A Spiráldinamika egy fejlődéselméleti modell, mely az ember értékrendjét és abból fakadó világnézetét írja le egymásra épülő szintek mentén haladva. A modell Dr. Clare Graves-től származik, akinek tanítványai, Dr. Don Beck és Christopher Cowan finomították tovább az elméletet. Graves szerint egy spirálörvénnyel lehet a legjobban reprezentálni az emberi rendszerek megjelenését, ahogy az egyre növekvő komplexitású szinteken át fejlődnek. A spirál minden egyes felfelé mozgó része a már létező rendszer eggyel jobb verzióját termeli ki.

Graves úgy vélte, hogy az emberi lélek fejlődési szintjei nem merev struktúrák, hanem a változó környezetre adott válaszként létrejövő reakciók. Ez az idegrendszer környezethez való alkalmazkodását és új idegrendszeri struktúrák kiépülését jelenti minden egyes fejlődési szinten, amely bio-pszicho-szociális változást hoz az ember életébe. A szintek kialakulása tehát nyitott rendszerű, dinamikus, és a változó körülményekhez igazodó agy átstrukturálódásával jár.

A három emelet

A szintek 3 emelet alapján lettek csoportosítva és különböző színekkel vannak jelölve.

Az első emelet a létfenntartásról szól. Ez a gépies szemlélet, az oksági gondolkodás, az univerzum mechanisztikus felfogása jellemzi. A legjelentősebb különbsége a felsőbb emeletekhez képest, hogy itt minden szint egyedül magát gondolja jónak, a többit kritizálja és/vagy kizárja.

A második emeleten a sárga és türkizkék szintek kaptak helyet, melyekre a rendszeráramlás, a globális rendszer és energia világa jellemző. Ezek a szintek integratívak, azaz az első emelet szintjeit elfogadják, harmonizálják (sárga) és egy globális integrált rendszerbe szervezik (türkizkék). Ezen az emeleten már transzperszonális jegyek is jelen vannak.

A harmadik emelet a spirituális valóságokról szól, melyet a spiráldinamika alkotói nem fejtenek ki, csak utalnak rá.

A továbbiakban végighaladunk a három emeleten és összefoglaljuk a szintek jellemzőit. Amennyiben szeretnéd megtudni, hogy te melyik szinten tartózkodsz, iránytűként fogadd tőlünk Don Beck jó tanácsát: két szintet mindig számolj le abból, ahová először gondolnád magad!

Első emelet

1) Bézs

Ez az ösztönösség és a túlélés élményvilága. Itt a genetikai faktorok és az ösztönök működtetnek minket. A cél az életben maradás, az élelem- és ivóvízszerzés, a szállás biztosítása, a meleg környezet megteremtése, az ösztönös szex és fizikai biztonság kielégítése. Ezen a szinten mind egyformák vagyunk. Nincs jellegzetes személyiségünk, ezért ez a szint preperszonális (tudattalan motivációk jellemzik). Nincs jövőkép, nincsenek stratégiák, szabályok vagy szervezett együttműködés másokkal. Szociálisan a személy vagy egyedül van, vagy hordákba, bandákba verődik a védelmező közeg és a biológiai szükségleteinek kielégítése érdekében. A „mi”, a csoport tudata ekkor még nincs jelen.

Átélhetjük a bézs szintet baleset, trauma után, pszichózisban, súlyos szenilitás vagy betegség esetén, krízishelyzetben, gyász és háború idején, fogságban, a születés és halál állapotaiban.

2) Bíbor

Ez a törzsi csoportokba szerveződés szintje. Megjelennek a szociális szükségletek, a biztonság igénye, amit a csoportos, szabályozatlan törzsi lét elégít ki. Létrejönnek a nagy családok és klánok. Tudatos figyelem irányul a környezet és a külvilág felé. Nincs határozott individualitás, a személyes én érzése egybemosódik a csoportérzéssel, a törzsi tagság érzetével. Tipikus a saját csoport/külső csoport szembenállás, amely a bíbor fő lélektani feladatát, biztonságigényét elégíti ki.

Megjelenik az okok keresésének és megmagyarázásának képessége. Mindennek természetfeletti erőket tulajdonítunk – ez a mágia és a babonák világa. A pogány ünnepek közül néhány ma is megtalálható a naptárunkban, hiszen a kék (két szinttel később) keresztény egyház átemelte őket a saját tematikájába.

