Az evolúciós fejlődés ötszintű modelljét,  mely egyben az emberi kapcsolatok fejlődésének szociokibernetikai modellje is, Dr. Honti László társadalomtudós, pszichológus, szociológus és szociokibernetikus írta le.

A szociokibernetika – ahogy a neve is utal rá – a társas rendszerek és társadalmak jelenségeivel foglalkozik rendszerelméleti megközelítésben. Dr. Honti László szerint öt működési módja létezik a társadalmaknak, a tudatosságnak, az emberi agynak és a hormonrendszernek. Az öt működési mód öt jellegzetes létállapotot hoz létre, amelyeket a következőkben részletesen bemutatunk.

„A” szint – ’A’GRESSZIÓ (Agression)

Ez az agresszió, gyűlölet, erőszak és harc szintje. Itt az alapvető emberi ösztön érintett: életben maradni vagy megsemmisülni. Ez meg tud jelenni háborús helyzetben vagy mindennapi szituációkban, amikor dühösek vagyunk valakire, vitatkozunk vele és bántani akarjuk. Megjelenhet az emberen belüli küzdelemként is, amikor haragszunk önmagunkra és ostorozzuk magunkat.

Az „A” szintet fenntartó mítosz a „szemet szemért, fogat fogért” elv. Ekkor azt hisszük, ha nem támadunk, minket támadnak meg. Amikor két ember egyszerre van az „A” szint elmeállapotában, nincs közöttük valódi kapcsolat, hiányzik az igazi kommunikáció. Csak akadályt jelentenek egymás számára, amit ki kell iktatni, vagy el kell menekülni előle.  Itt az erősebb agresszor („A”) a domináns, aki uralja a gyengébbet („a”), a függőt. Őt vagy elsöprik, vagy elmenekül, vagy lázad. Az „A” szint pozitív oldala ugyanakkor a fenyegető veszély elhárításának képessége.

„B” szint – ’B’ÜROKRÁCIA (Bureaucracy)

A társas érintkezés fejlődésének következő szintje az, amikor az emberek szabályozni kezdik az együttlétüket, a köztük lévő viszonyokat. Olyan szabályokat alkotnak, amelyek rendet teremtenek az életükben. A hatalmon lévők (B) határozzák meg, hogy mit lehet tenni és mit nem. Ők kontrollálják a szabálykövetőket (b). „B”-nek meg van az apparátusa ahhoz, hogy betartassa a törvényeket „b”-vel, aki fél a hatalomgyakorlótól.

A „B” szintet a szabályok, szerepek, előírások és merev hierarchiák szerint  élünk, ami leginkább a bürokráciában jelenik meg. Ez az, amit általában hivatalosnak vagy formálisnak nevezünk. Ennek a létállapotnak a legfőbb jellemzője, hogy az egyénieskedés, az individualitás tiltva van. Emiatt a „B” szint személytelen. Ha nem szabad valamit megtenni, akkor a törvényre, a rendre, a szabályra hivatkozunk és nem egy emberre. Azt mondjuk: „mert ez a szabály” vagy „a kormány” akarja/várja el tőlünk. Ezek arctalan, nem ember-ember közötti kapcsolatok. Ez a helyzet dichotómiát (ellentétet) teremt két ember között. Az alsóbb és a magasabb rendű, az úr és a szolga között.

Az alapvető mítosz ezen a szinten, hogy a fő hatalmat és annak szabályait (a rendszert) öröknek és megkérdőjelezhetetlennek hisszük. A „B” szint a konformizmus, a dogmák, a formák ismétlése, melyek elvesztették valódi lényegüket. Ez a modor, a protokoll, a közlekedési szabályok, a divat világa. Ide tartoznak az iskolák, a hadseregek, a hivatalok, az intézmények, ugyanakkor a vallások, rítusok és rituálék is. Mindebből következően a „B” szint pozitív oldala a rend, a hit és a bizalom.

„C” szint – ’C’SALÁS, VERSENGÉS (Competition)

A „C” szint a verseny, a versengés, a vetélkedés és a köréjük épülő vég nélküli játszmák világa. Amikor az emberek rájönnek, hogy a szabályokat megváltoztathatják, sőt, ők maguk alakíthatják ki, akkor lépnek át a „C” szintre. Az lesz az uralkodó, aki a szabályokat alkotja.  Ezen a szinten a legfőbb motivációnk a csúcsra kerülés és a pozíciók ellenőrzésének igénye. Megpróbálunk szabályokat alkotni és rávenni másokat, hogy kövessék azokat.

