A harmadik találkozóra már szinte úgy mentem, mintha hazamentem volna. Tudtam, hogy találkozni fogok egy csomó osztálytársammal, felsőbb osztályba járókkal, ismerős arcokkal, akikkel még eddig nem elegyedtem szóba, de már legalább ismerős az arcuk. Ráadásul ez az alkalom közvetlenül a téli flow tábor után volt, szóval még a táborosokkal is együtt lehettem egy kicsit. Már előre örültem, hogy megint megtalálom a jó kis kuckós helyemet a földön, ahol a jóga összes ülő ászanáját szabadon kipróbálhatom az előadás alatt. Kellemes volt megint megérkezni az Anahita Jóga és Szellemi Központba is, hogy megint körülvegyenek a kővel berakott falak és kellemes volt rágondolni arra is, hogy Bence ez alkalommal is teljes fizikai jelenlétében lesz a teremben. És még ha szimplán csak jelen lett volna! Elhozta nekünk megmutatni a Nirvána fényképét!!! Én a helyében ezzel reklámoztam volna az előadást. 🙂

Hol is fejeztük be a legutóbbi alkalommal? Ja, igen… a moralitás témakörét jártuk be és ezen belül kitértünk a “helyes beszédre” és a “helyes cselekedet”-re. Annak a megtárgyalásáig már eljutottunk, hogy nem helyes ellopni valamit a másik embertől, de mi tartozik még a helyes cselekedetek közé?

Először kitértünk a “nem ölés” elvére. Első ránézésre ez egy olyan dolog, amit talán felesleges is lenne túlkombinálni és különösebben boncolgatni. Hiszen mondjuk Budapest utcáin sétálva nem ez a valóság tárul elénk, hogy fegyverrel rohangálnának az emberek és egymást ölnék. Csakhogy a buddhizmus ennél sokkalta finomabb szinteket is érint, mint szimplán annak a tárgyalását, hogy nem ölöm meg az embertársaimat. Ott vannak például az állatok, akik szintén élőlények, de itt már felmerül a kérdés, hogy hol állunk meg az állatok láncolatában a nem ártást illetően? Egy átlag embernek soha nem jutna eszébe megölni mondjuk egy elefántot. Egy tehénnek sem állnék neki, de a csirke vagy hal már határeset, mert mondjuk a mamámnak teljesen normális levágni egy csirkét. Nekem már nem, mert nem ebben nőttem fel, de ettől függetlenül ez “elfogadhatóbb” számomra, mint megölni egy elefántot. A karácsonyi hal felett sírtam két éve, szóval anyukám inkább gyorsan véget vetett az életének, hogy ne legyek szomorú, mert hát ugyebár az nem volt kérdés, hogy lesz-e vacsira hal vagy sem, csak az volt kérdés, hogy én sírok-e felette, vagy elfogadom, hogy ez van… Viszont elég csak egy kicsit tovább mennem az eszmefuttatásomban és rágondolni egy jó kis tóparti tábortűzre és máris ledőlnek az erkölcsi határaim a nem öléssel kapcsolatban, mert olyan hidegvérrel csapom agyon a rám telepedő szúnyogokat, mint annak a rendje! Úgy látom, nekem itt van a “nem ölés” határa.

Szóval, hol a határ ebben a nem ölésben? Bence szerint mindenkinek magában kell megtalálnia, a saját lelkiismerete szerint. Ha nekem kellene kezembe fognom a kést és megölni egy állatot, akkor ennék húst? Vagy ha megkérhetnék valakit, hogy tegye meg, de én mellette állnék és végignézném, akkor is kérnék húst a tányéromra? A kutyám otthon hidegvérrel levadászta az egyik csibénket. A szeme sem rebbent. Nem örültem neki, de úgy éreztem, hogy megérdemli, mert elejtette a “vadat”. Magamról ilyesmit nem mondhatok el. A buddhizmusban egyébként nincs előírva a vegetarianizmus. Vannak hagyományok, amelyekben nem esznek húst és vannak olyanok is, ahol igen. Az olyan területeken, ahol képtelenség növényi táplálékhoz hozzájutni és csak a jakhús van, elképzelhetetlen, hogy vegetáriánusok legyenek.

