A megnyugodott, kitisztult szív univerzális jót akar, és erre készteti az egyént. A magas tudatállapotú ember fenntartja ezt az állapotot, ahol az erkölcs működik benne. Nyitott szív esetén nem lopok, nem ölök, tisztán beszélek, nem sértek, bántok meg senkit, nem használok drogokat.

Minden hagyománynak megvan a saját erkölcse. Más-más kifejezéssel írják le ugyanazt, a nyitott szív állapotát. Buddhizmusban szeretetként, együttérzésként, a jógában ez az ahimszá – a nem ártás, önvizsgálat, önátadás az Istennek, a kereszténységben ez a Tízparancsolat.

Az erkölcsök olyan emberek kinyilatkoztatásai, akiknek meg volt nyílva a szívük és ez folyt belőlük. Ha egy erkölcsi dolgot veszek gyakorlásom fókuszául, akkor az automatikusan beindul és bevonzza az összes többit.

Brahmavihára – az Isteni állapotban való időzés ismérvei:

– semlegesség – upékkha: én-nélküliség, nyugodt csendes tudat, szív, az “én”-es reakciók hiánya

– együttérzés – karuna: a semlegesség felszabadult, laza terében, ha a másik érez valamit, azt én is érzem

– szerető jóság – metta: kilazult elme és szív esetén valósul meg, a kereszténységben ez a feltétel nélküli szeretetnek felel meg, ami a buddhistáknál az együttérzés és a szerető jóság együtt

– együtt örülés, együttérző öröm – muditá: a karuna másik oldala, csak az öröm oldaláról. Örülök, hogy a másiknak jó.

Az erkölcs és a fenti 4 tulajdonság természetes lényünk mélye, magja. Ha meditációban megtisztulunk, ezek jönnek elő. Transzokban pillanatokra átélhetjük ezeket, meditációban pedig ki tudjuk magunkban művelni őket.

Azt, hogy valaki mennyire spirituális, ennek a 4 tulajdonságnak a megléte és mértéke mutatja:

Karuna – együttérzés

Metta – szeretı jóság

Muditá – együtt örülés

Upékkha – semlegesség.

Kik a sziddhik?

Sziddhinek nevezzük a jógában az ember paranormális, különleges képességeit. A jelenségek természetesen nem csak a jógában állnak fenn, hanem bárhol a világon, ahol spiritualitás van. A jelenségkör elnevezését – sziddhi – a jógától kölcsönöztük. A sziddhik vagy spontán vannak meg egy személyben, vagy a spirituális gyakorlás során jelennek meg. Különösen a meditációs gyakorlatok, azon belül is a koncentrációs gyakorlatok során szoktak megjelenni ilyenek. A jógában sziddhiként írják le például a levitációt (lebegést), a gondolatolvasást, a több testben való egyidejű megjelenést, vagy az eltűnés képességét. Ide sorolhatjuk az olyan “hétköznapibb” paranormális jelenségeket is, mint az auralátás, a telepatikus képességek és a parapszichológiai képességek.

A jóga, a buddhizmus, a szúfizmus és más nagy spirituális hagyományok mind felhívják a figyelmet arra, hogy:

1) ezek a képességek ego csapdákká válnak, ha a vágyódás és az elutasítás szolgálatába állítjuk őket, ahogy könnyen megesik azokkal, akik nem tisztították meg a tudatukat ezektől,

2) noha az ilyen képességek megléte a spiritualitás meglétének a jele, azonban nem ezen mérjük a spirituális előrehaladottság fokát. Ezek inkább a spiritualitás kísérőjelenségei. Más szóval, enélkül is spirituális valaki, és lehet úgy megvilágosodni, hogy a személynek nincsenek különleges képességei, nem tud lebegni, gondolatot olvasni, stb.

Valójában számos ember él át megvilágosodás élményt sziddhik nélkül. Emellett számos olyan személy van, akiknek vannak különleges képességeik, mégis, az alapvető spirituális fokmérőkben –erkölcsi tisztaság, brahmavihárák, együttérzés, empátia, szeretet, éntelenség, stb. – gyengék.

Összefoglalóan, a spirituális fejlettség fokmérői az erkölcsi tisztaság és a brahmavihárák jelenlétének a foka, nem pedig a sziddhik megléte. Ezzel együtt minden kultúrában, spirituális hagyományban (“világvallásban”), vagy azokon kívül, vannak olyan magasan realizált mesterek, szentek, akiknél mindezek – beleértve a sziddhiket is – együtt vannak jelen.

Forrás: Gánti Bence, A tudat állapotai 1. rész, Integrál Akadémia jegyzet, 2009.