A mese vagy egy történet összeköti a mesélőt és a hallgatókat a képzelet által. A képzelet szimbólumokat használ – élmények, képek, hangok – amelyeknek az emberek bizonyos jelentést adnak. Ilyen módon a mesemondó igazából mindig a kapcsolódások alakítását és erősítését segíti egy közösségen belül azáltal, hogy a képzeletet serkenti a mesében megjelenő szimbólumok által.
Duncan Williamson élete a mesékről és énekről szólt. Skót Utazó családból származott. A Skót Utazók nomád emberek voltak, nem tartoztak sem a romákhoz sem a cigányokhoz, bár ők is sokat tudnának mesélni az előítéletekről és a becsmérlésről. Duncan Williamson 60 évet töltött utazással Skócia területén, bármerre járt, történeteket mesélt és gyűjtött. A többi Skót Utazó-hoz hasonlóan Duncan családja is nomád életet élt, télen sátorban laktak, nyáron pedig összecsomagoltak és vándoroltak egyik helyről a másikra, szezonális munkákat vállalva, hogy eltartsák magukat.
Duncan hetedik gyerekként született a 16-ból ‘a fa alatt’, ahogy viccesen mesélni szokta, és már pici kora óta átszőtték a mesék és történetek az életét. Sem az anyja, sem az apja nem tudtak olvasni, úgyhogy azokat a történeteket mesélték a gyerekeknek, amelyeket ők maguk is a szüleiktől hallottak gyerekként. Apja néha olyan hosszú történeteket mesélt, hogy a mesemondás több estét is igénybe vett. Ilyenkor a gyerekeknek ki kellet érdemelniük, hogy tovább mesélje a történetet – fát hordtak, tüzet raktak, vizet hoztak, üzeneteket továbbítottak, mielőtt hallhatták egy izgalmas történet további részét.
Duncan 15 évesen hagyta el családját és folytatta a nomád életmódot a saját útját járva, a családi tradíciókat követve – meséket mesélt és dalokat énekelt. 2007-ben bekövetkezett halála után 10 gyereket hagyott maga után és az özvegyét Linda Williamsont, aki tovább vitte Duncan gazdag mese-örökségét.
Duncan hitt abban, hogy a történeteknek nagyon fontos szerepe van az oktatásban és a felnövésben.
Ő maga azt mesélte sokszor, hogy a családja által mesélt történetekből tanulta meg, hogyan kell viselkednie.
“Az apám a történeteken keresztül mesélte el nekünk, hogy miként viselkedjünk a földön és miként legyünk természetes emberi lények – hogyan tartsunk tiszteletben másokat, hogyan ne legyünk kapzsik vagy önzőek. Az idősek mesélése által egy tökéletes tudást kaptam arról a világról, amelyben élnem kellet.”
Duncan hitt a mesékbe rejtett örök bölcsességben is, amelyek átívelik az idő múlását. Szerinte a történetek és mesék valami olyasmi, ami velünk marad egész életünkön keresztül, hogy aztán tovább adjuk a gyermekeinknek, hogy ők is tovább adják a gyermekeiknek és így tovább. Ha valaki emlékszik a történetünkre, akkor az azt jelenti, hogy ránk is emlékszik.
“Amikor elmesélsz egy történetet, vagy elénekelsz egy dalt, az a személy, akitől ezt hallottad mögötted áll. Amikor ez a személy mesélte el neked a történetet, akkor mögötte az a személy állt, akitől ő hallotta…”
Forrás:
http://www.florisbooks.co.uk/authors/duncan-williamson.php
Wikipedia
Angela Halvorsen Bogo részesülhetett abból az élményből, hogy magától Duncan Williamson-tól tanulta a mesélés mesterségét. Ma ő is meséket mesél és énekel, hogy a mesemondás élményét és gyógyító erejét másoknak is átadja.
2016. december 2. péntek, 18.00-20.00 Angela bemutatja a
mesemondás és éneklés gyógyító erejét,
különös tekintettel a tél ezen szakaszára, amikor a sötétben Karácsony közeledtével a fény csodáját ünnepeljük.
Szeretnél velünk mély csendeket ülve elmélyedni a meditációban, jókat beszélgetve mesterévé válni a minőségi együttléteknek, olykor pedig mozogni, táncolni és igazán megtapasztalni az integrál létmódot?
Ha már sok helyen kerested, de eddig nem találtad meg azt, ahol a pszichológia és a spiritualitás összeérnek, akkor itt jó helyen jársz!
INTEGRÁL AKADÉMIA
Hazánk és Európa első szisztematikus integrál pszichológiai képzőhelye
Tudás * Szakmai gyakorlat * Saját élmény * Spiritualitás
Hozzászólások