A „C” szinten az emberek nem azt mondják, amit akarnak, hanem azért mondanak bármit is, hogy elérjék leplezett szándékaikat. Nem nyilvánítják ki valódi érdekeiket és motivációikat, cserébe a másik is elrejtheti a sajátjait. Itt azt választjuk tehát, hogy egyszerűen nem mondjuk el, amit valójában gondolunk. Ez miatt a „C” szint a soha véget nem érő bonyolítások, félreértések és emberi játszmák színtere.

Ugyanakkor a csalás, hazugság és manipuláció világát is itt találjuk. Az emberek ezen a szinten általában azt gondolják, hogy ők nem csalnak és hazudnak – mert önmaguknak is hazudnak még. Ezt a szintet a korlátozott erőforrások (energia), a hiány és a szűkösség mítosza tartja fenn, vagyis az attól való félelem, hogy „nincs elég” mindenkinek. Ha ebben hiszünk, jó alapunk van a versengésre, a küzdelemre és, hogy elsőként szerezzünk meg valamit. A „C” szintre épülő társadalmi rendszer a kapitalizmus. Az egész mai nyugati világ így működik. Nem számít, ha emberek halnak meg, ha háborúzunk, csak a profit legyen meg bármilyen áron, bármilyen eszközzel.

Itt a tipikus emberi kapcsolat olyan, amiben az egyik fél vesztesnek érzi magát. Az én szerencsém a te veszteséged. Az én nyereségem a te fájdalmad. Amikor nyertes-vesztes szituációt tapasztalunk, akkor ezen a szinten vagyunk. A hétköznapi helyzetek tele vannak játszmákkal és manipulációval. Az idő nagy részét a „C” szinten töltjük, és manapság ezt úgy hívjuk, hogy „normál” működésmód. A „C” szint pozitív oldala az egészséges, józan verseny. Amikor valaki jobb, mint a másik, akkor helyénvaló, hogy megjutalmazzuk, ezzel motiválva őt és a többieket is a továbbfejlődésre.

„D” szint – ’D’ÖNTÉS, FELTÁRULKOZÁS, MEGOSZTÁS (Self-Disclosure)

A „D” szint a „B” ellentéte vagy annak tükre. Ez a szelf (a személyiség) teljes kibontakozása. Az emberek itt felhagynak a rejtőzködéssel, takargatással és a manipulatív játszmákkal. A valódi érzelmeik, vágyaik és szükségleteik szerint kezdenek működni. A „D” azt teszi, amit mond, jellemzője a hitelesség és autonómia (belülről vezéreltség). Ebben az állapotban egyediek vagyunk. Az elme, a gondolkodás, a szív és az érzelem integrálódik bennünk. Ez az énfejlődés (ego-fejlődés) csúcsa, ezért ezt önmegvalósításnak vagy önkiteljesítésnek is nevezik. Itt elkezdünk felhagyni az önmagunk megváltoztatására irányuló küzdelemmel, ami önelfogadásba fordul át. Megtanuljuk hasznossá tenni magunkat a világ számára úgy, ahogyan vagyunk.

Az individualitás, szabadság és az önkifejezés a „D” szint fő értékei. Amikor fiatalokat látunk szokatlan ruhákba öltözve, egyéni stílusban, akkor a „D” szintjüket gyakorolják. A nagy géniuszok, akiket senki sem ért meg, mert egyediek és másképp gondolkoznak, szintén ebben a valóságban időznek. Ez vonatkozik a művészekre, a különc emberekre, a szabadúszókra és mindazokra, akik a saját útjukat járják, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak róluk.

