Személyiségünk alapja korai gyermekéveinkben alakul ki. Olyan meghatározott érzések, hiedelmek és viselkedési formák mentén rendezzük be az életünket, amiket ebben az időszakban sajátítunk el. Amikor ezek megrögzülnek személyiségünkben, kialakul a karakterfixáció.
Későbbi életünk során erre az alapfixációra építjük emberi kapcsolatainkat, párkapcsolatainkat, érdeklődési körünket és általában a szakmánkat is. Miért? Mert felépített személyiségünk védelme érdekében állandóan fenn akarjuk tartani berögzült érzelmi-, gondolkodási- és viselkedési mintáinkat. Ebbe pedig nem kevés energiát fektetünk egy élet alatt.
Az elengedés a kulcs
A bemerevedett szerepekből való előrelépésünk kulcsa, hogy felismerjük: karakterfixációinkat mi magunk csináljuk. Erősen ragaszkodunk a saját szűk, ámde biztonságos megoldásainkhoz még akkor is, ha a környezet, amiben felnőttünk már megváltozott és többé nincs rájuk szükségünk.
Mindezt akkor merjük elengedni először, amikor olyan emberrel kerülünk kapcsolatba, aki mellett bizalmat és biztonságot érzünk. Ez az ember általában a terapeuta, vagy hagyományos esetben egy szellemi mester. Ebben a kapcsolatban elkezdjük újra előengedni az eldugott érzéseinket, vágyainkat.
A karakterfixáció nem betegség, nem egy kór, hanem a földi élet velejárója egy nem-megvilágosodott társadalomban. A jelenlegi földi világban minden embernek van karakterfixációja. Ennek kialakulása után tipikusan azt érezzük, hogy valami nincs rendben velünk, amely általában tudattalan alapszorongás bennünk. Ez alapulhat a félelem, idegesség, düh, üresség, értéktelenség vagy a szeretethiány érzésein.
Az enneagram pszicho-spirituális típustana
Az enneagram egy ősi személyiségtípus rendszer, ami 9 személyiség kategóriába osztja az embereket. Egy szakrálgeometriai ábráról van szó, ahol egy körben egy sokszög van, mely 9 ponton metszi a kört, így kapva meg a 9 pontot, típust. Mindegyik pont, vagyis típus a kora gyermekkorból indul, vagyis az ego kialakulásától ered, az ego gyökeréből vezeti le az egyes emberek (típusok) jellegzetes viselkedéses, érzelmi és gondolati beragadásait, azaz karakterfixációit.
Jelzi a normál tartományt, a patológiás tartományt, és az előrehaladott, önmegvalósító, spirituálisan felébredett tartományait is az egyes típusoknak. Az enneagramnak vannak tehát analitikus, pszichopatológiai és transzperszonális vonatkozásai is, ezért egy ezoterikus gyökerű, ugyanakkor integratív pszicho-spirituális típustanról beszélünk.
Az enneagram nem vezethető vissza egyetlen kultúrára vagy történelmi gyökérre. Több ősi hagyomány és a modern pszichológia elemei is megtalálhatók mai rendszerében. Szimbóluma min. 2500 éves történetre vezethető vissza, a ráépített tan elemei pedig min. i. e. 400-ig. A szimbólumban rejlő geometria és matematika megtalálható Platón és Phütagorasz elméleteiben is, de van, aki szerint Babilonból származik. Nincs pontos adatunk, csupán annyi bizonyos, hogy az európai kultúrkör őséből származik (egyiptomi-görög-mezopotámiai kultúrkör, amire a későbbi nagy spirituális rendszerek épültek e vidéken: zsidó, kabbala, keresztény, iszlám, szúfi, hermetika, gnosztika).
Kilépés a játszmából
Az enneagram azt tanítja, hogy a gyerekkortól felépített karakterfixációs stratégiarendszer egy sikertelen öngyógyítási kísérlet, amivel tulajdonképpen az eredeti fájdalmat és sérülést teremtjük újra. Ez a „játék” a fixációnk következtében felépített karakterünk/személyiségünk visszaigazolására és védelmére szolgál. Sokan így éljük le az életüket, merev falakkal védve fixációnkból fakadó „hamis” énképüket.
Aki egyszer megtapasztalja, hogy a kijárt és folyton ismétlődő viselkedési, gondolkodási mintákon túl van egy sokkal kevésbé merev, szabadabb élet, az jellemzően valamely önismereti, terápiás gyakorlatba vagy spirituális hagyomány művelésébe kezd, hogy feloldja alapfixációját és a ráépülő megkövült személyiségstruktúrát.
Ahhoz ugyanis, hogy ne ugyanazok a körök mentén rójuk az életünket, szembe kell néznünk a bennünk levő eredeti sérülés fájdalmával. Csak annak átélésén keresztül juthatunk el a szívbe, ahol újra merünk szeretni és megengedjük, hogy minket is szeressenek.
Hozzászólások