Amikor két évvel ezelőtt elmentem az Integrál Akadémia nyílt napjára, hogy megnézzem közelebbről mi is ez az iskola valójában, álmomban sem gondoltam volna, hogy pár évvel később már a “másik oldalon” leszek. Tisztán emlékszem Palira, a könyvárusra és arra, hogy bármelyik könyvről kérdezték őt, ami az asztalán volt kirakva, mindegyikhez tudott valamit mondani és úgy általában nagyon barátságos volt. Emlékszem arra, hogy Gánti Bence online vett részt az eseményen, mert éppen Amerikában volt és emlékszem Harkai Szilvi hosszú fekete hajára is. És emlékszem arra a lányra is, aki a kis csoportunk vezetője volt, és aki egy rövid beszélgetést generált közöttünk. Az idei első nyílt napon én is ilyen lány voltam 🙂

A nyílt napban számomra az a csodálatos, hogy mindig ugyanaz a forgatókönyv, mégis a nap végére egy teljesen egyedi élmény alakul ki, mivel a végső nagy kép mindig azokon az embereken múlik, akik ott vannak és ebből kifolyólag megismételhetetlen. Bence ezúttal is egy kivetítőn keresztül szólt az érdeklődőkhöz és egy kis kamerán keresztül végig kísérte figyelmével az egész eseményt, még azt is, amikor már csak rakodtunk a teremben, miután mindenki elment. Egy rövid előadást tartott az integrál szemléletről, hogyan alakult ki, hol van a helye a többi pszichológiai irányzat között és hogy lényegében mit is integrál magába ez az irányzat. Bemutatta az iskola és a képzés felépítését is és volt lehetőség kérdezni is tőle. Ezután teret kapott három volt Integrál Akadémia tanuló, akik elmondták, hogyan és miben változott meg az ő életük az Akadémia hatására. Tetszett, hogy beszélt egy srác is, akiből nem terapeuta vagy segítő lett, hanem továbbra is megmaradt az informatikai cégnél, ahol addig is dolgozott, viszont egy teljesen más szintet tudott bevinni ebbe a munkahelybe és tudta kamatoztatni mindazt, amit a suliban tanult.

Ezután körülbelül 10 fős kis csoportokra osztódtunk szét, hogy megvitassuk, milyen is egy “kiteljesedett ember”. A körém gyűlt kis “master mind”-ból érkeztek mindenféle válaszok, például hogy egy olyan ember, aki változtat azon, amin lehet és elfogadja azt, amin nem lehet, saját maga elvárásai szerint él és nem a környezete elvárásai szerint, álarcok nélküli, a belső világa és a külvilág egyensúlyban vannak, meri megélni a magasságokat és a mélységeket is és felmerült az is, hogy “flow”-ban van. Miután meghallgattuk minden kis csoport eredményét, Bence hozzáfűzött egy nagyon érdekes tényt. Mégpedig azt, hogy minden tudatossági szintnek megvan a maga képe a kiteljesedettségről. Ebből én ugyanazt a következtetést vontam le, amit a kis csoportban is megállapítottunk, hogy a kiteljesedettség nem egy olyan dolog, ami valahol a jövőben van kitűzött célként és majd kiteljesedett leszek, ha odaérek. Ez a hozzáállás olyan, mint kergetni a sivatagban a délibábot. Nem tudom sohasem elérni, mivel folyton változik. Ha hosszú időn keresztül érzi magát valaki kiteljesedettnek, az azt jelenti, hogy sok egymás után sorakozó kiteljesedett JELEN pillanatot él meg. Tehát nem azért nem érzem magamat kiteljesedettnek most ebben a pillanatban, mert még nem értem el oda, amit én a kiteljesedettségnek élnék meg (például hogy egy 500 dolláros órabérrel dolgozó szuper terapeuta legyek), hanem azért, mert nem tudom megélni a kiteljesedettséget MOST, abban a pillanatban, hogy éppen egy nyílt napon vagyok, ülök a földön és lehet hogy a következő, jubileumi 10-ik évfolyam új elsőseivel beszélgetek az Anahita Szellemi és Jóga központban. Mert miért is ne lehetnék akár ettől is teljesen kiteljesedett?

A nap egyik fénypontja (mert volt belőlük több is) az volt számomra, hogy a kis csoportom egyik hölgy tagja megosztotta, hogy ez már a harmadik nyílt nap, amin részt vesz. Megkérdeztem tőle, hogy hol van nála a határ? Mennyi nyílt napra kell még eljönnie, hogy átbillenjen nála a mérleg és jelentkezzen a suliba? Azt felelte, hogy nem tudja, de azt érzi, hogy neki valamiért itt kell lennie ezen a mai nyílt napon. Hát kérem szépen…. nem telt bele 10 percbe sem, és kihúzták a nevét a sorsoláson. És nem is akármit nyert. Ő nyerte az első díjat, a 78.000 Ft értékű tandíj kedvezményt!!! Mondtam neki, hogy ennél határozottabb jelet az Univerzumtól már el sem tudok képzelni! 🙂

A nyílt nap második – játékos felét Parádi Jóskával töltöttük. Imádom azt a játékot, amit ilyenkor bevet. Ugyanezt éltem meg azon a nyílt napon is, amin még nem mint Akadémiás hallgató vettem részt és már akkor is nagyon tetszett. Jó volt játszani a potenciális új “iskolatársakkal”. Nagyon élveztem és iszonyatosan izgalmas volt számomra. Próbáltam az arcukról, a mimikájukból, a szemük csillogásából kiolvasni, hogy ki lesz az, akivel találkozok szeptemberben? Ki lehet az, akinél ebben a pillanatban, ebben a teremben dől el, hogy velünk tart vagy sem? Ki lehet az, akivel talán ugyanaz fog történni, mint velem, hogy egy év múlva már mint segítő lesz jelen és emlékezni fog rám erről a nyílt napról? Az élet körforgása. Imádom!

Amikor késő este hazafelé utaztam a metrón, úgy éreztem magamat, mintha éppen egy nagyon – nagyon jól sikerült randevúról tartanék hazafelé. A kezemben egy fehér tulipán volt, amit a nyílt napról vittem haza és a szoknyám farzsebében az a kis fehér lap volt, amire az egyik játék során rá lett írva az “indián nevem” – Őszinte egység. A két évvel ezelőtti nyílt napon, egy ugyanilyen játék során a “Magányos cseresznyefa” nevet kaptam. Bár csak ritkán érzem magam tényleg egységben és az őszinteség is néha elcsúszik, azért jelentős elmozdulásnak élem meg azokat a dolgokat, amik azóta történtek velem és amit ez a két név is tükröz 🙂

A nyílt nap izgalmas volt, játékos, sokat nevetős, kellemesen együttlévős. Jelentem, a randevú jól sikerült….