A személy életében ez a kora gyermekkor szakasza, ahol még a család jelenti a világot, azon kívül pedig minden idegen, veszélyes és felfoghatatlan.

A következő állapotokban jellemző ennek a szintnek a megélése: családi kötelékekben, a szerelem állapotaiban, álomban, transzban, imaginációban, hipnózisban.

3) Piros

Ez az erő, impulzivitás és egocentrizmus szintje, amit a mindenhatóság érzése, mások erőszakos kontrollálása jellemez. A harcos vezető személyiség szintje ez, ahol a személy azt érzi, erővel képes hatással lenni a világra és kontrollálni azt. Eszköztára a karizma, a fizikai erő és a megfélemlítés – a piros önérvényesítő törekvése. Ekkor a világot egy veszélyes dzsungelnek éljük meg, egy küzdőtérnek, ahol csak az erős és rátermett él túl.

A csoporttudatból felszabadult ego, a frissen életre fakadt én még gyenge, ezért folyton erősítenie kell magát az egyoldalú dominancia kivívásával és fenntartásával. Nincs megbánás és lelkiismeret furdalás. Ennek a szintnek a célja kontrollt szerezni mások felett, akaratunk alá kényszeríteni mindent és mindenkit.

A történelemben ilyenek voltak az ókori hódító birodalmak, a harcos és gyakran vérengző népek. A piros mentalitás működése társadalmi szinten más népek leigázásában és kizsákmányolásában nyilvánul meg. Ez a szint lehet ugyanakkor a társadalmat előremozdító erő is, amikor egy piros törekvés segít kitörni a hagyományok által becsontosodott világképből. A piros pozitív oldalán találjuk a kalandot, a felfedezést, a szabadságvágyat, a kötöttségekből való kitörést, a rendszer kimozdítását, energetizálását, a kreativitást és az életerő megjelenését.

A piros személyiség (impulzuszavar, antiszociális személyiségzavar-pszichopata) gyógyításában az egyik legfontosabb lépés a bíbor szint újrateremtése.

Pirossal találkozhatunk például a sportban, az utcai bandáknál, a harcos filmekben.

4) Kék

A kék szintet a rend, a fegyelem, az engedelmesség és a tekintélyalapú hierarchia jellemzi, ahol az autoritásnak való megfelelés képezi az alapértéket.

Világfelfogása szerint egyetlen erő irányítja és határozza meg a sorsunkat. Az ebből fakadó törvény egységesen uralja ezt a világot és a túlvilágot is, mely rendet, struktúrát teremt mindkét helyen.

A kék szinten megtanuljuk a kielégülésünket késleltetni. Ebben a szakaszban a piros oldalunk le akarja győzni a rendezetlenséget, tisztátalanságot, amihez a kék biztosítja az alapot a parancsok és dogmák bevezetésével. Elkezd a világ civilizáltnak tűnni. Ekkor megkötjük az impulzusainkat és önvisszafogó, önfeláldozó üzemmódra kapcsolunk. Belső késztetést érzünk arra, hogy megtisztuljunk a korábbi rossz piros érzésektől, gondolatoktól. Azokat pedig, akik még „nem tisztultak meg”, igyekszünk minden erőnkkel „áttéríteni”.

A kék csúcsán béke, rend, cél és értelem uralkodik. Ekkor szoktak az emberek új életet kezdeni egy új nemes cél, küldetés, kapcsolat vagy valamilyen „izmus” jegyében.

A kék rendet teremt a káoszban és struktúrát az anarchiában. A rendtől való eltérés vagy bármiféle egyénieskedés felháborodást kelt, mert a kék játékszabályainak megszegését jelenti. A viselkedés részletesen és szigorúan szabályozott. Aki hasonlóan gondolkodik az barát, aki nem, az ellenség. Egy szerep-szabály világ ez, amelyben a jó és a rossz átértékelődik az előző szinthez képest. A piros önérvényesítése a kék önfeláldozásába megy át.

A kék spiritualitása a vallás. Saját szent könyve az egyetlen igaz, mely a megváltásba visz, más vallásoké pedig a pokolba vezet.

Példák a kék szintre: „jó keresztények”, amishok, bürokratikus intézmények, iskolák, katonaság.

