Spirituális hagyományoknak nevezzük az egy-egy megvilágosodott, isteni embertől eredeztetett, generációkon áthagyományozódott sok száz vagy ezer éves tan- és gyakorlatrendszereket. Ilyenek a nagy világvallások, és azok belső, misztikus, meditatív hagyományai.

A spirituális hagyományok mentén kétféle megközelítés alakult ki: a belső tan, a meditatív, sajátélményű tevékenység, és a külső tan, az intellektuális-rituális mód. Ez az ezotéria és az exotéria. Az alábbiakban e kettőt vesszük szemügyre közelebbről.

A spiritualitás megközelítései: ezotéria és exotéria

Az exotéria (= vallásosság) jellemzői

1. Külső tan.
2. Külső, intellektuális értése a tannak, hit a tanban, annak követése.
3. Részvétel a tant ismertető előadásokon, prédikáción, rítusokon, szertartásokon (istentiszteleten). Imádkozás.
4. Nyílt, a „hivatalos valóság”-ot képező spirituális világnézet, a kultúra által hivatalosan elfogadott mítosz.
5. Hierarchikusan szervezett egyház szolgáltatja a tömegnek.
6. Általában térít, hívőket toboroz (kivéve judaizmus). Ellenséges más spiritualitásokkal szemben, olykor agressziót alkalmaz. A többieket téves hitűnek tartja, magát tartja az egyedüli helyes út követőjének.
7. Többnyire személytelen tanítás, a szervezet képviselőitől a hívők felé. A szervezet képviselői általában nem személyes tanítvány leszármazottai a vallásalapító szentnek, hanem szervezetileg választott képviselői az eredeti próféta tanításának.
8. Sok vallás az élet utáni mennybejutást tűzi ki végcélként, mely ez életben nem lehetséges. A mennybejutásért tenni kell: az előírt erkölcsi szabályok szerint kell élni. Ennek sorozatos áthágása a pokolra juttat. Isten, a lét forrása, a Teremtő kívül van, az embertől elszakadva, jutalmaz és büntet. Az ember természete a bűnösség, kivéve egyet, a prófétát, aki régen élt, és akitől a tan ered. Mi nem lehetünk olyanok, mint Isten és a prófétája.

Az ezotéria (= miszticizmus) jellemzői

1. Belső tan.
2. Belső sajátélményű megértése a tannak, a spirituális valóság élményszerű átélése önmagunkban.
3. A végső valóság megtapasztalásához vezető meditációs és kontemplációs gyakorlatok végzése. Imádkozás.
4. Hagyományosan titokban tartott, az egyház által üldözött, eretneknek tartott.
5. Egy mester körüli szűk tanítványi körben végzik.
6. Nem térít, csendes. Szűr, a felkészülteket engedi be körébe. Békés más spiritualitások felé. Minden vallás közös lényegét tanítja.
7. Személyes tanítás és beavatás egy mestertől. A mester a hagyományt képviseli, mely élő tanító-tanítvány láncolatán át (Krisztus, Mohamed, Buddha, stb.), az alapító megvilágosodottól tart a mesterig. A tan élő felismerése, a megvilágosodás a gyakorlatok által lehetséges, melyekben a végcélig való haladáshoz a mester személyes útmutatása szükséges.
8. A végcél a megvilágosodás, felébredés, mely minden ember számára elérhető, az ember alapvető természete, potenciálja. Ez egyben az Isteni tudatállapot. Az Isten (a végső valóság, a Teremtő, a lét forrása) az emberben is van, és kívül is mindenben.

A külső/belső szembeállítás konkrét értelmezése

A belső tan a transzcendenst belülről írja le, szemben a külső tannal, ami kívülről teszi ugyanezt. A jóga például azt mondja, hogy az altudatban (Buddhi, a személyes és kollektív tartalmak) vannak a szimbólumok vagy hajlandóságok (számszkárák, lásd Jung: archetípusok), amik lappanganak és a „megnyilvánulás határvonalán túl” vannak. A szamszkárák tudatba való feláramlásai keltik az elme mozgását: a gondolkodást, a képzeletet, az érzelmeket és a külső sorseseményeket. A kogi indiánok (dél-amerikai őserdei természeti népcsoport) ehhez képest azt mondják: kezdetben vala az Ősanya, akiben benne rejlett a világ minden emléke és lehetősége (pontos megfelelés a szamszkárák leírásának). Az anya csak gondolkodott és gondolkodott, míg megteremtette a világot (a szamszkárákból megnyilvánul a világ). A belső, meditációs jóga tan tehát ugyanazt belső élményként írja le, amit a másik, külső tan teremtésmítoszként, külvilágbeli mitikus történetként.

