Lassan mindenki megnyugszik a teremben. Az utolsó ember is befejezi a fészkelődést, a tökéletesen kényelmes póz megtalálását és elcsendesedik. Bence a kivetítő vászon előtt áll, kezében egy hangtál, mellette Szilasi Márti, aki a csend beállta után megadja nekünk az alaphangot. Csatlakozik hozzá Bence mély hangja, majd fokozatosan több hang a teremben. Pár másodperc alatt az összes hang összekapcsolódik egy közös “OM”-ban. Nincs szünet. Folyamatosan zeng az OM, ki-ki a saját lélegzetvétele szerint rezegteti, és ettől kialakul egy erős hangtér, amiben elidőznék akár az idők végezetéig is. Ebből a közös hangból egyszer csak egy hang más irányba indul el. Bence elkezd páliul kántálni egy buddhista szent szöveget, ami olyan, mint egy mellékfolyó a nagy folyó mellett. Azonos irányba halad, ugyanaz a víz táplálja, de egy külön medre van. Élvezettel hallgatom az ismeretlen szavakat, mintha belül tudnám, hogy mit jelentenek. Majd a kis patak ismét belefolyik a nagy patakba és lassan minden elcsendesedik. Teljesen csend van és nekem remeg a tüdőm. Olyan, mintha most verődnének vissza a hangok a falakról. A mai buddhizmus estébe Bencével ez a bevezető… Ezúttal a testével is jelen van a helységben.

Az előadás onnan folytatódik, ahol a legutóbbi alkalommal befejeződött. Felfogtuk, hogy szenvedés van, megszületett a vágy, hogy ebből valahogy kikecmeregjünk és most elmélyülhettünk abban, hogy ezt mégis hogyan lehet kivitelezni. Ez alkalommal rálépünk a 8 rétű nemes ösvényre, ami valójában életmódbeli tanácsokat tartalmaz arról, hogy miként is kellene élni az életünket, hogy rá tudjunk ébredni igazi önvalónkra. A meditáció és a helyes életmód egyaránt fontosak. Ha csak meditálunk, de nem élünk helyesen, akkor egy idő után szinte biztos, hogy elakadunk. Ha meg csak helyesen élünk, de nem meditálunk, akkor meg nem tudunk “bemélyülni”.

Úgy ahogy az aranyhaltól hármat lehet kívánni, a királynak három fia volt, Isten a szent háromságban nyilvánul meg, három feladatot kell teljesíteni a királyfinak, hogy elnyerje a királylány szívét, a Buddhizmusban is három minőség kiművelése vezet ki a szenvedésből.

Bölcsesség (pannyá)

Moralitás (síla)

Koncentráció (szamádhi)

És mégis ebből hogyan lesz 8 rétű nemes ösvény? Úgy, hogy mindhárom pontot kibontjuk.

Bölcsesség (pannyá)
1. Helyes nézet
2. Helyes gondolatok

Moralitás (síla)
3. Helyes beszéd
4. Helyes cselekedet
5. Helyes megélhetési mód

Koncentráció (szamádhi)
6. Helyes erőfeszítés
7. Helyes éberség
8. Helyes koncentráció

És mi a “helyes” melléknév jelentése? Olyan dolog, ami egybeáll a lélek belső működésével.

BÖLCSESSÉG

Az utazásunkat a bölcsesség témakörével kezdtük meg. Ahogy már az előbb írtam, a bölcsesség magában foglalja a helyes nézetet és a helyes gondolatokat.
A helyes nézet nekem olyan, mint az alapismeretek megléte, amik mentén kibontakozhat a többi minőség. Ebbe a témakörbe tartozik az, hogy valaki tisztában van és érti a karma működését. A karma egész egyszerűen cselekedetet jelent. És bár ijesztően fog talán hangzani, de MINDEN karma! Nem csak a fizikai világban megjelenő cselekedet jelenti (például átsegítek egy nénit az úttesten), a beszédem is karma (kicsit ferdítek az igazságon), sőt még a gondolataim is! Látom Buddha nem bízott semmit sem a véletlenre. Számomra nagyon megnyugtató volt hallani, hogy nem az a cél, hogy azonnal kisimuljon a szinusz görbém és hogy már egyáltalán ne jelenjenek meg bennem sem a düh, sem az irigység vagy mondjuk a félelem. Nem ezen van a hangsúly, hanem egy TUDATOS döntésen, hogy mit csinálok ezekkel. Először is meglátom, hogy bennem van mondjuk a féltékenység. Beismerem, hogy féltékeny vagyok. Aztán megtanulok belelazulni ebbe az érzésbe, és miután belelazultam eldöntöm, hogy nem cselekszem meg az ebből kiinduló másiknak ártó, vagy önző cselekedetet. Egyszerűen csak hagyom, hogy legyen. Ha nem vagyok jól, akkor nem cselekszek jót, de nem is ártok. “Ami meg jó benned, azt engedd ki!” Most szó szerint idéztem Bencét, ugyanis szerinte sokkalta több a jó dolog bennünk, mint amit merünk megélni és felszínre engedni. Így leszek hiteles, azzal, hogy követem az énállapotaim hullámzását.

