Amikor életünkben elérünk egy bizonyos érettséget, akkor magától, mintegy sorsszerűen ébred fel bennünk a megismerés vágya. Ekkor önkéntelenül is befelé fordulunk, hogy a lét rejtelmeit, az élet nagy kérdéseit kutassuk. Keresésünkben eljön az a pillanat, amikor a testünk és lelkünk felé akarunk fordulni. Ez az a pont, ahol a keresőnek érdemes a jóga útjára lépnie.
Amikor életünkben elérünk egy bizonyos érettséget, akkor magától, mintegy sorsszerűen ébred fel bennünk a megismerés vágya. Ekkor önkéntelenül is befelé fordulunk, hogy a lét rejtelmeit, az élet nagy kérdéseit kutassuk. Szomjazva vetjük bele magunkat a megismerés filozófiájába, amivel – olykor tudattalanul – saját korlátainkon és véges emberi létünkön túlra akarunk tekinteni.
Keresésünkben eljön az a pillanat, ahol az illúzió már nem takarja el teljes egészében tisztuló belső látásunkat. Ekkor szabadulni akarunk énünktől, a testi élettől, az önös cselekvésektől. Ez az a pont, ahol a keresőnek érdemes a jóga útjára lépni. Itt ér véget a nyugati pszichológia segítő szerepe, hogy átadja a helyét a keleti tanoknak.
Van a kikapcsolódásnak egy olyan formája, ahol a pihenés, a feltöltődés és a szórakozás mellett az énidő minőségi felhasználása is helyet kap. Ezeken az alkalmakon az elsődleges figyelem önmagunkra, azaz befelé irányul, ami többet jelent minden kikapcsolódásnál.
Belső világunkat olyan meditációs technikák segítségével fedezhetjük fel, melyek elnémítják stresszes életmódunk legfőbb forrását: az elme örökös morajlását. A belső munka és a napi rutin összeegyeztetése nehezen kivitelezhető a rohanó hétköznapokban. Sok gyakorlást és próbálkozást igényel, mire az önmagunkra fordított idő stabil helyet foglalhat el az életünkben.
A spirituális hagyományok belső tanai a transzcendenst belülről írják le, szemben a külső tanokkal, amik kívülről teszik ugyanezt. A belső tanok (ezotéria) meditatív, sajátélményű tevékenységeket foglalnak magukban, míg a külső tanok (exotéria) formalitásokkal, intellektuálisan, különféle rituálékkal közelítenek a transzcendens felé.
Nyugaton próbáljuk az általunk ismert kategóriák szerint címkézni a jógát. Embere válogatja, hogy sportként, filozófiaként, vallásként, belső útként vagy mentálhigiénés lehetőségként látjuk és használjuk. Azt leszögezhetjük, hogy nem tartjuk számon a nyugati értelemben vett tudományok között. Elsősorban azért nem, mert a jóga a valóság felfedezésének gyakorlati útja a befelé irányuló figyelem önvizsgálata által, vagyis egy objektíven nem mérhető szubjektív jelenség.
A nyugati (természet)tudomány a fizikailag és érzékszervileg tapasztalható, mérhető és bizonyítható megállapítások által próbálja meg leírni a világot és értelmezni a valóságot. A jóga útja azonban a közvetlen megtapasztalásokra, a belső, szubjektív élményekre épít, ami túl van a gondolkodáson és a logikán. A jóga tehát ilyen értelemben nem tudomány.
Ken Wilber, az integrál szemlélet atyja kimondta: az összes tudatszint egyszerre van jelen bennünk. Aktuális tudatszintünket gyerekkorunktól a jelen pillanatáig „begyűjtött” sérüléseink, gondolkodási- és viselkedési mintáink határozzák meg.
A fény születése mellett még egy dolog okot ad a közös ünneplésre: a közösség ünneplése. Azok a családok, ahol az együttlét mindig öröm, a családtagok harmonikus együttműködéséről, közös céljaikról és hasonló gondolkodásmódjukról árulkodnak. A mondás szerint az ember a családját és rokonait nem választhatja meg, azt azonban igen, hogy kivel barátkozik és kivel alapít újabb családot, közösséget.
Nevezhetjük magunkat jóginak, ha mindennap végezzük a jóga ászanákat? Mit jelent a „felébredés”, miből ébredünk fel és mi az, hogy „végső valóság”? Hogy lehet a jógával elérni a megvilágosodást? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat az alábbi írásban.
“Gyerekkoromban a mesterem újra meg újra arra kért, hogy meditáljak. Én akartam is, de mivel nem volt benne gyakorlatom, nem tudtam. Mindig panaszkodtam, hogy az elme ide-oda szaladgál.
A mesterem azt mondta: “Ez az elme dharmája, hogy rohangál ide-oda. Miért aggódsz te valaki más dharmája miatt?”
A dharma kötelességet vagy természetet jelent. Az elme veleszületett természete, hogy áramlik.
(Szvámí Ráma)
Amikor a jógában a testtartásokat gyakoroljuk, akkor nemcsak megfeszítünk és ellazítunk, hanem koncentrálunk is, vagyis a tudatunkat fókuszáljuk arra, amit éppen csinálunk. Addig végezzük a nyújtást, az izmok nyújtását a testhelyzetben, amíg érezzük ennek a kellemességét, de fájdalmat nem tapasztalunk. Miközben gyakorolunk, légzésünkre is figyelünk.
Tudomány, sport, mentálhigiéné, vallás, filozófia, belső út. Azt itt felsorolt szavak többnyire nyugati találmányok. Az elme próbálja az általa ismert kategóriákba gyömöszölni a jógát. A jóga a nyugati értelemben nem tudomány, nem filozófia, s legfőképp nem vallás. Ha a jógát nem szűkítjük le ezen fogalmak nyugati értelmezésére, hanem megengedjük az ősi, keleti, törzsi, spirituális, holisztikus értelmezést, akkor mondhatjuk, hogy tudomány is, filozófia is, vallás is, de legfőképp: a valóság felfedezésének gyakorlati útja a befelé forduló önvizsgálat során. Folytatás
