Gyerekként azt hisszük, a miénk lesz minden, ami elő van írva: ház, összetartó család, jó kocsi, gyerekek és persze egy vastag állás, amiből mindezt fedezzük. Vannak szerencsések, akiknek ez össze is jön, de lássuk be, ők a kivétel, ami erősíti a szabályt.

A valóság az, hogy elkezdjük élni azt az életet, ami a szüleink és a környezetünk szerint jó nekünk. Előre kijelölt irányok mentén igyekszünk megvalósítani a mások által helyesnek ítélt célokat. A tét magas, az elvárás egyre több, nekünk pedig se időnk, se energiánk nincs átgondolni, hogy vajon tényleg azt tesszük-e, amit akarunk.

Ha mégis más életre vágynánk, keserves küzdelmek árán válthatunk csak irányt. Az a társadalmi, kulturális környezet ugyanis, amibe beleszületünk, tudat alatt rendkívül erős visszatartó erővel hat ránk egyéni kibontakozásunk és fejlődésünk terén.

A kollektív tudatnak, akárcsak az egyéninek, különböző szintjei, mélységei vannak. Mindegyiken működnek olyan önvédelmi reakciók, amiket a pszichológiában elhárító mechanizmusnak nevezünk.

Mindent magába foglal, mindent meghalad: a holarchia rendszere

Ken Wilber az integrál szemléletbe behozta a holarchia fogalmát. A holarchia az a természetes rendszer, amelybe minden élet rendeződik ezen a bolygón. Jellemzője, hogy többszintű és a magasabb szint mindig magában foglalja, ugyanakkor meg is haladja az alacsonyabbat.

Ilyen például az atomok és molekulák rendeződése. Az atomok szintjét meghaladják a molekulák, melyek ugyan magukban foglalják az atomokat, de összerendeződésük folytán egy újfajta létezési módot hoznak létre. A holarchiák másik jellemzője, hogy ha elpusztul egy alacsonyabb szint, akkor az összes többi ráépülő rendszer is összeomlik. Nézzük például a tápláléklánc alján levő egyedeket. Ha kipusztulnak, akkor azok, akik számára táplálékforrást jelentettek, szintén el fognak pusztulni.

Széllel szemben

Az emberi társadalmak is holarchiába rendeződnek. Minden tudatszintnek kialakul a maga társadalmi rendszere, ami meghatározott gondolkodásmóddal és normakultúrával működik. A kollektív tudat társadalmi normákban megnyilvánuló önvédelmi mechanizmusaival óvja annak a népcsoportnak, törzsnek vagy nemzetnek az egységét és fennmaradását, amelyben létrejött. Ezek nehezítik a többség tudatszintjét még el nem ért egyedek csoportba való integrálódását, illetve az adott kollektív tudatszintet meghaladó tagok csoportból való kilépést.

A kollektív tudat e kohéziós, összetartó ereje kényszerítő erővel hat az adott társadalom tagjaira. Olyan normákat teremt az egyes szinteken, amelyek előírják a csoporttagok számára a helyes és követendő viselkedési, gondolkodási formákat. Ezek megsértésekor a tagok a többiek részéről hátrányos megkülönböztetésre, törvényi vétség esetén pedig szankcionális büntetésre számíthatnak.

Ez a háttérben éberen működő mechanizmus akkor mutatja meg ránk gyakorolt kényszerítő erejét, amikor valami mást akarunk csinálni, mint amit a társadalmi környezetünk megszokott és elvár tőlünk. Ha ugyanis kilógunk a sorból, felkészülhetünk a rosszalló tekintetekre, a becsmérlő megjegyzésekre és a társadalom tagjainak távolságtartására.

Jóakaróink szép szóval próbálják elmagyarázni nekünk, hogy amit az életünkben csinálni akarunk, az őrültség. A felénk áramló kritika és rosszallás gyakran gyorsan véget vet újító kedvünknek és mi magunk is elhisszük, hogy vágyaink irreálisak. Ekkor lemondunk önmagunkról azért, hogy a környezetünk elfogadjon minket. A rend helyreáll, mi mégsem leszünk tőle boldogok.

Az újítók nem állnak vissza a sorba

Aki végképp kinőtte az adott társadalmi-kulturális keret gondolkodási és viselkedési formáit, nem akar és nem is tud többé beállni a sorba. Új ismeretek után vágyik, a világ pedig eddig ismeretlen arcait tárjai fel előtte. Korábbi élete és érdeklődési területei kiüresedetté válnak, ezért elindul, hogy új tartalmakkal töltse meg az életét.

Lehet, hogy először önként vállalt magányba vonul. Ellenáll a társadalmi norma kényszerítő erejének és szembenéz annak következményeivel. Addig ismert környezetétől egyre távolodik és lehet, hogy egy időre teljesen egyedül marad. Amikor azonban a benne múlhatatlanul születő új vágyak és víziók nyomába ered, olyan emberekkel találkozik, akik értik őt és támogatják terveinek megvalósításában. Ekkor új barátokra lel és céljai realizálódnak az új társadalmi-kulturális közegben. Megtalálja a helyét a világban, így életét egy új szinten folytathatja tovább.

Ezt a megértő, támogató és veled együtt fejlődni akaró közeget biztosítja számodra az Integrál Akadémia. Iratkozz be szeptemberben induló integrál pszichológia képzésünkre és építsd fel az életedet egy új szinten!

Jelentkezz az új évfolyamba!

Részletek: www.integralakademia.hu/kepzes