Egyik tanítványom kérdésére válaszoltam ezzel az írással: “Lehet, hogy egyszer lesz ’teljes eggyé válás Istennel’ élményed”. De mit is jelent ez: “Isten”? Hogy lehet egy pszichológus egyben hívő, de közben úgy, hogy buddhista is és tudományos érdeklődésű is? Úgy, hogy az elmúlt 20 évet részben azzal töltöttem, hogy megértsem mi az, amit “Isten”-nek mondanak. Van transzcendens és van Teremtő, csak nem biztos, hogy az egy körülhatárolható figura, egy szakállas férfi képében. Lehet, hogy egy körbe nem rajzolható, mindenhol jelenlévő erő, mező az. Mégis hasznos az is, ha “Te”-ként koncipiáljuk – azaz egy létező, a(m/k)ihez lehet szólni. Ezt majd egy másik blogban mesélem el. Addig is a tanítványom kérdésére a válasz. Azt kérdezte, hogyan lehet erős kapcsolata Istennel, mert már nagyon vágyik rá. Ezt írtam neki: “Addig is, hogy a kapcsolatot erősítsd, tudatosítsd: Isten minden pillanatban a szívedben van, akkor is, ha a szubjektív élményed épp nem az, hogy totál transzban elvesztetted önmagad őbenne. (Az probléma is lenne, ha csak ily módon lehetne kapcsolódni, azzal együtt, hogy van ilyen teljes kapcsolódás: az Unio Mystica.) Minden esetben, amikor a szívedből nézel, akkor Istennel vagy. Amikor a szívedből válaszolsz, a csendes jóságból, akkor is vele vagy.” És így folytattam: Folytatás →