A szúfizmus ezoterikus tanításai

A szúfik történetét Mohamed prófétáig vezetik vissza. A hagyomány szerint a prófétának volt egy belső tanítványi köre, ahol azoknak adta át az ezoterikus, misztikus tanokat, akik elég fejlettek, erősek és nyitottak voltak annak befogadására. A szúfik hite szerint Mohamed prófétának volt egy unokatestvére, Ali inb Abi Talib, aki szintén ehhez a körhöz tartozott. A szúfik ezért Alihoz és a korai szúfikhoz vezetik vissza hagyományvonalukat, ám erre nincs történelmi bizonyíték.

Iszlám mecset

Az azonban bizonyos, hogy a VIII. századtól a szúfizmus láthatóan jelen vannak az iszlám országokban. Ez a hagyomány az iszlám misztikus ága, vagyis a vallásos exoterikus (mindenkinek szóló) tanok ezoterikus (csak beavatottaknak szóló) útja. A Földön minden vallásnak kialakult egy ezoterikus, „titkos” ösvénye, ahol azok az emberek kezdtek el önként járni, akik nem kívül, hanem belül keresték Istent. Az iszlám szerint Isten neve Allah, a szúfi azonban tudja, hogy Allah nem rajta kívül van, hanem ő maga az, a saját mögöttes, belső lénye, mely Egy minden más lény végső valóságával. Nem csak kívül keres, hanem belül is, mert tudja, hogy Isten minden közös létező magja, aki mindenhol és mindenben jelen van.

A szúfi szó arab nyelven gyapjút vagy gyapjúruhát jelent, ami arra utal, hogy kezdetben a szúfik egyszerű, natúr színű gyapjúruhát hordtak, akik világi dolgaikról lemondva, tárgyaikat és vagyonukat hátrahagyva vándorló aszkétákként éltek. A szúfi szó az arab „szafa” szóval is kapcsolatban áll, ami – testi és lelki – tisztaságot jelent. A korai vándorló aszkéták a világi életet hátrahagyva keresték az ego, a személyes éntudat illúziója mögött jelenlevő isteni tudatot. Később életmódjuk átalakult, a korábbi vándorló aszkéták közösséget szerveztek és együtt folytatták tovább a gyakorlást. Létrejöttek az első szúfi szerzetesrendek.

Dhikr vagy zikr

Az 1200-1500-as évekre datálható a szúfizmus aranykora, amikor a legtöbb mai szúfi irányzat megalapítója élt és alkotott. Ilyen volt például Rúmi és a mevlevi irányzat, Kádir Dzsílání és a kádiríja irányzat, Háddzsí Bektás és a bektasi hagyomány. A szúfizmus ekkor terjedt ki mai területére Indiától Északnyugat-Afrikáig és Spanyolországig. A XX. századdal beköszöntő materialista és szocialista „modern kor” nem értette a szúfik misztikus rendjeit, ezért betiltotta azokat. A ’60-as évek spirituális hagyományok iránti nagy érdeklődési hulláma megnyitotta az addig zárt, ezoterikus tanok kapuit, így a szúfizmus is kikerült addigi titkos közegéből és átáramlott Nyugatra. Ma már szerte a világon találkozhatunk a szúfi rendek képviselőivel és gyakorló csoportjaival.

Ezekben a rendekben a mai napig a szív és a tudat képzése zajlik, miközben misztikus élmények megtapasztalásán keresztül a belső fejlődés progresszív szakaszain vezetik át a tanítványt. Tanításaik nagyon is összeegyeztethetők a Földön fellehető többi misztikus irányzattal, úgy mint a buddhizmussal, a jógával vagy a keresztény misztikával. Céljuk ugyanúgy az egyéni én (nafsz) megsemmisülésének elérése (faná) és ezzel az isteni tudattal való összeolvadás, az Isteni állapotban való örök megmaradás (báká). Vegyük észre, hogy ugyanez a buddhistáknál például a nirvána elérése!

Dervis

A szúfizmus megkülönbözteti a tudatfejlődés különböző szintjeit, amit makám-oknak, azaz állomásoknak nevez. Tanításuk szerint egy-egy állomást, azaz tudatszintet kitartó gyakorlással és spirituális életmód-szabályozással művelhetünk ki magunkban. A tudatszintek megkülönböztetendők azoktól a tudatállapotoktól, azaz hálok-tól, melyeket isteni kegyelemből kap az ember. Ilyenek a misztikus szellemi állapotok, elragadtatások.

A szúfik egyetértenek a lélek fejlődésének hat szintjével, melyek egyben pszicho-spirituális központoknak vagy érzékszerveknek is megfeleltethetőek. Ezeket arabul al Lata’if-asz-Szitta-nak (Lataif-e-Szitta) hívják, melyben a lataif jelentése a finomság, a szittá-é pedig a hat, ez tehát a „hat finom érzékszerv tana”. A szúfi dolga, hogy ezeket a mindenkiben ott szunnyadó érzékszerveket, érzékelési központokat megnyissa, aktiválja és megtisztítsa. Ha ezeket a központokat a dervis – a szúfi tanítvány – megnyitotta, attól kezdve őt a szúfik “Teljes Embernek” tartják. A központok megnyitása és a képességek kifejlesztése spirituális gyakorlást igényel. Ilyen szúfi gyakorlatok a muraqaba (meditáció), a dhikr vagy zikr (istenre emlékezés, mantrázás, mozgás, tisztítólégzés), a csilla (40 napos böjt) és a szema (kerengő dervistánc).

Ha szeretnél többet megtudni a szúfizmus tanairól, a hat tudatszintről és azok aktiválásának lehetőségeiről, akkor tarts velünk a mindenki számára nyitott november 25-ei előadásunkon!

Ezen a napon Brigitte Fatima Winglemayr, egy évekig szúfi rendben élő autentikus tanító vezet majd el téged a szúfi gyakorlatok erejének megtapasztalásához!


Tarts velünk a Szúfizmus: az iszlám misztika spiritualitása és pszichológiája című november 25-ei mindenki számára nyitott előadásunkra!

Részletek: www.integralakademia.hu/spiritualishagyomanyok2017

 

Hozzászólások