Nagyon megfogott Bence gondolata arról, hogy a buddhista kolostorokban az ember nem tud teljesen őszinte lenni, mert ott egy bizonyos fajta viselkedést várnak el tőle. Nagyon erős a keret rendszer, meg kell felelni a szabályoknak. A szerzetesek például nem lóbálhatják a kezüket miközben sétálnak, hogy meditatív középpontban tartsák a tudatukat járás közben is. Ez egyrészt érthető, mert a szabályrendszer az elmélyülést segíti elő, de egyben be is keretezi elég rendesen a lelket. Bence szerint az egyik legizgalmasabb “műhely” nyugaton van, ahol egymásba lehet olvasztani a két világot. Belemenni a meditációba, és ami feljön, azt megdolgozni mondjuk terápiában, aztán ahol a terápia véget ér, ott folytatni a mélyülést meditációval. Ki-bejárkálni, haladni a lélek mozgásával és közben tudatában lenni egy belső tengelynek, a szinusz görbe nullpontjának, mert meditációban tisztán látni, hogy az én-állapotok jönnek-mennek, de valami marad…

A rendszeres meditációban létre tud jönni egy semlegesség, de nagyon fontos megérteni az igazi semlegesség érzését. Az egyik fajta akkor jön létre, amikor addig ültem, amíg a szinusz görbe “kinyúlt”. Olyan ez az állapot, mint a “mozdulatlan éjszakai tó, amit megvilágít a telihold fénye.” Nagyon érzékeny, a legkisebb rezdülést is megérzi. Ez a semlegesség együttérzést jelent, együtt örülést és jóságot, amik isteni minőségek.

Van viszont egy közömbös semlegesség is. “Engem ez nem érdekel már. Mondjad csak nyugodtan, hidegen hagy.” Bence tavas hasonlatából kiindulva ezt én úgy képzelem, mint a befagyott tavat, amit olyan vastag jégréteg borít be, hogy tényleg lehet a “feje tetején” is ugrálni, akkor sem mozdul ki a tengelyéből. De hiába világítja meg a telihold fénye, a szilárd felszínről a fény visszatükröződik anélkül, hogy a tó megérezné. Befagyott. Nem tud együtt érezni, sem együtt örülni.

A karma feloldása nem abból áll, hogy feltétlenül megértsem, hogy mi miért történik velem. Csak annyi a dolgom, hogy megtanuljam semlegesen megélni (nem hisztizni rajta), mert akkor legalább már nem teremtek új karmát. Egyszer egy zen buddhista szerzetestől hallottam, hogy a karma olyan, mint a bumeráng. Van olyan, hogy kicsi erővel dobom el, látom, ahogy a bumeráng leírja a kört és visszajön hozzám. Értem a történést és össze tudom kötni az okot az okozattal. Aztán van olyan, hogy nagyobb erővel hajítom el. A bumeráng körberepüli az erdőt és visszatér hozzám. Így már kicsit több idő telik el, de még mindig értem, hogy én dobtam el. És van olyan is, hogy akkora erővel hajítom el, hogy egy egész élet kell ahhoz, hogy visszatérjen hozzám. Ekkor már viszont nem biztos, hogy meg is látom, hogy én hajítottam el….