Tehát nem marad más, csak a belső lelkiismeret, hogy ki-ki a saját belátása szerint kezelje ezt a nagyon összetett kérdést. A nem ölés egyébként a szavakra is vonatkozik. Úgy ajánlatos megválasztani őket, hogy ne legyenek szúrósak és bántóak.

A moralitás témakörébe tartozik a helyes szexuális viselkedés is. A helyes ebben az esetben annyit jelent, hogy csak elkötelezett kapcsolatban lehetséges a szexualitás vagy sehogy. Ez a verzió a legmegnyugtatóbb és a legtisztább a meditáció szempontjából a szívtér számára. Ettől eggyel enyhébb verzió a “nem ártok a szexuális viselkedésemmel”. Ezen belül a nem gyalogolok bele egy elkötelezett kapcsolatba talán a legnyilvánvalóbb viselkedés, de ezen felül ez azt is jelenti, hogy nem flörtölök, és nem küldök szexuális jelzéseket csak úgy szórakozásból, hanem csakis a felé az ember felé, akivel tényleg meg akarom próbálni. Véleményem szerint ez a szexualitást érintő kérdés minimum olyan érzékeny és összetett téma, mint a nem ölés, és semmivel sem világosabbak vagy átláthatóbbak a határok. Itt sem marad más, csak a saját belső világ ismerete és a szándék, amivel a tetteimet irányítom.

Ennél valamivel könnyebb téma az intoxikánsok használata (a drogok és alkohol), ahol nagyon is világos a határ. Zéró tolerancia. Nincs olyan, hogy Szilveszter van és ezért iszok egy pohár pezsgőt, vagy most éppen szülinapom van és hát illik koccintani erre, vagy fejemre borult az életem és muszáj innom egy pohár bort (vagy inkább több pohár bort). Nem. Nulla csepp alkohol és semmilyen egyéb tudatmódosító szerek. A lélektani magyarázata ennek az, hogy a buddhizmus a meditációval, a tudat tisztításával, a saját magunkon elvégzett belső munkával akarja elérni a végső “tudatmódosítást” – a megvilágosodást. Mert ilyen módon az eredmény tartós, és nem függ külső behatásoktól.

A moralitás témakörébe tartozik a helyes megélhetési mód is, ami szintén viszonylag könnyen körülhatárolható. Olyan szakmát válasszunk lehetőség szerint, amivel nem ártunk más érző lényeknek (sem embereknek, sem állatoknak). Így nem ajánlatos drog dílerként tevékenykedni vagy esetleg fegyverkereskedőnek lenni. Egyébként szerintem erre is applikálható a helyes beszéd fokmérője. Ha olyasmit csinálok, amitől a szív nyílik, akkor az biztosan jó. Függetlenül attól, hogy az én szívem nyílik, vagy másoké, vagy mindkettő.

Szóval moralitás…. helyes beszéd, helyes cselekedet és helyes megélhetési mód. És most tovább léphetünk a következő kibontandó témakörhöz – a koncentrációhoz.

KONCENTRÁCIÓ

Idetartozik a helyes erőfeszítés, a helyes éberség és a helyes koncentráció. Ha közelebbről nézzük a helyes erőfeszítést, akkor az alábbi négy pontban összeszedett erőfeszítéseinket kell, hogy tartalmazza:

• a negatív dolgokat ne engedjük be (gondolatok, érzelmek, indulatok)

• ha már bejöttek, akkor csináljunk velük valamit – hagyjuk el, tisztítsuk meg, tegyük le, oldjuk fel,

• a még létre nem jött pozitív dolgokat fejlesszük ki (pl. nyugalom, szeretet, belső béke),

• a már létrejött pozitív képességeinket és értékeinket tartsuk fenn és műveljük őket!