A külső tanok a belsőnket nem igazán munkálják meg. Előírásokat kapunk arról, hogyan kell helyesen viselkedni, amiket igyekszünk követni, de egy érzelmi hullám pillanatok alatt kihúzza a lábunk alól a talajt és jön a vezeklés. A külső tan tehát a perszónánkat dolgozza meg, hogy jobban illeszkedjünk a közösségbe, társadalomba. A belső tan célja ezzel szemben a személyes tudatalatti érzések és gondolatok felengedése, tudatosítása és elengedése, s egyben a kapu megnyitása a mögöttes, transzperszonális síkok felé.

A külső tan harsány, térít, prédikál, kimegy az utcára az emberekhez, nagy tömegeket hív össze a templomba, becsönget a lakásodba, hogy vegyél Bibliát. A belső tan csendes, nem térít, nem prédikál. Régen a belső tanok titkos, zárt rendszerűek voltak, ebből eredeztetik ma sokan az ezoterikus szó jelentését: titkos, zárt közösség.

Amikor a belső tan követője eléri a belső élményvilágát és megérkezik a mélyebb régióba, ahol az érzelmeivel és az egón túli, transzperszonális tapasztalatokkal – látomás, vízió, ürességélmény, Nirvána, stb. – találkozik, akkor erről vagy nem tud beszélni vagy nem is akar. Utóbbi esetben általában azért nem kívánja másokkal megosztani a tapasztalatait, mert nincs olyan közeg, szanga (együtt gyakorlók közössége), ahol megértenék őt, ezért fél a megbélyegzéstől, kiközösítéstől és inkább csendben marad. Így a belső tan sok esetben nem külső kényszer, hanem belső, lélektani okból válik automatikusan titkossá.

A „belső” szó egyben arra is utal, hogy olyan élményanyagról van szó, ami normál tudatállapotban és az 5 érzékszerv által fel nem fogható. A valóság rejtett aspektusaival foglalkozik, ami csak gyakorlás által fedi fel magát az ember előtt, így ez a momentum is szavatolja a tan „titkosságát”.

A külső/belső szembeállítás metaforikus értelmezése

A külső tanok kifelé fordítják a figyelmed, kint „kell” csinálnod dolgokat: templomba menni, olvasni a transzcendensről, beszélni róla, megfelelően viselkedni. A kifelé fordulás az elme csapongását támogatja, kifelé irányítja az érzékszerveidet akkor is, ha közben a beszélgetés témája a belső világ.

A belső tan befelé fordítja a figyelmed. Azt mondja, ülj le, figyelj befelé, meditálj, vizualizálj, figyeld a gondolataidat és nyugtasd le őket, menj mögéjük, vonulj vissza időszakonként. Ha sokat gyakoroljuk a befelé fordulást, az serkenti az aktív kinti életet, ugyanakkor szelíd, békés természettel ajándékoz meg minket.

Külső tan például a római és keleti kereszténység, melynek belső, titkos tana a keresztény misztika. Ugyanígy állíthatjuk párba az iszlám és a szúfizmus hagyományát, a judaizmust és a kabbalát vagy a hinduizmust és a jógát. A most induló Spirituális hagyományok áttekintő tanfolyamán végighaladunk az összes nagy világvalláson és azok belső, misztikus tanításain. Ennek következtében megértheted, miben különbözik igazán a belső és a külső tan, valamint, hogy milyen egységes, univerzális, vallásoktól független tanítást hordoznak számunkra a világ ezoterikus hagyományai.

Forrás: Gánti Bence, Bevezetés az integrál pszichológiába, Budapest, 2007 – Integrál Akadémia jegyzet

Tarts velünk a Spirituális hagyományok áttekintő tanfolyamára!

Részletek: www.integralakademia.hu/spiritualishagyomanyok2018