Erik Erikson, neves német fejlődépszichológus és Pulitzer- díjas író elmélete hasonlít a mesék forgatókönyvére. Ahhoz, hogy a hős elérje vágyott célját, különböző kihívásokkal kell megküzdenie, amelyek kapcsán valami értékes kerül birtokába. Erikson 8 fejlődési fázist ír le, amelyek sikeres teljesítése (megfejlődése) hatására az énerő egy fontos komponense kerül birtokunkba. Minden szakaszra jellemző egy adott krízis, ami a környezettel való konfrontáció során alakul ki. Ennek a krízisnek létezik egy optimális megoldása, ami nézőpontváltást igényel. A szakaszokkal való megküzdés feltétele az énerő. A krízis megoldása nem odázható el, a megoldatlan problémákat visszük tovább magunkkal a következő szakaszba. Hangsúlyozza, hogy a fejlődéshez szükséges az egyén aktív erőfeszítése és kiemeli a környezet optimális reagálásának fontosságát is. Ugyanúgy mint a mesékben 🙂 A cikk további részében kifejtjük ezt a 8 szakaszt. Folytatás
Énerő címkéhez tartozó bejegyzések
Töltekezés és énerő
Önismereti utamon hajlamos vagyok a hangsúlyt a problémák feltárására tenni. Arra figyelek, ami gondot jelent az életemben: analizálom, gondolkodom rajta, belemegyek a kapcsolódó érzelmekbe figyelve, hogy hova visznek engem. Addig nem nyugszom, míg meg nem értem az egészet és azt, hogy miből fakad. Egy belső feszültség hajt, ami miatt, bevallom, kemény vagyok magammal.
Legtöbbször van eredménye ennek a munkának, azonban néha kiderül, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. Ilyenkor könnyen beleveszek. Csak vágom, vágom és vágom… s egy idő után már azt sem tudom, hogy mit vágok, hol van az, amit vágok, hol tartok és egyáltalán, én hol vagyok. Elveszítem a támpontokat és a küzdelemmé vált munka az erőmet teljesen felemészti. Muszáj megállnom, hogy hátrébb lépjek és pihenjek. Azt hiszem, hogy nem is tudnék mást csinálni.
