Íme egy második gyakorlatcsomag otthonra.

A rossz feltételezés elengedése 

Megfigyelted, hogy az ismerőseid (ha valami, akár apró probléma van), hamar és meggyőződéssel rossz szándékot feltételeznek egy harmadik személyről?

Példa: “Megbeszéltük, hogy János áthozza ma délután négykor a gereblyét. De nem jött. Biztosan haragszik rám, vagy valami baja van velünk. “

Lehetséges, hogy te is ezt csinálod olykor?

Szinte jóleső és izgató azonnal rosszat mondani a másik emberről a többieknek, amikor nincs ott.

És azt vajon megfigyelted-e, hogy ilyenkor van a mondásunkban egy extra vehemencia, ugyanis a lelkünk tudja, hogy hazudunk. A hazugságunk abban áll, hogy nem tudjuk egyébként miért nem jött János, de bedühödünk, és azért mondunk róla rosszat, hogy levezessük a dühöt. Fontosabb a dühünk verbális levezetése azáltal, hogy valakinek őt szídjuk, mint az, hogy vigyázzunk Jánosra a többiek előtt. Inkább destruáljuk Jánost mások előtt. Ez egy egocentrikus impulzív megoldás (egocentrikus azért, mert nem érdekel János, csak a saját feszültségoldásom érdekel és impulzív azért, mert azonnali feszültségcsökkentést akarok). Tehát igazából infó nélkül lehúzzuk Jánost, és azzal, hogy nem mondjuk hozzá, hogy “lehet, hogy ez van, lehet, hogy az”, hanem kijelentjük hogy van – azt hazudjuk a másiknak, hogy ez így van, hogy ezt tudjuk.

Miért van a világban annyi rossz? Egy ok miatt: mert én odateszem. Mert te odateszed. Mert mi odatesszük a szennyest önmagunk és egymás terébe.

Nos, ha szeretnél tiszta tudatot, nyugalmas, derűs belsőt, az egyedül tőled függ. Ebben a gyakorlatban engedd el ezt a rossz szokást és olykor erős reflexesnek érzett impulzust, hogy rosszat feltételezz a másikról.

A posztmodern fordulat az, hogy veszed az erőt és kiszállsz a tudatalatt közmegegyezett valóság hülyeség részéből.

Egy pszichológiai kutatásban pont a rosszat feltételezés jelenségét vizsgálták. Utánajártak, hogy amikor rosszat feltételeznek, vagy várnak el az emberek, az hány százalékban igaz, hány százalékban lesz valóban úgy, ahogy hiszik és hangoztatják. Kiderült, hogy 100-ból 75-ször tévednek és 25%-ban találják el!

Tehát 25% az esélye, hogy János azért nem jött négykor a gereblyével, mert baja van velünk, és 75%-az esélye, hogy tök jóban van velünk, és valami más történt.

Azt is kimutatták a neuropszichológusok, hogy az idegrendszerben egy beépített evolúciós szokás először rosszra gondolni. Nos, szokás vagy nem: gyakorlással felülírható – vallja többek között Dr. Rick Hanson a “Buddha’s Brain” (Buddha Agya) és a “Hardwiring Happyness” (Behuzalozni a boldogságot) – mármint az agyunkba – című könyvek szerzője, aki a kaliforniai Stanford Egyetem neuropszichológia kutatója. Hanson,  aki egyben 30 éve hosszú elvonulásokra is járó vipassana meditáló és meditációs tanár, egyike a meditatív, felemelkedett és pozitív tudatállapotok egyetemi kutatóinak Amerikában.

Nos:

Miért nem jött János 4-kor a gereblyével?

75% az esélye, hogy rögtön valami rosszra gondolsz és tévedsz.

25% az esélye, hogy nem gondolsz semmire (csendben marad a fejed), vagy jóra gondolsz.

Gyakorlat: 

1. Vedd észre, amikor történik egy esemény napközben és te rosszat feltételezel!
2. Vedd észre, milyen gyorsan és meggyőződéssel teszed, mintha tényleg igaz lenne!
3.  Vedd észre a késztetést (vagy azt a tettet, hogy) kimondod valakinek hangosan!
4.  Ha kimondtad, vedd észre, hogy ettől dühösebb leszel, mélyebben veszed a levegőt és vagy megkönnyebbülsz, vagy a düh keserében kéjelegsz, mintha kicsit égne a tested!
5. Hagyd abba a 4.-3.-2. pontokat, és mikor 1 nél tartasz:

a) engedd el a rosszat feltételezést,
b) ne foglalkozz vele, tegyél mást helyette, és amikor beszélsz majd az illetővel, beszéld át vele mi volt,
c) ha érdekel és tudsz, járj utána rögvest, mi lehet,
d) gondolj egy lehetséges jó okra / vagy küldjél jóindulatú kívánságot felé (ez a haladó meditáló gyakorlat)!

Ha 5/d-t tudsz, az nagyon jó. De ha eljutsz az 1-ig és egyszerűen csendben maradsz kívül és belül, már az is nagyszerű.

Figyeld meg – esetleg naplózd -, hogy egy nap reggel 7 és este 10 között hány rosszat feltételezés “csattan el” a térben! Belőled, másokból, körülötted, és (ha véletlen Facebook-ot vagy híreket nézel) ott hány. Lehet, hogy megdöbbensz: olyan mértékű a rosszat feltételezés, mintha megőrültünk volna és kéjesen csapkodnánk az őrület vizeit magunk körül a rosszfeltételezés ostorával. Nos, ha rossz a világ, miért rossz? Mert rosszat fújunk bele a szánkkal, a beszédünkkel és a viselkedésünkkel.

És íme ismét egy kis ébresztőcsengő: te ebből most kiszállhatsz. A térnek egyetlen pontja van körülötted, ahol arra számíthatsz, és biztosan számíthatsz rá, ha akarod, hogy jobb lesz a világ: ez TE vagy. Ezekkel az apró tréning gyakorlatokkal lassan átültetjük a virágokat a pszichénkben.

Bence

****

Ha szeretnél további írásokat olvasni tőlem: