Sayalay Anuttara burmai buddhista szerzetesnő január 5-én nyilvános előadást és meditációt tart minden érdeklődőnek és útkeresőnek. Ebből az alakalomból összefoglaljuk legutóbbi itt tartózkodása alatt átadott tanításait. Kattints IDE az előző rész olvasásához!

Sayalay három olyan meditációs eszközt osztott meg velünk, ami jól alkalmazkodik a városi életet élők tudatállapotához és, amivel ki lehet fejleszteni a szerető jóságot magunkban. Ezek az eszközök nagyon értékesek és mélyre mennek, még ha durvább tudatállapotokra is valók. Ugyanolyan fontos technikák, mint a többi, amelyek megalapozzák az utunkat a szenvedésből való megszabaduláshoz.

1. A buddhista ösvény első lépése: tisztítsd meg a moralitásodat!

Az első eszköz, amit Sayalay a kezünkbe adott, a moralitás (páliul: síla). Tulajdonképpen mindenkinek itt kellene kezdenie, ha komolyan gondolja a gyakorlást. Ez egy olyan döntés, ami arról szól, hogy nem akarunk ártani másoknak sem fizikailag, sem pedig verbálisan. A buddhista sílának 5 fő etikai pontja van, amelyek világszerte megtalálhatók más spirituális hagyományokban is. Ezek a buddhizmusban: 1. ne ölj, 2. ne lopj, 3. ne árts másoknak a szexuális viselkedéseddel, 4. ne hazudj, 5. ne intoxikáld magad, vagyis ne élj drogokkal, alkohollal, stb.

Ha önkéntelenül és megszokásból csináljuk ezeket a dolgokat, akkor érdemes megkérdeznünk magunktól: miért csinálom ezt? Egyikünk sem akar szenvedni és szívünk mélyén azt sem akarjuk, hogy mások szenvedjenek, mert valójában nem akarunk rosszat. Amikor mégis bántunk valakit, akkor megengedjük, hogy a gyűlölet energiája eluralja a pszichénket. Az az igazság, hogy először mi magunk szenvedünk a bennünk levő gyűlölettől, majd az is szenved, akire ezt a gyűlöletet kivetítjük. Ha szándékosan lopunk, hazudunk, ártunk másoknak a szexuális viselkedésünkkel vagy intoxikáljuk magunkat, attól is először mi szenvedünk, később pedig a környezetünk. Bármi miatt is cselekszünk így, annak a három gyökér (sóvárgás, nem tudás, gyűlölet) valamelyikéhez van köze.

A szerzetesnő azt tanácsolja, hogy amennyiben elkezdünk élni a síla szerint és megszokásból megtörjük az 5 pont valamelyikét, kérdezzük meg magunktól: miért is csináltam ezt? Igazából nem akarok szenvedni, akkor mit csinálok? Buddha adott erre a helyzetre egy olyan eszközt, amivel meg tudjuk vizsgálni önmagunkat. Bármilyen negatív mintánk van, amivel kapcsolatban azt érezzük, hogy nem tudjuk lerakni, vizsgáljuk meg, hogy milyen kielégüléshez jutunk általa? Amikor ezt már teljesen megértettük, vizsgáljuk meg, hogy milyen veszéllyel jár számunkra az ismételt cselekedet? Amikor mindkettőt megértjük, gyakran magunktól el tudunk hagyni egy-egy ilyen berögzült viselkedésmódot. Ha tehát meg akarjuk találni a szenvedésből kivezető utat, akkor a moralitás, vagyis a síla az első eszköz, amivel el kell kezdenünk magunkon dolgozni. Ha a sílánk nem tiszta, nem számíthatunk komoly előrejutásra a meditációban sem.

2. A buddhista ösvény második lépése: légy nagylelkű!

A második eszköz, amit Sayalay Anuttara javasolt, az a nagylelkűség (páliul: dana). Ez azt jelenti, hogy viszonzást nem várva adunk az embereknek. Feltételezése szerint mindenki jobban élvezi azt, amikor ad annál, amikor kap. Gyakran meghúzzuk azonban a határokat és azt mondjuk, csak annak adunk, aki igazán megérdemli. A világ viszont azt tanítja nekünk, hogy az eredeti természetünk az adás. Ha abbahagyjuk az adást, elkezdünk megbetegedni és végül meghalunk. Miért nem vagyunk hát határtalanul nagylelkűek?

Sayalay szerint sok oka van ennek. Tele van a társadalom betegségekkel, mivel kora gyermekkortól kezdve rossz leckéket tanítanak nekünk. Szinte mindannyian úgy nőttünk fel, hogy hiányzott a szerető jóság jelenléte az életünkből. Utóbbi mindig azt mondja: akármilyen ember vagy én szeretlek, neked adom a figyelmem és örülök annak, hogy velem vagy. A társadalomtól ezzel szemben azt kapjuk, hogy ha nem vagyunk sikeresek, humorosak, szórakoztatóak vagy akár szépek, akkor nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetőek. Mindezek miatt ahelyett, hogy a saját értékeinkben gyökereződnénk meg, olyan értékekért kezdünk el harcolni, amit tanítottak nekünk. Ilyen a pénz, a hírnév, a szépség, stb. Ha azonosulunk ezekkel a torz értékekkel, az nagyon mérgező tud lenni, mert eltakarja azt, akik igazából vagyunk.