5) Narancs

Amikor a kék szinten stabilizáltuk magunkat, megengedhetjük, hogy újra saját gondolataink legyenek. Elkezdünk szert tenni személyes függetlenségünkre, ahol a munka és a produktivitás lesz a fontos. Erkölcsileg elköteleződünk a precíz, jó minőségű, sikeres munkavégzés iránt. Tudatunk itt azzal küszködik, hogy hová helyezze a referenciacsoportot: kívülre (tekintélyszemély, stabilitást jelentő biztos pont) vagy belülre (én magam)?

A narancs szinten el akarjuk érni a céljainkat és úgy gondoljuk, ha hiszünk magunkban, megvalósíthatjuk őket. A világra, mint lehetőségek tárházára tekintünk, próbálkozunk és kísérletezünk. Stratégiai terveket készítünk és a tökéletességre törekszünk.

A narancs a felvilágosodással jelent meg a nyugati kultúrában háromszáz évvel ezelőtt. A piacgazdaság, a haszonelvű politikai szemlélet, a gépi technológia, az objektivista pozitivista természettudományok váltották fel a mitologikus, vak hitet. Az egyéniség kultúrája bontakozott ki a szabadság jogi garantálásával, a szólásszabadsággal, a faji- és női egyenjogúsággal.

A narancsnál megindul az intellektuális birkózás, szeret vitatkozni, amit jól jellemez a kamasz-szülő közt zajló harsány vita. Szabadságra vágyik és, ha ebben megakadályozzák, dühös lesz. Ekkor hasonlít a piroshoz, de harcát nem fizikai erővel, hanem önérvényesítő kalkulációval, intellektuális érvek mentén vívja meg.

A narancs világa az üzlet. Vállalkozó, kapitalista, aki bármit megtesz a siker érdekében. Minden alku tárgya és alku kérdése. Igazi materialista: a megszerzett pénz, vagyon és anyagi javak a sikeres működés bizonyítékai. Analitikusan mérlegel, komplex döntéseket hoz, ha kell hazudik és manipulál a cél érdekében (csalás). A kék tekintélyt itt a tapasztalat és hatékonyság értékei váltják fel.

A narancs személyiség az empátiát és az érzelmeket mélyen lenézi. Emberi kapcsolataiban a haszonelvűség a fő szempont. Nem használja az empátiát, legfeljebb a kedvességet, amíg a másik hasznos a számára. Ellenfelét egyenesen és hidegvérű nyíltsággal kritizálja, hiszen győznie kell. A narancs személy egyedül van és feszült, a barátok is csak önérdekből állnak mellette.

Spiritualitása: vagy ateista, vagy „lehet” módon hisz a transzcendensben.

6) Zöld

A zöld az első emelet csúcspontja, mely magában hordozza a választ, továbbá a megoldási kísérletet az összes előző szint hibáira és erősségeire. A zöld elutasítja a kék dogmatikusságát és a narancs mohóságát, helyette értékrendje középpontjába a közösséget, az egységet helyezi. Fontos számára saját és mások érzelmeinek, belső tartalmainak felfedezése, elfogadása, kommunikálása, a sokféleség éltetése (nemi, faji, kulturális értelemben).

A zöld igény akkor jelenik meg, amikor a narancs megéli a szép lakást, jó kocsit és feltűnik neki, hogy ez így üres. Elkezd vágyakozni arra, hogy valaki megértse, meghallgassa. Elkezdik zavarni az ökológiai problémák, hiányolja a belső békét, a manipuláció miatt elkezd bűntudatot érezni. Újra fontossá válik számára, hogy kapcsolódjon. Gondolkodásában a zöld pluralisztikus és relativista lesz, nincs „legjobb” nézőpont, hanem mindegyik csak egy a sok közül. Megszületik a különféle nézőpontok toleranciája és elfogadása.

Spirituálisan a zöld szinten belépünk az „ezo-spiro-bio” piacra, nekiindulunk a megvilágosodás végtelen hajszolásának, hogy megtaláljuk a valódi belső békét. Az emberi kapcsolatok, a kapcsolódás, harmónia, humanisztikusság válnak fő értékeinkké.

Sajátélményű spirituális megtapasztalásaink vannak, de ekkor még homályos, kusza elképzelések élnek bennünk a transzcendens dolgokról, amik a bíbor mágiával keverednek. Wilber ezt előtte-utána csapdának nevezi, amikor is a személy összekeveri a tudatalattit a tudat felettivel csak azért, mert mindkettő az addigi tudatosságon kívülről jön.