A helyes éberség az, amiben semlegesen tudom megfigyelni a bennem felmerülő dolgokat. Ugyanis az ego a reagálásban rejlik. Az, hogy megjelenik bennem a vágy vagy elutasítás, ahogy a felmerülő dolgokat szemlélem, még önmagában nem gond. A probléma ott kezdődik, hogy reagálok rá (vágy esetében kitalálom a birtoklási módszereket vagy megszerzési stratégiákat, elutasítás esetében a menekülési vagy elkerülési stratégiát). Meditációban meg lehet tanulni ezeket a reakciókat lenyugtatni, majd kilépni belőlük. A hétköznapi életben nincs esély erre 100%-ban odafigyelni, mert túl sok minden történik és túl sok inger vesz körül, ezért igazán csak a csendes belső megnyugvásban van esély és tér arra, hogy meg tudjon történni az átalakulás. A kulcs a meditációhoz tehát az ÉBERSÉG és a SEMLEGESSÉG.

A meditáció elengedhetetlen része a KONCENTRÁCIÓ is. Ez annyit jelent, hogy ott tudjam tartani egy adott tárgyon a figyelmemet. Kezdő gyakorlónál az elvárás az, hogy 1 percig összpontosítani tudja a figyelmét az 1 órás meditáció alatt. Könnyűnek hangzik? Pedig egyáltalán nem az. Ugyanis ha az elme elkalandozik, akkor azt legtöbbször észre sem vesszük és azt hisszük, hogy továbbra is összpontosítunk arra a bizonyos tárgyra! Nekem ez pontosan ugyanolyan megélés, mint amikor este elalszom. Még SOHA nem tudtam tudatosan megfigyelni azt a pillanatot, amikor az ébrenlét átfordul álomba. Pörögnek a gondolataim, jönnek a fantáziák, még mindig hallom a hűtő hangját, aztán… reggel van. Valami hasonló történik eleinte a meditáció közben is. A képességet az összpontosításra ki kell fejleszteni, pontosan ugyanolyan, mint a body building. Tanulható, fejleszthető.

Annak ellenére, hogy az összpontosítás nem könnyű, érdemes vele foglalkozni, mert mágikus képesség rejlik benne. Ha képes vagyok valamire rákoncentrálni, akkor képes vagyok kiolvasni a benne rejlő információt is. Ezért alakulhatnak ki például a meditáció művelése kapcsán a telepatikus képességek. A laza figyelem olyan, mint a csapongó slag, a koncentrált egyhegyű figyelem meg olyan, mint amikor a vízsugarat egy pontra irányítjuk, amivel még akár lyukat is tudunk fúrni. Meditáció során nagyon fontos, hogy mire figyelünk, mert ez sem mindegy. Semleges tárgynak kell lenni, ami nem ébreszt sem vágyat, sem elutasítást. Megfigyelésre alkalmas például a légzés figyelése, de Buddha összesen 40 koncentrációra alkalmas tárgyat adott meg, csak hogy legyen miből válogatni.

Ezzel be is fejeztük a túránkat a 8 rétű nemes ösvényen, körbejárva az összes fontos témakört és érintve a három fontos mérföldkövet – a bölcsességet, a moralitást és a koncentrációt. És ezek után igazán illene szót ejteni arról is, hogy hogyan is fest a célunk, ami felé igyekszünk az úton haladva…

A VÉGSŐ VALÓSÁG TERMÉSZETE

A buddhizmus két valóságot különböztet meg. Az egyik a Szamszára, a másik a Nirvána. A Szamszára a relatív valóság, a megnyilvánult formavilág, amiben benne élünk és amit éber tudatunkkal észlelünk. A Nirvána pedig az abszolút valóság, a forma nélküli világ, amit a felébredett tudatunkkal vagyunk képesek észlelni.

