A férfi és a nő szexuális egyesülése megjelenik a világ szinte összes spirituális rendszerében, konkrét, vagy metaforikus formában. Megjelenik ez a törzsi vallásokban, a nemek kölcsönös játékaként, vagy a teremtésmítoszokban szerte a világon, mint például Shiva és Shakti története; vagy a férfi és női energiaminőségek formájában, mint például a yin és a yang. A judaizmusban és kereszténységben megtaláljuk Shekinah és Sophia alakjait, akik a júdeo-keresztény férfi istenek női ellentétpárjai, végül az eksztatikus tradíciók, mint például a szúfizmus misztikusainak szerelmes versei is jó példák erre. De foglakozik a szexualitás isteni aspektusával a tantra-jóga és a taoizmus hagyománya is. Mindezek a hagyományok technikákat dolgoztak ki, melyek célja a szexualitás alatti módosult tudatállapotok szándékos elérése. Emellett az derül ki a kutatásokból, hogy meglehetősen sok, spirituális szexuális gyakorlatot nem végző, s gyakran ezekről nem is tudó ember (Scantling és Browder szerint minden huszadik) tapasztal meg spontán, önkéntelen, nem szokványos szexuális élményeket a nemi aktus alatt, függetlenül korábbi hiedelmeiktől, és a társadalmuk nézeteitől. Mi történik velük és milyen jelentést adnak az élményeiknek? Folytatás →