Az anyag
Az új fizikai elképzelések szerint az anyag a vákuum terméke. Ez olyan látványként képzelhető el, mint egy hatalmas tengerfelszín, amelyen az apró fodrozódások még nem tudnak hullámtarajokat kiemelni, de a nagyobbak már igen. Ezek a hullámkúpok a valódi részecskék, amelyek a létezésük csúcsán meggörbítik a teret, majd visszazuhannak a kvantumvákuumba. Ekkor leadják többletenergiájukat, amellyel a kiemelkedésre képesek voltak, ám éppen ez az energia gerjeszt egy újabb valódi részecskét. A valódi részecskék viszonylag állandó, hosszú életű gerjesztései a vákuumnak. Ez nem azt jelenti, hogy ezeken a helyeken a vákuumhullám tovább fennmarad, inkább azt, hogy itt gyakrabban történik gerjesztés, a térgörbület nagyjából állandósul, és a fluktuációk csomóit a visszahulláskor keletkező energia nem veri szét.
Az agy és a tudat szerepe
A vákuummal a tudat is kölcsönhatásba léphet, mentális alakzatokat teremthet, amelyek a vákuummezőből kiemelkedve először a holomező, majd az anyagi világ részei lesznek. Amikor azonban valaki a vákuumenergián alapuló műveleteket folytat, tudnia kell, hogy a vákuumenergia gyorsan változtatja a frekvenciáját, ráadásul a frekvenciája magas, ez pedig megakadályozza, hogy könnyen kölcsönhatásba léphessen az anyaggal. Előbb kisebb frekvenciájú és nagyobb amplitúdójú sugárzássá kell alakítani, több lépcsőben jóval kisebb rezgésszámúvá kell modulálni.
Elképzelhető, hogy az emberi erőterek többlépcsős, többcsakrás és több auraréteges rendszere éppen azért alakult olyanná, amilyen, hogy ezt a frekvenciacsökkentést képes legyen megoldani. Ez egy további következtetést is megenged, mégpedig azt, hogy anyagi világokat csakis az ember tud teremteni – vagy hozzá hasonló lény. Az agy azokat a struktúrákat, amelyeket létrehoz, az agyi elektromosság keltette lenyomatok formájában a kvantumvákuumban tárolja. Amikor pedig az adott információra szükség van, az agy koherens hullámok segítségével megkeresi, letapogatja, lehívja a vákuumba írt mintázatot, és felhasználja – kibontja a semmiből, megvilágítja, ahogyan azt a hologrammal is teszi az őt előcsalogató fény.
Csak az emberi elme képes arra, hogy a vákuumba rejtett nyomokat vissza is hívja és tudatosan értelmezze. Csak az anyagvilágba jutott, a köztes létből levált emberi tudat számára van jelentősége a világ létezésének. Az emberi tudatok működése és állandó kapcsolatuk a vákuummező információs terével azt jelenti, hogy az agy folyamatosan létrehozza a maga valóságát, miközben a már létező valóságot is formálja, alakítja – vagyis újra és újra megteremti a világot.
A láthatatlan energiaközpontok: A csakrák
Az általános elképzelés szerint az emberi testben hét olyan fő energiaközpont van, mely az egyetemes energia befogadására és szétosztására szolgál. Szanszkrit szóval csakráknak (keréknek) nevezzük ezeket, de a kifejezés a kör, középpont, örvény jelentéseket is hordozza. Az elnevezés nemcsak a csakra formájára, hanem a működésére is utal. A csakrák energiát csatolnak ki az egyetemes energiamezőből, s ezt különböző energiavezetékeken (nádikon) szállítják is az egész test rendszerében. A csakrák és az univerzális energiamező között kölcsönös a kapcsolat, vagyis az emberi aurarendszer folytonosan kommunikál az őt körülvevő térrel.
Forrás: Hodnik I. (2015). AURA ÉS AURADINAMIKA – Az ember finomenergia rendszere. Integrál Akadémia, Budapest
Ha érdekel a teljes 31 oldalas e-jegyzet, ITT megvásárolhatod.
Hozzászólások