Ez az út nem vezet el a szenvedés végéhez, mivel minden hamis érték gyökerénél a gőg, a hiúság szunnyad. Amennyiben ez eluralkodik rajtunk, az erősségeinkkel olyannyira azonosulhatunk, hogy nem tudjuk elfogadni, ha a gyengeségeinkre mutatnak rá. A gőg másik oldala, amikor állandóan egy rakás szerencsétlenségnek érezzük magunkat és nem vesszük észre, ha jók vagyunk valamiben. Mindez megbénítja az adakozást. Sayalay szerint nem könnyű ezen túllépni, de mindenkinek meg kellene próbálnia. Kezdetnek elég, ha beismerjük és látjuk azt, amiben valóban jók vagyunk. Amikor pedig a gyengeségeinket ismerjük fel, őszintén nézzünk szembe velük és fogadjuk el létezésüket! Nem az az igazi gyengeségünk, ha nem vagyunk elég szépek, gazdagok, okosak vagy híresek. Az az igazi gyengeségünk, ha belezuhanunk a mohó sóvárgásba és a gyűlölködésbe. Ezek uralásának vágya viszont az egyik legnagyobb erősségünk, kapaszkodjunk hát bele!

Egy másik ok, ami akadályozza az adakozást az a szorongás. Azt hisszük, ha mindenünket odaadjuk, nekünk nem marad semmink. Ekkor összekeverjük a mohóságot a szükséglettel. “Jó vagy akkor, amikor arra törekszel, hogy adjál magadból. Nem vagy gonosz akkor, amikor várod, hogy neked is adjanak”, mondja Sayalay. Azt javasolja, hogy tekintsünk magunkra úgy, mint egy fára. A gyümölcsünket adjuk a világnak, a gyökereinkkel pedig tápláljuk magunkat! Ha nem kapunk elég táplálást a gyökereinkből, akkor gyümölcsöt sem tudunk teremni. A titok viszont az, hogy a gyümölccsel kell kezdeni! Sayalay azt tanácsolja, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: „Mivel tudok hozzájárulni a nagy közöshöz? Miért élek? Mi az életcélom?”. Gondolkozzunk el azon, milyen gyümölcsöt szeretnénk teremni a világnak?

Ezt követi az a kérdés, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni? Mindannyiunknak kell ennünk, ruházkodnunk, közlekednünk és laknunk valahol. Emellett vannak érzelmi és spirituális szükségleteink is. Ha valami eszünkbe jut még, amire ezen felül szükségünk lehet, az egy hamis elképzelés. Nincs szükségünk másra ezeken kívül. Bármi, amit az anyagi, érzelmi vagy spirituális síkon keresünk és nem táplál minket abban, hogy adni tudjunk a világnak, a sóvárgásból ered. Sayalay azt javasolja, ha felismerjük, hogy bizonyos célokat azért akarunk elérni, mert belepörögtünk a sóvárgásba, akkor hagyjuk ezt abba és engedjük el ezeket a hamis célokat. Jobb érzés lesz ehelyett adni, hiszen a visszatartás a megsemmisüléssel egyenlő.

3. A buddhista ösvény harmadik lépése: szeress feltétel nélkül!

A harmadik eszköz a kezünkben a szenvedésből kivezető úthoz a szerető jóság, ami tulajdonképpen a feltétel nélküli szeretettel egyenlő. Ha megértjük azt, hogy mi sem akarunk szenvedni és azt sem akarjuk, hogy mások szenvedjenek, az nagyon sok problémát megoldhat az életünkben. Buddha tanítása szerint a feltétel nélküli szeretetnek van egy nagy és egy közeli ellensége. A nagy ellensége az elutasításból fakadó gyűlölködés, a közeli pedig a ragaszkodás. Utóbbi a feltételhez kötött szeretet, ami azt mondja: “szeretlek, amíg szép, gazdag, fiatal, szórakoztató vagy, csak ne változz meg”. Ez a fajta ragaszkodás megfertőzi az igaz szeretetet. A feltétel nélküli szeretet ezzel szemben azt mondja: „szeretlek akkor is, ha megbetegszel, megöregszel és meghalsz, mert ez is az élet része”, „elfogadlak úgy, hogy tudom, benned is van harag, sóvárgás és nem tudás”.

A nyugati civilizációban minden utcasarkon találkozunk a hamis értékekkel való azonosulás csábításával. Miután elmerültünk ezekben az illúziókban és nem találtuk meg a boldogságunkat, előbb-utóbb felébred bennünk az igazság keresésének vágya. Ez is az élet egyik nagy tanítása, ami által megérthetjük, mi az, ami igazán fontos. Sok emberrel történik most ez a nyugati civilizációban és a Sayalay-hez hasonló tanítók segítenek nekünk abban, hogy mindannyian rátalálhassunk igaz értékeinkre.

Ha Te is keresed az igazi értékeket, gyere el Sayalay Anuttara január 5-ei nyilvános előadására és meditációjára!

Részletek: www.integralakademia.hu/sayalay2018jan