Volt kiskorodban olyan kaleidoszkóp játékod, amibe ha belenéztél, megláttad a leggyönyörűbb egységben összekapaszkodó részecskéket? Pontosan ilyen élmény, amikor megismerkedsz az integrál szemlélettel.
Minden korábbi rész-tudásod egy egésszé kapcsolódik össze benned, amiben mélységek és magasságok, szélességek és hosszúságok, terek és tér nélküli valóságok váltogatják egymást. Olyan ez, mint amikor egy papírlapot összegyűrnek, ami szépen lassan kisimul és felveszi eredeti alakját. Valami elkezd nyílni benned.
Szellem a világ közepén
Ken Wilber, A Működő Szellem rövid története című könyvében egy olyan zseniális világképet ír le, melyben minden ismeretünk pontosan a neki megfelelő helyen landol. Eszerint a világmindenség középpontjában a Szellem vagy Tiszta Tudat vagy Isten áll, nevezze ki-ki saját hite szerint.
Wilber Szellemnek nevezi, és azt mondja, hogy ez négyféle arcában, minőségében mutatkozik meg az általunk ismert világban. Az erről alkotott AQAL-modelljét ennek megfelelően négy részre, négy kvadránsra osztja.
Egységes nézőpont
Van a jelenségeknek egy belső nézőpontja, amikor befelé tekintünk és van egy külső nézőpontja, amikor kifelé. Előbbire jó példa, hogy amikor meditálunk vagy pszichológusnál járunk, akkor a belső világunkat szemléljük, illetve arról beszélünk, amit átélünk.
A külső nézőpont akkor kerül előtérbe, ha belenézünk a tükörbe vagy testi tüneteinket elpanaszoljuk az orvosnak, tehát amikor megfigyeljük és leírjuk a dolgokat.
Ugyanígy a kollektív, közös jelenségeket is tekinthetjük külső, illetve belső nézőpontból. Amikor a társadalom szerkezetéről, működéséről vagy politikáról beszélünk, akkor a kollektív jelenségek külső viselkedését figyeljük meg.
Amennyiben a kultúra termékeit, a művészeti irányzatokat, a szociálpszichológiát vesszük alapul a világ értelmezéséhez, akkor a kollektívum belsejét szemléljük éppen. Az összes jelenséget be lehet tenni ebbe a négy kvadránsba, saját magunkat is beleértve.
Harmónia a teljességből
Ha összeírnánk a jövőre vonatkozó céljainkat és elkezdenénk mindegyiket hozzárendelni egy kvadránshoz, észrevennénk, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk a Szellem egy-egy aspektusának megfeleltetni. Például, ha a következő céljaink lennének a jövőre vonatkozóan, akkor az így lenne elhelyezhető: legyünk boldogok (Egyéni Belső), egészségesek (Egyéni Külső), szeretetteljes környezetben nevelhessük fel gyermekeinket (Közös Belső) egy stabli, jól működő, fejlődő országban (Közös Külső).
Ez Wilber egyik zseniális megfigyelése, ami az integrál szemlélet alapját képezi. A nyugati tudományos világban jellemzően a dolgok egy-egy aspektusát vizsgálják és ebből próbálnak messzemenő következtetéseket levonni az egészre nézve. Például az orvostudomány szerint a betegségeket csak a testen keresztül lehet meggyógyítani (Egyéni Külső), míg a pszichológusok a lélek gyógyításának fontosságát hangsúlyozzák (Egyéni Belső).
Wilber azt a jelenséget, amikor csak egy kvadránson keresztül szemléljük a dolgokat, illetve csak azt az egyet fogadjuk el a világ leírására jogosult egyedüli igazságként: kvadránsredukciónak nevezi. Nem nehéz ebből rájönni, hogy csak a testtől, csak a lélektől, csak a kultúrától, történelemtől vagy csak a politikától várni a változást bizony nem a legcélravezetőbb. Egyszerre kell önmagunkat és környezetünket művelnünk mind a négy kvadránsban ahhoz, hogy valamiféle harmóniára tegyünk szert.
Benned is zajlik az evolúció
Az AQAL modell akkor mélyül be, amikor felfedezed, hogy minden egyes kvadránsban minden egyes jelenség elhelyezhető egy neki megfelelő lineáris fejlődésvonal adott pontján. Wilber ezt úgy hívja: Szellem a létrán. Tulajdonképpen erről a létráról szól a három éves képzés magja. Wilber ezen keresztül szemlélteti a tudat fejlődésének stációit: honnan indulunk és hová tartunk? Szerinte, amikor a Szellem, azaz a minden mögött létező láthatatlan valóság elkezdett manifesztálódni és megnyilvánulni a látható világban: megkezdődött az evolúció.
Az integrált elmélet szerint az evolúció a Kozmosz megjelenésével, a bioszféra kialakulásával, jelenleg pedig az emberi tudat fejlődésével megy végbe. A három éves Integrál Pszichológia képzésen a tudat spektrumát térképezzük fel (Egyéni Belső kvadráns). Onnan tehát, ahol a Szellem a bioszférát megőrizve és meghaladva átlép az emberi tudatba egészen addig, ahol onnan is továbbhalad még finomabb transzperszonális megnyilvánulásai felé.
A nyugati pszichológia eddig a pontig tudja elkísérni az embert. A transzperszonális és integrál pszichológia jól egyensúlyoz a pszichológiai és spirituális szintek határvonalán. Amennyiben innen is továbbhalad az emberi tudatként lépkedő Szellem, úgy jellemzően valamilyen spirituális hagyomány gyakorlásában bontakozik tovább. Ekkor pszichológus már nem, csak egy guru, jógi, megvilágosodott mester kísérheti tovább az embert.
Hozzászólások