Dr. Honti László szociológus, pszichológus, szociokibernetikus szerint öt működési módja létezik a társadalmaknak, a tudatosságnak, az emberi agynak és a hormonrendszernek, amik öt különböző létállapotot hoznak létre. A következőkben ezeket mutatjuk be részletesen.

Az öt szint modell

A szociokibernetika a társas rendszerek és társadalmak jelenségeivel foglalkozik rendszerelméleti megközelítéssel. Dr. Honti László megalkotta az evolúciós fejlődés ötszintű modelljét, mely egyben az emberi kapcsolatok fejlődésének szociokibernetikai modellje is.

Eszerint evolúciós és kapcsolati fejlődésünk a következő öt egymásra épülő szakaszból áll:

1. „A” szint – ’A’GRESSZIÓ (Agression)
2. „B” szint – ’B’ÜROKRÁCIA (Bureaucracy)
3. „C” szint – ’C’SALÁS, VERSENGÉS (Competition)
4. „D” szint – ’D’ÖNTÉS, FELTÁRULKOZÁS, MEGOSZTÁS (Self-Disclosure)
5. „E” szint – ’E’GYSÉG, MEGVILÁGOSODÁS (Enlightenment)

1. ’A’GRESSZIÓ – „Szemet szemért, fogat fogért!”

Az „A” szintet fenntartó mítosz a „szemet szemért, fogat fogért” elv. Ez az agresszió, gyűlölet, erőszak és harc szintje. Itt az alapvető emberi ösztön érintett: életben maradni vagy megsemmisülni. Ez meg tud jelenni háborús helyzetben vagy mindennapi szituációkban, amikor dühösek vagyunk valakire, vitatkozunk vele és bántani akarjuk. Megjelenhet az emberen belüli küzdelemként is, amikor haragszunk önmagunkra és ostorozzuk magunkat.

Amikor két ember egyszerre van az „A” szint elmeállapotában, nincs közöttük valódi kapcsolat, hiányzik az igazi kommunikáció. Itt az erősebb agresszor („A”) a domináns, aki uralja a gyengébbet („a”), a függőt. Őt vagy elsöprik, vagy elmenekül, vagy lázad. Az „A” szint pozitív oldala ugyanakkor a fenyegető veszély elhárításának képessége.

2. ’B’ÜROKRÁCIA – „Mert ez a szabály.”

A társas érintkezés fejlődésének következő szintje az, amikor az emberek szabályozni kezdik az együttlétüket, a köztük lévő viszonyokat. A hatalmon lévők (B) alkotják a szabályokat, akik kontrollálják a szabálykövetőket (b). „B”-nek meg van az apparátusa ahhoz, hogy betartassa a szabályokat „b”-vel, aki fél a hatalomgyakorlótól.

A „B” szintet a szabályok, szerepek, előírások és merev hierarchiák jellemzik, ami leginkább a bürokráciában jelenik meg. Ez az, amit általában hivatalosnak vagy formálisnak nevezünk. Itt találkozunk a konformizmus, a dogmák, az ismételt formák világával (modor, protokoll, közlekedési szabályok, divat) melyek elvesztették valódi lényegüket. Ide tartoznak az iskolák, a hadseregek, a hivatalok, az intézmények, ugyanakkor a vallások, rítusok és rituálék is.

Ennek a létállapotnak a legfőbb jellemzője, hogy az egyénieskedés, az individualitás tiltva van. Emiatt a „B” szint személytelen. Arctalan, nem ember-ember közötti, hanem a szabály/törvény és ember közötti kapcsolatok jellemzik. Ez a helyzet dichotómiát (ellentétet) determinál két ember, az alsóbb és a magasabb rendű, az úr és a szolga között. A „B” szint pozitív oldala a rend, a hit és a bizalom.

3. ’C’SALÁS, VERSENGÉS – „Én leszek az első!”

A „C” szint a verseny, a versengés, a vetélkedés és a köréjük épülő vég nélküli játszmák világa. Amikor az emberek rájönnek, hogy a szabályokat megváltoztathatják, sőt, ők maguk alakíthatják ki azokat, akkor lépnek át a „C” szintre. Az lesz az uralkodó, aki a szabályokat alkotja.  Ezen a szinten a legfőbb motiváció az uralkodóvá válás, a csúcsra kerülés és a pozíció ellenőrzésének igénye. Az emberek megpróbálnak szabályokat alkotni és rávenni másokat, hogy kövessék azokat.

A „C” szinten az emberek nem azt mondják, amit akarnak, hanem azért mondanak bármit is, hogy elérjék leplezett szándékaikat. Ez miatt a „C” szint a soha véget nem érő bonyolítások, félreértések és emberi játszmák színtere. Ez a csalás, hazugság és manipuláció világa is. Az emberek itt általában azt gondolják, hogy ők nem csalnak és hazudnak – mert önmaguknak is hazudnak még. Ezt a szintet a korlátozott erőforrások (energia), a hiány és a szűkösség mítosza tartja fenn, vagyis az attól való félelem, hogy „nincs elég” mindenkinek. Ha ebben hiszünk, jó alapunk van a versengésre, a küzdelemre és, hogy elsőként szerezzünk meg valamit.