A bölcsesség kiműveléséhez tehát hozzá tartozik a karma törvényének megértése és ezen kívül még a helyes gondolatok, amik valójában a szándékot jelentik (szammá szankappo), az elhatározást:

“Elhatározás a lemondásra, a rosszakarattól való mentességre és az ártalmatlanságra…”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lemondok a panaszkodásról, az elégedetlenkedésről, a harag táplálásáról valaki iránt és ilyen hasonlók. Ezekkel a gondolatokkal ugyanis saját magunknak teremtjük meg a szenvedést. A gondolatok a fizikai világban valósan megtörténő cselekedetek elöljárói. Bennem belül teremtődik az a világ, amit kint látok. A gondolataim kivetülnek és megtapasztalom őket, tehát nem elég hogy belül szenvedek a lelket szorongató gondolataimtól, hanem nagy valószínűséggel meg is fogom tapasztalni őket és attól is szenvedni fogok. Lelket felemelő gondolatokkal a világ körülöttem is más lesz.

A helyes gondolatok kiművelésére remek lehetőség például a pszichoterápia, ahol a terapeuta vissza tudja tükrözni a belső folyamatokat és a megértéssel le is tudjuk őket rakni.

Ezekkel az ismeretekkel bejártuk a bölcsesség témakörét. Megértettük, hogy van szenvedés, megértettük a karma törvényét és azt, hogy hogyan tudjuk hagyni “elfüstölni”, valamint megértettük a helyes gondolatok fontosságát. Tovább repülhettünk a moralitás témaköre felé…

MORALITÁS

Először a helyes beszéd (szammá – vácsá) került terítékre. Ez annyit jelent, mint:

“Tartózkodni a hazugságtól, az összeugrasztó beszédtől, a goromba beszédtől és a haszontalan csevegéstől.”

Az összeugrasztó beszéd mellőzése a buddhizmusban egy annyira fontos irányelv, hogy csupán 4 szabály van, ami végett egy szerzetest örökre kizárhatnak a kolostorból. Az egyik ezek közül a “hasadást okozni a közösségben”. Egy nagyon egyszerű elv segít eligazodni abban, hogy mi a helyes és mi a nem helyes beszéd. A helyes beszéd az, amitől a szív nyílik és a test megenyhül. A nem helyes vagy ártó beszéd meg az, amitől a szív zárul és a test szorul. Érzékenyen figyelni kell, hogy mit okozok a beszédemmel.

Itt felmerült az előadáson az a fontos kérdés, hogy mi van akkor, ha nekem tiszták a szándékaim és őszintén beszélek, de a másik fél mégis kiborul a mondandómtól? Ebben az esetben, ha megbizonyosodtam arról, hogy érzetben a testemben és lelkemben nem volt ártó szándék, visszavágás, védekezés stb. tehát tiszta vagyok, akkor ez az ő karmája, nem az enyém, mert benne nyomódott meg egy gomb. Viszont ehhez ismerni kell magunkat terápiás önismereti módon, pontosan érezve mi megy bennünk.

A helyes beszéd témakörébe tartozik a harmadik fél kibeszélése is, ami azért nehéz, mert néha kell a ventiláció, néha ki kell beszélnünk magunkat valakinek, aki leggyakrabban nem az a személy, akit a probléma érint. Erre Bence válasza az volt, hogy lehet ilyet csinálni, ha szükségesnek érezzük, de úgy kell megtenni, hogy közben ne keltsek a másikban ellenségességet, távolodást, kapcsolati romlást a harmadik felé. A saját érzéseimről bátran beszélhetek bármikor. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy nincs annál szebb érzés, amikor nem kell kifelé vinnem a mondandómat egy kapcsolatból, hanem van bátorságom elmondani annak, akit érint és az a másik hajlandó meghallgatni engem. Amikor ki tud alakulni két ember között egy “terápiás tér”, amibe álarcok nélkül meg lehet nyilvánulni. Nagyon nehéz, nagyon szokatlan és sok-sok munkát igényel, de megélni isteni érzés. Erről beszélt Bence is az előadáson, hogy ilyesmit csak egy olyan kapcsolatban lehet, ahol erre van szerződés, egy közös megegyezés. Az igazi feloldódás csak akkor tud megszületni, ha annak a személynek tudom elmondani, akit érint. Ha elmondom egy harmadiknak, akkor is történik lazulás, de ez csak részleges.

