A pszichopatológia az a tudományág, ami a viselkedés és a szubjektív élményvilág kóros jelenségeivel foglalkozik. Mindannyian megélünk olykor érzelmi hullámvölgyeket és hajlamosak vagyunk ilyekor azt mondani magunkról, hogy depressziósok vagyunk. Egy-egy borongós hangulat azonban még nem nevezhető kórosnak. Sokszor találhatjuk szembe magunkat az élet kiszámíthatatlanságával, amikor azt érezzük, nem tudunk megbirkózni a váratlan helyzetekkel. Hogy ezeket a lelkiállapotokat mikortól nevezzük kórosnak, a mai napig vita tárgyát képezi a pszichológiában és a pszichiátriában. Van azonban egy-két éles határvonal, ahonnan elindulhatunk.

Általában arra a viselkedésre tesszük rá a patológiás jelzőt, ami eltér a bevett, közmegegyezéses társadalmi normáktól. Utóbbiak szervezik a közösségek működését, aminek segítségével fenntartható egy, a többség számára optimális társadalmi rendszer. Ezek a viselkedések számítanak jó, követendő, mindenki által elfogadott normáknak. Amennyiben ettől élesen eltérünk, azt a társadalom különböző eszközökkel szankcionálja: intézményi szinten bünteti, társadalmi szinten pedig kiközösítéssel bírálja. Ebben az esetben tehát az tekinthető patológiásnak, ami eltér a statisztikai átlagtól.

Sok kutató azt tekinti legfontosabb kritériumnak, ha a viselkedés maladaptív, azaz rosszul alkalmazkodó. Ebben az esetben a deviáns viselkedésmódok zavarják az élet normális menetét, kártékony hatásúak az egyénre (pl. depresszió) vagy a társadalomra nézve (pl. pszichopátia). A normalitás itt tehát attól függ, hogy az egyén képes-e megfelelni azoknak az igényeknek, feladatoknak, amiket élete, környezete, körülményei vele szemben támasztanak.

További szempontok, hogy az egyén képes-e viselkedését akaratlagosan irányítani és, hogy milyen viszonyban van önmagával? Egy jól alkalmazkodó ember képes impulzusai felett uralkodni a szociális érintkezések során, értékeli saját jó tulajdonságait és úgy érzi, mások is elfogadják. Az értéktelenség érzése, az elidegenedés és az elfogadottság hiánya különösen szembeötlő azoknál az embereknél, akiket patológiásnak diagnosztizálnak.

Most nézzük, mi az a viszonyítási pont, amihez képest a pszichológia és a pszichiátria meg tudja húzni a határvonalakat. Egy érett, önmegvalósító ember képes saját életének és tetteinek realista vizsgálatára, kontrollálására. Önmagát tudja kívülről, tárgyként szemlélni, ami lehetővé teszi számára az önismeretet, az önkritikát, a humorérzéket, valamint megalapozza érzelmi biztonságát és önmaga elfogadását. Belső szabadságban él, önértékelése nem függ környezetének megítélésétől. Jól választja meg szociális kapcsolatait, melyekben nyíltan kommunikálja érzelmeit, őszinte, toleráns és képes az empátiára. Egységes életfilozófiával rendelkezik, mely életének értelmet, irányt és célt ad.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a viselkedések széles köre sorolható a patológiás kategóriába. Ezek közül vannak akut és krónikus lefolyású mentális zavarok, de minden viselkedéses és érzelmi probléma egyedi. Nincs két ugyanolyan ember, hiszen mindenki más élettapasztalattal és biológiai adottságokkal rendelkezik. Vannak azonban olyan hasonlóságok, amelyek alapján a szakemberek kategóriákba sorolhatják a mentális zavarokat. A BNO a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer, a DSM a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve. Utóbbi az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által létrehozott kiadvány, mely angolul és magyarul is az ötödik kiadásnál tart. Ebben minden diagnózis széleskörű szakértői konszenzuson alapul és folyamatos korrekció történik az empirikus tapasztalatok alapján. A mentális zavar fogalma a DSM-5-ben foglaltak szerint olyan szindróma, melyre az egyén kogníciójának, érzelemszabályozásának vagy viselkedésének klinikailag jelentős zavara jellemző, ami a mentális működés hátterében álló pszichológiai, biológiai vagy fejlődési folyamatok diszfunkcióját tükrözi.

Alternatív lelki segítőként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy hozzáértő módon tudjuk felmérni azt a személyt, aki önismereti tanácsadásra jelentkezik hozzánk. Az Integrál Akadémia öt alkalmas pszichopatológia előadássorozata minden szükséges információt átad ahhoz, hogy egy-két segítő beszélgetés alkalmával el tudjuk dönteni, mentálisan egészséges személyiséggel van-e dolgunk. A diagnosztika nem a mi feladatkörünk, amennyiben azonban felmerül bennünk a gyanú, hogy kliensünk valamely mentális zavar kategóriába esik, úgy ennek megfelelően tovább tudjuk irányítani pszichológushoz vagy pszichiáterhez.

A pszichopatológiák és tüneteiknek ismeretére nem csak a segítő szakmában, de a laikus társadalomban is egyre nagyobb szükség van. Ahhoz, hogy megértéssel és empátiával tudjunk embertársainkhoz, családtagjainkhoz, környezetünkhöz viszonyulni, fontos informálódnunk, hogy – még idejében – felismerjük a lelki problémákat. Napról napra nő a mentális betegség diagnózisával élők száma társadalmunkban. Sokan élnek együtt valamilyen viselkedési zavarral és nem jutnak el a megfelelő segítséghez, mert nincsenek tudatában problémájuknak. Amennyiben a prevencióról már lekéstünk, úgy a megfelelő tájékozódás és tájékoztatás mindannyiunk érdeke egy kevesebb „patológiás” és több „normális” jelzőt kitermelő egészséges társadalom fenntartásához.

Tarts velünk október 12-én induló öt alkalmas pszichopatológia sorozatunkon!

Részletek: www.integralakademia.hu/pszichopatologia2019