Második emelet

A második emelet, az integratív és transzperszonális működésmódokba való átlépést jelenti, amely egy giga-ugrás az emberi tudatban. Graves ezt „momentus leap”-nek, jelentős ugrásnak nevezte. Az egyik fontos különbség, hogy az első emeleten minden szint magát tartja csak jónak és fúj a többire, a második emeleten viszont a vagy-vagy gondolkodást az is-is váltja fel. Ekkor minden szintet elfogadunk, miközben egónk elkezd halványulni. Az emberiség fejlődése ma itt áll, egyre többen lépnek át erre a szintre. A második emeleten a sárga és a türkiz foglal helyet, melyek jelenleg kialakulóban lévő valóságlátások a Földön.

7) Sárga

Amikor a zöld elkezdi megkérdőjelezni a kollektivizmus hatékonyságát és újra vágyakozni kezd személyes ereje felé, a közösség jelentősége elhalványul számára. Az intim, igaz kapcsolatok továbbra is fontosak maradnak, de többé már nem ez a dolgok fő célja. A „mi” szavak mellett megint egyre többet lehet hallani az „én” szócskát. A sárga megkezdi saját útját azon értékek mentén, amit a zöld csoportban megélt.

Ezen a szinten elfogadjuk a természet alakulásának áramlásait és a kialakuló formákat úgy, ahogy azok vannak. Értékrendünkké a funkcionalitás, a szakértelem, a rugalmasság és a spontaneitás válik. Természetesnek vesszük, hogy egymással ellentmondásban álló igazságok egyszerre léteznek és ettől bizonytalanság van a létben. Egy olyan személyes szabadságot fedezünk fel, mely nem árt senkinek, és amely határozottsága mellett tiszta, mentes a játszmáktól, az én nyomulásától. Ezen értékek mentén letisztulnak emberi kapcsolataink. Megtapasztaljuk a földi élet élésének teljességét. Nyílt rendszereket keresünk és alkotunk, mert ezekben érezzük jól magunkat és ezekben látjuk a megoldást mind a globális, mind a lokális problémákra.

A sárgát a „spirál angyalának” vagy „spirálszerelőnek” is hívják. Teljesen elhagyja a bonyolításokat, a státuszt, az emberi játszmákat, a megoldás érdekli. Amikor kell, felveszi az adott szint formáját. Mögé megy a rétegeknek és a probléma magjába nyúl bele.

8) Türkizkék

A sárga akkor lép tovább, amikor feladja az egyedüllétet. Az ember ismét átpördül a „mi” üzemmódba, ahol hasonlóan magas fokú individuumokkal találkozik és együtt haladnak tovább.

A türkiz ötven évvel ezelőtt jelent meg, a hatvanas években és az új világ megvalósulni látszó alapjait teszi le. Összeszedi, elegyíti és harmonizálja az egyéniségeket egy erős kollektívába. Minden élő entitás közös javára fókuszál, integrált rendszert alkotva. Az emberi agy magasabb képességeit használja aktiváló módszerek segítségével. Globális és teljes spirálos kapcsolati hálóval rendelkezik (networkinggel). Minimalista módon él a kevesebb több elvén.

A lét teljességét tapasztalja a lelkén és a szellemén keresztül. Az időnek és térnek egyszerre több dimenzióját képes érzékelni. A világot egyetlen dinamikus organizmusnak éli meg, aminek kollektív tudata van és, amelyben minden ökológiai összeköttetésben áll egymással. A személy identitása egyszerre kívülálló és beolvadt része az egésznek. Holisztikus, intuitív gondolkodás és együttérző cselekedet jellemzi.

9) Korall

Beck és Cowan ebben a nyílt végű rendszerben a korall szintet is megnevezi, tud róla, de nem képes még leírni. Itt a további emberi lehetőségekről – feltehetőleg a szentek és misztikusok világáról – van szó.

Harmadik emelet

Don Beck és Ken Wilber együttműködéséből további differenciált szintek kerültek megnevezésre, mint az indigó, ibolya, ultraibolya és tiszta fény tartományok. Ezek tanulmányozása a későbbi generációkra vár.

Forrás:

Gánti Bence: Integrál Akadémia jegyzet – Beck-Cowan: a spiráldinamika rendszere, az értékrendszerek fejlődési szintjei, 2008, Budapest

Mit mondanak rólad a szintek? – a Spiráldinamika elmélete