A helyes beszéd tehát felelősségvállalást jelent saját magamért. Felvállalom azt, ami bennem van, nem köntörfalazok, nem szépítek, nem ferdítem el az igazságot, és nem is hallgatom el. Azt mondom, ami van.

Bence számomra új fénybe helyezte a dühöt is. Ha dühösen nekirontok a másiknak, akkor benne halálfélelmet idézek elő. Lehet, hogy nem fogja tudatosítani, de a legmélyebb rétegekben ott van. Ezért fog ő rám szintén nagyon dühösen visszatámadni, elsöpör engem, hogy ne “ijesztgessem” őt a saját dühömmel. Persze azt nem is kell mondani, hogy egy ilyen kommunikációból aligha születhet meg egy értelmes eredmény. Ezért nagyon fontos elsajátítani a tiszta kommunikáció fortélyait (amit mellesleg az Integrál Akadémián is meg lehet tanulni, de számos más helyen is, pl. az NLP keretein belül vagy az erőszakmentes kommunikációban). A mondatom megfogalmazásával ugyanis én teremtem a másikban az én-állapotát. A mondatainkkal egyfolytában hipnotizáljuk egymást! Ezért nem az a kérdés hogy valaki hipnotizőr vagy sem, hanem az, hogy tudja-e ezt magáról vagy sem.

A helyes beszédhez hozzátartozik az is hogy tartózkodom a “nyájas beszédtől”. Ez azt az állapotot jelenti, amikor ha beledöglesz is, akkor is mosolyogsz és szereted a másikat. A másiknak nem arra van szüksége, hogy folyton szeresd, hanem arra, hogy IGAZ légy!!!

Ehhez a témakörhöz kaptunk Bencétől házi feladatot is, amit te is kipróbálhatsz és megnézheted milyen hatással van rád. Tégy egy elhatározást mondjuk az igazmondásra vonatkozóan és próbáld betartani az általad meghatározott ideig (mondjuk 3 napig, vagy egy hétig, egy hónapig…). A helyes beszéd bármelyik pontját választhatod kísérletezésre – nem beszélek ki harmadik személyt a háta mögött, nem hallgatok el dolgokat, nem ferdítem az igazságot stb.

A moralitás témaköréhez a helyes beszéden kívül a helyes cselekedet is tartozik (szammá – kammanto).

“Tartózkodni az élet elvételétől, a lopástól, a szexuális tisztátalanságtól.”

Ide sorolható még a tartózkodás az intoxikánsoktól is (alkohol, drog). Lopásnak nem csak az számít, amit általában lopás alatt értünk – amikor egy tárgy gazdát cserél úgy, hogy az egyik fél ebbe nem egyezett bele. Lopásnak számít az is, ha vállalkozóként visszatartom az alkalmazottaim fizetését. Vagy az is, ha kölcsönveszek valamit a másik tudta nélkül. Ennek az a magyarázata, hogy nem tudhatom, hogy a másiknak mi a szándéka azzal a tárgyal, amit én kölcsönvettem. Bence rámutatott a tollamra, ami éppen a földön hevert és azt mondta, hogy nem lenne “helyes” cselekedet, ha ő most ezt kölcsönvenné a megkérdezésem nélkül, mert mi van mondjuk, ha én a következő pillanatban le akarok valamit gyorsan írni? Amúgy a tollam elvételével tényleg nagy hullámokat keltett volna bennem, mert amennyit én írok, a toll szinte szent tárgynak számít a világomban. És ami még ennél is fontosabb, és amibe csak utána gondoltam bele, hogy létrehozta volna a “pillangó” hatást is, ha bennem nincs tudatosság, mivel ezzel engem is arra sarkalt volna, hogy valaki másét vegyem el, ugyanis az a legegyszerűbb megoldás. És aztán az a következő személy is lenyúlta volna valaki más tollát, mert ő sem tudott volna írni és így tovább, amíg nincs a láncolatban egy elég tudatos lélek, aki alkalmazta volna a nyolcrétű nemes ösvény helyes cselekedet elvét.

Bence zárómondata az volt, hogy a nyolcrétű nemes ösvény BÁRMELYIK pontján elkezdhetjük a munkát, ugyanis az egyik témakör takarítása automatikusan tisztulást hoz a többibe is. Hatással vannak egymásra, egy kört alkotnak és mi a kör bármelyik pontján beszállhatunk. A jármű előállt…