A „C” szintre épülő társadalmi rendszer a kapitalizmus. Az egész mai nyugati világ így működik. Nem számít, ha emberek halnak meg, ha háborúzunk, csak a profit legyen meg bármilyen áron, bármilyen eszközzel. Itt a tipikus emberi kapcsolat olyan, amiben az egyik fél vesztesnek érzi magát. Az én szerencsém a te veszteséged. Az én nyereségem a te fájdalmad.

Az idő nagy részét a „C” szinten töltjük, és manapság ezt úgy hívjuk, hogy „normál” működésmód. A „C” szint pozitív oldala az egészséges, józan verseny. Amikor valaki jobb, mint a másik, akkor helyénvaló, hogy megjutalmazzuk, ezzel motiválva őt és a többieket is a továbbfejlődésre.

4. ’D’ÖNTÉS, FELTÁRULKOZÁS – „Úgy, ahogy vagyok.”

A „D” szint a „B” ellentéte vagy annak tükre. Ez a szelf teljes kibontakozása. Az emberek itt felhagynak a rejtőzködéssel és a manipulatív játszmákkal. A valódi érzelmeik, vágyaik és szükségleteik szerint kezdenek működni.

A „D” azt teszi, amit mond, jellemzője a hitelesség és autonómia (belülről vezéreltség). Ebben az állapotban egyediek vagyunk. Az elme, a szív, a gondolkodás és az érzelem integrálódik bennünk. Ez az énfejlődés (ego-fejlődés) csúcsa, az önmegvalósítás, önkiteljesítés szintje. Elkezdünk felhagyni az önmagunk megváltoztatására irányuló küzdelemmel, ami önelfogadásba fordul át. Megtanuljuk hasznossá tenni magunkat a világ számára úgy, ahogy vagyunk.

Az individualitás, szabadság és az önkifejezés a „D” szint fő értékei. Amikor fiatalokat látunk szokatlan ruhákba öltözve, egyéni stílusban, akkor a „D” szintjüket gyakorolják. Az egyéni géniuszok, akiket senki sem ért meg, mert egyediek és másképp gondolkoznak, szintén ebben a valóságban időznek. Ez vonatkozik a művészekre, a különc emberekre, a szabadúszókra és mindazokra, akik a saját útjukat járják, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak róluk.

Amikor a „D” szinten élünk, akkor nyílt üzleteket kötünk, nyílt tárgyalásokat folytatunk. Mindent kiteszünk az asztalra, és meghívjuk a másikat, hogy ő is tegyen így. A kommunikációban egyszerűen fejezzük ki magunkat, a másikhoz meghívással, javaslattal, ajánlással fordulunk, nem pedig paranccsal és elvárással.

5. ’E’GYSÉG, MEGVILÁGOSODÁS

Az „E” szint az együttérzés, szeretet és jó szándék világa, ahol sor kerül a béke és harmónia megtapasztalására. Itt az ember elérte, megélte és kiélte a „D” szintet. Ezt követően természetesen fejlődik ki benne az „E” szint valósága.

Ezen a ponton nyílunk meg igazán mások felé. Ezt nem kell gyakorolnunk, magától történik meg a „D” szinten való munkálkodás eredményeként. Hirtelen úgy érezzük, hogy túlcsordul bennünk az együttérzés és az együtt érző öröm. Ezeket nem mi tesszük, nem elérjük, hanem megtörténnek velünk.

Az „E” szinten megnő az emberek iránti érzékenységünk. Látjuk a játszmáikat és a stratégiáikat is. Ekkor egy másik leckét kell megtanulnunk: elfogadni azt, hogy a világ ilyen, és mi csak azt a kis részt változtathatjuk meg, ami ránk van bízva. Itt nem küzdünk magunkért, az önmegvalósításért vagy a pénzünkért. Ezerszer lefutottuk ezeket a köröket – üressé és unalmassá váltak. A transzperszonális kapcsolatban találunk örömöt, történjen ez a külső, társadalmi szinten – mások segítése által – vagy belső úton a beteljesülés és a meditációs célok megvalósításán keresztül.

Ma még nincs példa egy állandó és működő „E” szintű társadalmi berendezkedésre. Ugyanakkor az emberi test egy ilyen „biológiai társadalom”. A részei egy természetes hierarchiába, azaz holarchiába rendeződnek, amelyben a részek önmagukban is egészek. Minden jel azt mutatja, hogy az a globális emberi fejlődés, amit ma tapasztalunk, egy „E” szintű társadalom felé halad.

Forrás: Gánti Bence: Integrál Akadémia jegyzet – Az öt szint modell, Budapest, 2014

---

Hogy lehetsz sikeresebb emberi kapcsolataidban? Tudd meg február 2-ai, mindenki számára nyitott előadásunkon!

Részletek: www.integralakademia.hu/februar2019