Egyre több jelét látni ma a világban a „D” szintnek. Mindenhol, ahol az emberek bátorítják az egyéni növekedést, az egyéni megnyílást, a kreativitást, az önfeltárulkozást, az autonóm létezést, ott a „D” szinttel találkozhatunk. Amikor eszerint élünk, akkor nyílt üzleteket kötünk, nyílt tárgyalásokat folytatunk. A „C” szinten még úgy teszünk, mintha nyílt lapokkal játszanának és elrejtjük a lényeget, hogy védjük magunkat. A ”D” szinten már mindent kiteszünk az asztalra, és meghívjuk a másikat, hogy ő is tegyen így. A kommunikációban egyszerűen fejezzük ki magunkat, a másikhoz meghívással, javaslattal, ajánlással fordulunk, nem pedig paranccsal és elvárással. Ezen a szinten valósul meg a win-win (nyertes-nyertes) együttműködés, amikor az én sikerem a te jóllétedet is támogatja, nem pedig annak kárára történik.

„E” szint – ’E’GYSÉG, MEGVILÁGOSODÁS (Enlightenment)

A legbátrabb dolog a világon, ha ki merjük mutatni a szeretetünket és el tudjuk fogadni mások szeretetét. Ehhez fel kell adnunk minden elővigyázatosságot, okfejtést és hiedelmet. Egyszerűen bele kell ugranunk a szeretet és létezés nagy ismeretlen óceánjába.

Az „E” szint az együttérzés, szeretet és jó szándék világa, ahol sor kerül a béke és harmónia megtapasztalására. Itt az ember elérte, megélte és kiélte a „D” szintet. Ezt követően természetesen fejlődik ki benne az „E” szint valósága.

Ekkor nagy örömünket leljük abban, ha csendben másokat figyelünk. A teremtés remekműveként csodálunk minden emberi lényt. Megfeledkezünk az ítélkező kommentárokról és csak vagyunk, mint egy gyermek. Ezen a ponton nyílunk meg igazán mások felé. Ezt nem kell gyakorolnunk, magától történik meg a „D” szinten való munkálkodásunk eredményeként. Hirtelen úgy érezzük, hogy túlcsordul bennünk az együttérzés, a szeretet és a másokért való tenni akarás vágya. Ezt nem mi csináljuk, nem elérjük, hanem egyszerűen megtörténik velünk.

A bennünk megjelenő új impulzusok és az ebből fakadó tapasztalatok a perszonális tartomány mögött vannak, kívül esnek az én realitásán, ezért is hívjuk őket transzperszonálisnak. Ennek egyik rétege az, hogy érzékelni kezdjük más emberek és a transzperszonális világ valóságát. Ezeket misztikus, vallásos tapasztalásoknak hívjuk, melyeknek sok fajtája létezik. Ken Wilber, az integrál pszichológia atyja rendszerezte őket a tudatosság fejlődésének nagy összefüggő rendszerében.

Az „E” szinten megnő az emberek iránti érzékenységünk. Az utcán való sétálás egy megérintő élménnyé válhat. Egyszer csak ösztönösen megérezzük, hogy mások, hogy érzik magukat és hogyan zárkóznak be saját kis világukba a „veszélyes másik” félelmétől vezérelve. Látjuk a játszmáikat és a stratégiáikat is. Ekkor egy másik leckét kell megtanulnunk: elfogadni azt, hogy a világ ilyen, és mi csak azt a kis részt változtathatjuk meg, ami ránk van bízva.

Itt nem küzdünk magunkért, az önmegvalósításért vagy a pénzünkért. Ezerszer lefutottuk már ezeket a köröket – üressé és unalmassá váltak. A transzperszonális kapcsolatban találunk örömöt, történjen ez a külső, társadalmi szinten – mások segítése által – vagy belső úton a beteljesülés és a meditációs célok megvalósításán keresztül. Ezen a szinten találjuk a nagy misztikusokat és szenteket, akik a világi életből kivonulva az isteni felé fordulva élik mindennapjaikat.

Ma még nincs példa egy állandó és működő „E” szintű társadalmi berendezkedésre. Minden jel azt mutatja azonban, – a “D” szint egyre szaporodó jelenlétét is beleértve -, hogy a világunkban jelenleg zajló globális emberi fejlődés egy „E” szintű társadalom felé halad.

---

Milyen kapcsolati dinamikák működnek az emberek között az öt szint modell szerint? Tudd meg február 10-ei, mindenki számára nyitott előadásunkon!

Részletek: www.integralakademia.hu/februar2018