A formák világát, a Szamszárát, tehát azt a világot, amit most is magad körül látsz és érzékelsz, ezek a tulajdonságok jellemzik:

• mulandóság,

• éntelenség,

• szenvedés (na igen… már megint ez a szenvedés).

A mulandóság azt jelenti, hogy folyton változik és alakul, tehát valójában minden pillanatban meghal, és ebből kifolyólag meg is születik. Folyton mozgunk, folyton alakulunk. Én ezt legélesebben a bodywork közben tapasztaltam meg (amiből Bence tartott egy rövid bemutatót ezen a buddhista estén). A bodywork egy olyan önkifejezési forma, amiben csak a testet használjuk a belül felmerülő érzések megjelenítésére. Mozgásban kifejezett interakció kettő vagy akár több ember között. Az én megélésem szerint képes teljesen felszabadítani a belső érzéseket és szabad áramlást teremteni a számukra. A bodywork-ben tapasztaltam meg azt is, hogy mennyire gyorsan változnak az énállapotok, és hogy ez az áramlás a dolgok teljesen normális és természetes mivolta. Egyáltalán nem szomorú, inkább élettel teli!

Az éntelenség azt jelenti, hogy semminek sincs egy állandó, fizikai, stabil magja. Akármilyen mélyre hatoltak a tudósok a sejtekben, molekulákban, atomokban, mindig volt egy mélyebb réteg. Ez is adhatna okot némi aggodalomra, de igazából nincs ok a pánikra, mert ez számomra azt jelenti, hogy a dolgok legmélyén mindennek egy közös alapja van. Ha mindennek lenne egy különálló kiinduló pontja, tehát nem éntelenség, hanem énség lenne, akkor el lennénk szigetelve egymástól. Az éntelenség azt jelenti, hogy minden kapcsolatban van egymással, ami nekem nagyon jó hír!

A szenvedés abból fakad, hogy a dolgokat változatlannak hisszük, miközben folyton változnak és próbálunk előállítani egy olyan állapotot, ami már igazából elmúlt, csak nem engedtük el, vagy pedig siránkozunk valaminek a hiányán, miközben csak annyi a probléma, hogy nem engedjük be ezt a dolgot.

Az előadás végén Bence megörvendeztetett minket egy csúcsszuper prezentációval a Nirvánáról, a Szamszáráról és arról, hogyan keletkezik az egyik a másikból, majd térnek vissza egymásba. És a másik szenzációs dolog az volt, hogy elhozta megmutatni nekünk a Nirvána FÉNYKÉPÉT, amit már az elején említettem! Ha véletlenül nem voltál az előadáson, most megosztom veled is. Íme:

Csúcs, nem? Nekem iszonyatosan tetszett! Megkaptuk a választ a nagy kérdésre is. Mikor teremtődtem? A válasz: most…. most…. most….. most ….. most. Minden pillanatban újrateremtődöm, csak annyira gyorsan történik, hogy folyamatosnak tűnik a jelenség. Egyszerre igaz a BIG BANG és a minden pillanatban születés.

A mese úgy folytatódik tovább, hogy a Nirvánában, az ürességben megjelenik a fény, majd ebből a fényből forma teremtődik. A formák megalkotják a Szamszárát, ami teljesen körbeölel minket, egyetlen pici rést sem hagyva és megtölti az összes érzékszervünket. Így már nem látszik sem a fény, sem az üresség. Az emberi tudatnak viszont megvan az a csodálatos képessége, hogy képes a formák világa mögé látni úgy, hogy közben a Szamszárában van, ami szerintem egy hihetetlenül fantasztikus dolog! A recept:

MEGENGEDEM – FELENGEDEM – ÁTENGEDEM – ELENGEDEM

Szóval szép utazást a bensődben, a Szamszárában és a Nirvánában! 🙂