Pszichénk egy örökmozgó rendszer, amely a külvilágban és gondolataink, érzelmeink belső világában is minden apró rezdülésre azonnali aktivitással reagál. Minden egyes inger magával hoz egy érzést, ezért egyik pillanatról a másikra lehetünk boldogok vagy szomorúak anélkül, hogy tudnánk az okát.

Hová bújjak?

Belső működésünk nyughatatlanságának eredményeként kedélyállapotunk naponta többször változik és ugyanezt a hullámzó mozgást követné le személyiségünk is, ha hagynánk neki. Persze, nem hagyjuk.

Rengetegféle módon próbálunk kitérni az érzéseink elől. Az élet kiszámíthatatlan, ami félelmetes és a legkevésbé sem ad biztonságérzetet. Azért, hogy ne kelljen szembesülnünk a rideg valósággal, sok mindent kipróbálunk. Van, aki drogokba, alkoholba, szerencsejátékba vagy gyógyszerekbe menekül, mások a filmek, könyvek és elvarázsolt történek világában keresnek menedéket, megint mások az elméjükben próbálnak elbújni, ami könnyen pszichopatológiai problémákhoz vezethet.

Új kerülőutakon

A kollektív tudatfejlődés eredményeként tarthatjuk számon azt a menekülési formát, amit spirituális elkerülésnek nevezünk. Amikor nyílik az intuitív részünk, jellemzően felszínre kerülnek bennünk olyan múltból hozott vagy jelenlegi sérelmek és traumatikus hatások, amiket kellő önismeret híján még nem tudunk feldolgozni.

A cél ekkor a szenvedéstől való megszabadulás és, mivel nincs más használható eszköz a kezünkben, csábító lehet ilyenkor a spiritualitás rózsaszín felhői közé menekülni. A jelenséget John Welwood nevezte először spirituális elkerülésnek az 1980-as években.

Ez is a fejlődésünk része

A spirituális elkerülés egy természetes jelenség fejlődésünk útján. A tudatunkban zajló evolúció ekkor éri el azt a pontot, ahol felfedezi a megfogható és tapintható világ mögötti erőket. Lehet, hogy hónapokig vagy akár évekig időzünk ezen a ponton. Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy ez a spirituális utunk része és mindannyian megtapasztaljuk fejlődésünk során.

Ebből a helyzetből az önismeret tud előremozdítani. Spirituális elkerülésünkben arra vágyunk, hogy ne kelljen megélnünk az élet viszontagságait és a hatásukra bennünk megjelenő érzelmeket. Meditálhatunk és részt vehetünk spirituális szeánszokon, várva a csodát, de ezek a próbálkozások valódi önismeret híján nem fognak előrébb vinni minket, rosszabb esetben pedig a spirituális krízis állapotába sodorhatnak.

A valódi spiritualitás kezdete a valódi önismeret

A spiritualitáshoz az önismereten és a testünkkel való kapcsolatfelvételen keresztül vezet az út. Ez adja azt a gyökeret, ahonnan aztán elrugaszkodhatunk a magasabb síkok felé. Minél stabilabb a gyökerünk, annál magasabbra ugorhatunk

Első lépésben ehhez arra van szükség, hogy megértsük és átéljük a bennünk kavargó érzéseket. Amikor megérkezik az önmagunk belső világára fókuszált figyelem képessége, akkor automatikusan nyílik a tudatunk a spirituális régiók felé. Mert ahol a pszichológia véget ér, ott kezdődik a spiritualitás. Nincs olyan lépés, amit fejlődésünk során kihagyhatnánk, mert az evolúcióban egymásra épülő szintek vannak.

Az Integrál Akadémián megismerkedhetsz a tudatfejlődés szintjeivel, megértheted a pszichológia és spiritualitás kapcsolatát, valamint olyan hiteles önismeretre tehetsz szert, amire stabilan építkezhetsz hátralevő életed során.

Gyere el június 7-ei Nyílt Napunkra és ismerkedj meg a fejlődés lehetőségeivel!

Részletek: www.integralakademia.hu/nyarinyiltnap2019