai mozgalom

Az 1960-as években útjára induló antipszichiátriai mozgalom a humanisztikus pszichológia emberközpontú szemléletén keresztül elérte a pszichiátriát is. Az R.D Laing és Thomas Szasz pszichoterapeuták nevéhez fűződő mozgalom a pszichiátria elméletét, módszertanát és embertelen hozzáállását egyaránt kritizálta.

Szerintük a pszichiátria a lélek és a társadalom jelenségeire helytelen módon orvosi-biológiai szemléletet alkalmaz. A diagnosztizálással olyan betegség kategóriákba sorolják az egyént, amelyek egyrészt se tudományosan, se klinikailag nincsenek jól alátámasztva, másrészt pedig erősen stigmatizálnak (a társadalom, a környezet és akár a csalás is elhatárolódhat tőle).

Thomas Szasz szerint a pszichiátria – számos egészségügyi törvényen keresztül – szekuláris (nem egyházi) államvallássá vált. Ez egy szociális hatalmi rendszer, ami a tudományosság álruhájában tetszeleg. Az elképzelést, miszerint a biológiai pszichiátria valódi tudomány, vagy az orvostudomány egy valódi ága, már számos kritikus is megkérdőjelezte, mint pl. Michel Foucault A bolondság története (Madness and Civilization, 1961) címő könyvében.

Lásd a teljes képet! Hogy kapcsolódik össze a pszichiátriai gondolkodás a pszichológiával és a pszichoterápiával? Február 9-ei előadásunkon megtudhatod.

Forrás: Gánti Bence, Pszichiátriai alapismeretek, Budapest – Integrál Akadémia jegyzet


JELENTKEZZ a Lelki gyógyítás alapismereteiről szóló, mindenki számára nyitott előadásunkra!

Részletek: www.integralakademia.hu/pszichologiai_iranyzatok_2019

Hozzászólások